Billy Hargrove X Sofia +18

Emlékek

-Fejezd már be a rinyálást! Jól nézel ki! -emelte szájához cigarettáját barátnőm

Bőszen igazgattam a mini ruhámat, időtlen idők óta nem voltam szórakozni és semmi sem tetszett amit felpróbáltam.

-Susy! Nyisd ki az ablakot! Ha anyámék megérzik, hogy bent cigizel, kiakadnak!
-Jézusom, nem tudtam, hogy újra 15 évesek vagyunk! -szenvedve az ablakpárkányra ült

Nézegettem magam a tükörben, de minél tovább tettem annál szarabbul néztem ki.

-Dögös vagy! -kifújta a füstöt
-Mindegy. -legyintettem és Susy mellé álltam, a vállára tettem a kezem

Nyújtotta felém a cigijét és ráhajtotta a hasamra a fejét.

-Gyönyörű vagy Sofi. Ne aggodalmaskodj.
-Mintha beleivódott volna a bőrömbe a pizzázó szaga. -öklendeztem a gondolattól is
-Csak te érzed. -motyogta és elvette tőlem a cigit
-Eddie jön?
-D&D partit tart. -forgatta a szemét
-Akkor mindenki pár nélkül jön! Végre nem kell néznem a smárolásokat! -felnevettem
-Édesem míg Hargrove volt a pasid, mi cifrábbakat is végig néztünk! -oldalba bökött
-Ne is emlegesd ezt nézd! -a szekrényemhez sétáltam és nyújtottam Susy felé a cetlit és a cigis dobozt amin egy másik cetli volt

Bőszen olvasni kezdte, majd felnevetett.

-Ez vicces. -megemelte a marlboros dobozt
-Nem tudom miért nem hagy már békén. -leültem Susy mellé a párkányra
-Majd megunja. Biztos bántja az egóját, hogy már nem ugrasz ha csettint egyet! -megvonta a vállát
-Nem vagyok többé az ő Sofiája. -grimaszoltam

Susan felém nyújtotta a cigarettáját, beleszívtam és bámultam az utcát.

-A tetkó?
-Nem lemosható, még rajtam van. -gondolatban a falba vertem a fejem

Megismerkedésünk után csináltattuk a közös tetoválást, egész apró mindkettőnké.
Az oldalunkon, a bordánkon díszelgett, tehát észrevehetetlen a "His" felirat, bár azt eltudtam képzelni, hogy ő már átvarratta a "Hers" szavacskát.

-Nem ütteted át?
-De. -bólogattam -Csak teljesen ki is ment a fejemből, kora reggeltől késő estig dolgozom, ami szívás egyrészről, másrészről viszont jó, mert így eszembe sem jut Hargrove. Azt hiszem jó úton haladok, és kezdem teljesen elfelejteni. -mosolyogtam

Bólintott Susy, kémlelte az arcom majd maga elé meredt, mintha azon tanakodott volna, hogy valóban azt érzem-e mint amit állítok.

De tényleg így volt, túl sokat szenvedtem miatta, rádöbbentem, hogy az a legjobb ha levegőnek nézem.
Az utóbbi egy hónapban már nem sírtam álomba magam a bőrkabátját szorongatva, nem törtek rám pánikrohamok a hiánya miatt.
Kezdtem szabadnak érezni a lelkem, ami olyan sokáig sajgott és fájt.
Miután megcsalt két teljes hétig felkelni sem tudtam.
Reszketve bőgtem az ágyamban naphosszat, csak aludni akartam mert az álmaimban még mellettem volt.

Most viszont izgatott lettem, hisz megkaptam álmaim munkáját, lassacskán elkezdődik az az élet amiről álmodoztam.
Igaz, hogy nem Kaliforniában, de talán egyszer majd ott fogok élni, pont ahogyan kislányként ábrándoztam róla.

Jól utána néztem a leendő munkahelyemnek, céltudatos döntés volt a jelentkezésem.
Kaliforniában is van egy székhelyük, két, három év alatt, ha ügyesen csinálom a dolgom akár át is helyezhetnek.
Nem akartam előreszaladni, csak lépésről lépésre haladtam az utamon.
Átjárta a mellkasom a melegség, hogy ez a sok küzdelem meghozhatja a gyümölcsét, és Lola majd büszke lesz rám, és a szüleim is.
Életemben először nem okozok majd csalódást nekik.
Szinte gyerekként szültem, majd 13 év után visszaköltöztem hozzájuk mert megcsalt az exem, utána megismerkedtem Billyvel akivel másfél évig se veled se nélküled kapcsolatban voltam.