Töprengek lelkemen
Miféle szerzet ez?
Magányt kedvelő
Vagy inkább otthon szerető
Hisz nem kér más egyebet
Csak megbecsülést, s szeretetet
Nem hasonlít semmihez
De mégis egyvalamihez
Kihalt utcák sötétjén
Két szempár engem keres
Egyedül van, s társat vàr
Elhagyták, mert nem lényeges
S jövőt ő nem remél, nem keres
Lelkem párja így lett ő
Egy kóbor, macska szereő
