Anna örök
Az évek jöttek, mentek elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod, és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sorból
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvetett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És az egész elhibázott életemben
Éls és uralkodol örökkön, Amen.
Ui:Nekem a kedvenc versem lett, mert amit leír azt átéltem, és nem bánom. Remélem nektek is tetszik!
