Ez is eljött, hát itt vagyunk
Merülök az önsajnálatba
S hogy hogyan kerültem ide
Még magam sem tudom
Menekülök a magány elől
Bár már régen utol ért
A felismerés fáj, mikor tudod
Téged már senki nem vár
A család szeret, mindig számíthatsz rá
De ez már nem elég
Nem ez az ami kell
Hanem egy meleg kéz
Egy baráti kéz, mosolyt adó
Velük minden pillanat jó
De ritka ám az igaz barát
Mint a fehér holló
Egy szerelmes kéz, mely oltalmat ad
Menedék egy borús, rossz nap
Szeretete minden fagyott megolvaszt
S tudod: Rá, mindig számíthatsz
Nekem még sincs egyik sem
Se egy igaz barát: kivel megosztom az életem
Se egy igaz szerelem: kihez menekülök a baj ellen
Egyedül harcolok, végig a sötétben
Remélve hogy utam végére fény is derülhet
Egyszer majd rudom, nem leszek már egyedül
S akkor majd mondhatom hogy: Sikerült!
UI: Becsüljétek meg akinek van, mert lehet lesz olyan idő is mikor már csak magad vagy. Higgyétek el nekem, nem jó magányosnak lenni.
