Amnesia

7. fejezet

Vasárnap.

Mamával együtt tevékenykedtünk a konyhában. Valami levessel, meg lasagne-val próbálkoztunk. A leves nem tudom milyen lett, mert nem érdekelt, nem azt kívántam meg, de a lasagna épp olyan finom volt ahogy elképzeltem az ízét. Délutánra már Mark is hazatévedt. Nagyon örültem neki. Ő meg a lasagna-nak. Megette előlem!!! Megölöm! Bár, ha elhízik tőle, végez majd ő saját magával. 

Luke: Mit csinálsz ma?

Me: hát nem megyek dili dokihoz

Luke: Hozzám?😏

Me: nem nyert

Luke: Haragszol?

Me: dehogyis

Me: van mára programom😍

Luke: Visszatérő emlék?

Me: még nem

Luke: Akkor honnan veszed, hogy fog?

Me: nyilván fog

Azért haragudtam rá. Rosszul esett, amit nehéz volt valamilyen rejtélyes oknál fogva elfelejtenem. Ezekkel a gondolatokkal együtt kezdtem el készülődni. A lehető legsötétebb ruhákat aggattam fel magamra. Igen, feltétlen fontos, hogy nyáron feketébe járva süljek meg kint.

Az igazat megvallva fura volt. Vagyis, ők voltak furák. Nem tudom elképzelni, hogy én valaha barátkoztam velük. Itt felcsillant valami a fejemben. A megvilágosodás fénye talán. Nyilván a baleset előtti időszakomból vannak. Mivel nem tudtam kivel vitassam meg ezeket, elmentem a dilidokihoz, aki szerencsére otthon volt és ráért.

– Lassíts! Mi történt?

– Hát azt hiszem tudom kikkel drogoztam. Illetve, fogalmam sincs mit tudok meg nem, de találkoztam egy bandával és nagyon nem éreztem oda valónak magam.

– Értelek. Pontosan mitől is gondoltad meg magad?

Értetlen fejet vágtam.

– Eddig nem akartál beszélni.

– Talán bunkón fog hangzani, amit mondani fogok, de nincsenek barátaim. Ki másnak mondanám el?

– Mi van Luke-kal?

– Nem hiszem, hogy valami pszichológus-szerű, vagy annak készül.

– Így elvakítják az érzelmei, persze, értem -mondta, de úgy tűnt inkább magának. – Mindegy. Folytasd! Mit lehet tudni erről a 'bandáról'?

– Kettő lány, meg négy fiú. Az egyik barátságosabbnak tűnt, mint a többi, de inkább azt a rosszfiús stílust képviselték. Az a fiú is írt rám. Fogalmam sem volt kicsoda, először meglepődött rajta, a következő pillanatra pedig már ki is derítette, hogy amnéziám van. Utána már csak tegnap írt, miszerint találkozni akar. Először vonakodtam, de emlékezni akartam, nem gondoltam... hogy... érti, valami rossz dologról lesz majd szó vagy ilyesmi. De miután nemrégiben hazaértem, különös érzés fogott el. Amolyan kisebb fajta félelem. Valahogy összeraktam a dolgokat, amiből az jött ki, hogy nyilván innen volt nekem drogom. Néha csak úgy beugrik egy-két dolog, ha nem akkor a megérzéseimre hagyatkozok, mint most is, mert valami azt súgja nem tévednek -hadartam le. – Tehát mit gondol?

– Az állapotod huzamosan javul. Elképzelésem sincs, hogy csinálod.

– Az jót jelent?

– Miért ne jelentene?