Billy Hargrove X Sofia +18

Pincérnő

Az egész hétvégémet bent kellett töltenem az étteremben, reggel nyolctól egészen este tizenegyig.

Carolnak és nekem volt két váltótársunk, de az egyik lebetegedett, én ugrottam be helyette.
Kell a pénz, muszáj volt.

Vasárnap záráskor már alig álltam a lábamon.

-Nagylány, gyere hazaviszlek, ne vezess így!-pattant fel Eddie
-Nem baj? -álmosan kérdeztem
-Dehogy! -vigyorogva átkarolta a vállam

Áldottam az eget, hogy a D&D partija után megéhezett és beugrott, mert tényleg nem tudtam volna hazavezetni anélkül, hogy elbóbiskoltam volna.

Beültem a furgonba és lehunytam a szemem.

-Nem kellene ennyire túlhajtanod magad.
-Tudom, Eddie, de kell a pénz. -motyogtam
-Noah? Nem fizeti a gyerektartást?
-De, de mire elég az? Lola különóráit sem fedezi.
-Ketten vagytok szülők! Kérj tőle többet! -bólogatott
-Elhalmozza Lolát, és sokat is vigyáz rá, nem kérhetek többet. Megoldom. -mosolyogtam fáradtan
-Konok vagy Sofi! -vigyorgott
-Csak pár hónapot kell kibírnom, utána jobb lesz. -Munsonra néztem
-Erős vagy, erősebb mint az én anyám volt. -megsimogatta a fejem búbját
-Én csak, csak anya vagyok. -motyogtam és az ablakra hajtottam a fejem
-Az anyák a legerősebb emberek a földön. -mosolygott

Kifelé lehet, hogy erősnek tűntem, de belül még mindig az a 16 éves kislány voltam, aki a pozitív terhességi tesztet szorongatta a szülei házában.
Gyorsan fel kellett nőnöm, az élet meg azóta sem lett könnyebb.

-Billy?

Az exem neve hallatán kinyitottam a szemem, végigfutott a testemen egy furcsa érzés, teljesen figyelmen kívül hagytam.

-Nem tudom Eddie. Nem igazán érdekel. -megvontam a vállam
-Biztos? -rám pillantott
-Uhum.
-Újra az iskolában dolgozik, találkoztam vele tegnap. -hadarta
-Értem. -bámultam a sötét kietlen utcát az autó ablakából
-Beszélgettünk, valami haverjánál volt Kaliforniában, jó színe van. -vigyorgott Munson
-Biztosan. Nem izgat, nem nézegetem.
-Nagylány! -oldalba bökött vigyorogva
-Mondom! Engem már nem érdekel. Vannak fontosabb dolgok az életben mint Billy Hargrove! -lehunytam a szemem
-Azért még mindig vigyáz rád, hallottam, hogy a múltkor hazavitt a buliból, és Wheeler totál kiakadt! -felnevetett -Megnéztem volna!
-Csak aggódott Nancy!
-Miért? Azért azt tudnia kéne, hogy nem bántana téged az aki oda volt érted.

Megvontam a vállam, de az "oda volt" értem szavak hallatán kicsit rosszul éreztem magam.
Múlt idő...

-Nem lehetne elmondanom, de

Ekkor ránéztem Eddiere, mi van már megint...

-De? -aggódva kérdeztem
-De megkérdezte, hogy találkozhatsz-e valakivel. -vigyorgott szüntelenül

Visszadőltem az ülésbe és sóhajtottam egyet.

-Mit feleltél?
-Azt, hogy nem tudom, hisz nem tudom, lehet, hogy csak nem mondod el nekünk. -huncut mosoly ült ki az arcára

Nagyon jól tudta, hogy nem találkozgatok senkivel sem, de ezt Billynek nem kellett tudnia.

-Köszönöm. -hálásan néztem az én bohókás barátomra

Hazaérve bedőltem az ágyamba, reggel anya ébresztett, elaludtam.
Kapkodva kezdtem felöltözni, rángattam magamra a ruhámat és fogat mostam közben.

-Lola! Lola! Kész vagy?
-Igen anya, én kész vagyok, de te nem. -drámaian állt az ajtómban
-Szállj be a kocsiba, két perc és kint vagyok! -mutogattam -Oh basszameg! -csúszott ki a számon, hisz az autóm az étterem előtt maradt, este Eddie hozott haza
-Anya ne káromkodj! Meghallja a nagyi! -kuncogott
-Igen, bocsánat! -kiviharzottam a szobámból és dörömbölni kezdtem öcsém ajtaján