Fehérbe borult a táj
A hőmérő lejebb száll
Szívem még is lázban ég
Ahogy csendben nézem a hóesést
Hideg van, én mégsem fázom
Arcomat a hóba mártom
Korcsolyán a jégen siklik
Építek egy barátot is
Orra répa, szeme szén
Akkor jön ő mikor a tél
Kalapja csak lyukas fazék
Mosolyog ő amíg él
Hógolyózni nagyon jó
A szánkózás is remek
Iglu épül vár helyett
S az ágyúgolyó most csak hó lehet
Haza érve fáradt vagyok
Meleg takaróm óv, s ölel át
De szívem egyszer össze tör
Ha vissza jön a nyár
Itthagy engem a hóesés
A csípős tél, s ami vele jár
Megint egyedül, szomorú szívvel
De tudom: még visszajön hozzám
UI: Egy gyönyörű hóvihar adta az ötletet erre a versre, kár hogy hamar elolvadt😔
