5. fejezet

5 2 0
                                    

Miért ilyen nehéz?

A szobámban feküdtem, háttal az ágyamon, közben pedig az életen gondolkoztam. Nem, biztos nem vezet ez depresszióhoz (egy kis reggeli szarkazmus). Őszintén, még mindig nem fejtettem meg ezt a nagy kavalkádot a fejemben, de sokszor voltam szomorú vagy szerelmes. Bármit csináltam Luke-hoz volt visszavezethető. Az említett pedig előszeretettel bombázott üzenetekkel:

 Az említett pedig előszeretettel bombázott üzenetekkel:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Elkezdtem írni. Arra, hogy szeretlek. Kitöröltem az utolsó szót, átírtam múlt időre (szerettelek), de az sem tetszett, így végül az egészet kitöröltem és nem írtam inkább semmit. 

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

– Mama! -kiabáltam le a lépcső tetejéről

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

– Mama! -kiabáltam le a lépcső tetejéről.

– Tessék?

– Hova kell mennem pszichológushoz? -kérdeztem, közben meg elindultam lefelé, hogy ne ordítva kommunikáljunk.

– Elkísérlek, ha szeretnéd. Nincs messze, hazafele már szerintem tudni fogod merre jöjjünk.

– Köszi -nyomtam egy puszit az arcára. 

Luke: Na?

Luke: Élsz?

Luke: Nem élsz?

Luke: Meghaltál?

Me: meghaltál? k

Me: most már igen.

AmnesiaWhere stories live. Discover now