Telihold fénye ragyog be mindent
A hajnali sötétben, mint reménysugár
Szívemet tölti meg e meleg, lágy érzet
S ő fentről néz le rám
Az emberek mennek, de rájuk se nézek
A hold után senki nem parancsol észnek
Tekintettem megfogta, S el nem engedi soha
Bolondul, szerelmes lettem a holdba
