Már megint Luke.
Me: Lukass, utállak! Mondtam már?
Luke❤: Épp most tetted
Me: akkor el ne felejtsd
Luke❤🍕: Nyugi van, hey
Me: van egy ajánlatom számodra
Pizza❤💕💖💞🌚🍕: Mi kéne?
Me: úúgy ennék egy jó pizzát
Me: meg úúgy unatkozok
Pizza🌚🍕: Mit kapok cserébe?
Me: jó társaságban lehetsz?
Pizza🌚🍕: 10 perc múlva felszedlek a házatok előtt
Me: imádlak Lukey❤❤❤
Pizza🌚🍕: Tudom❤
Nem tudom, hogy gondoltam ezt: pizsamában ülve az ágyon, ezért fejest ugorva a szekrényembe kotorászni kezdtem valami fekete ruha után. Ami persze lehetőleg nem hosszú. A fürdőszobában tartottam még mikor Luke megérkezett. A nagyi be is engedte. Végül is otthon van. Félig.
– Elkészülni meg az ük-nagyanyám fog?
– Fúj -fintorogtam. Ük-rokonok. Szegénykék... már, ha bármi maradt belőlük.
– Bolond. Kihűl a pizza.
– Ki? Mi? Hol? Mi? - Luke csak nevetett.
– Ilyen finom pizzát is vagy száz éve ehettem -terültem ki Luke ágyán. Elvitelre kértük, mert úgy döntöttünk náluk esszük meg. Közben rezgett a telefonom.
Nagyi💕: Merre vagytok?
Me: pizzzzzaaaaasdwyqq
Nagyi💕: Akkor kérek egy nyelvtan tanárt is neked.
Me: my pleasure
Nagyi💕: Na told ide a hátsód.
Me: jövünk
Lezáratlanul dobtam le, így Luke felvette, majd megnézte a beszélgetésünket.
– Kajak pizza vagyok?
– Akkor nézd meg jobban az emojikat.
Hunyorogva meredt a kijelzőre. – Az a hold vagy mi, elég perverz.
– A pizzámmal szemezik.
– Most már ettél nem volt elég?
– Még gondolkozok amíg hazamegyünk.
– Hova sietsz?
– Haza -kuncogtam. – Nagyi írt. Szerintem jó hírei vannak.
– Akkor menjünk!
– Csókolom! -kiáltottam belépve a lakásba.
– Na, végre! Ó, szia Luke. Rég láttalak.
– Jó napot -mosolygott a nagyira.
– Hogy vagy mostanság?
– Megvagyok, köszönöm -felelt Luke, közben pedig átkarolta a derekam a jobb kezével.
KAMU SEDANG MEMBACA
Amnesia
Fiksi RemajaLUKE HEMMINGS FANFICTION❣️ "I wish that I could wake up with amnesia, and forget about the stupid little things, like the way it felt to fall asleep next to you, and the memories I never can escape, 'cause I'm not fine at all."
