Napokon át bánkodva,
Érted sírtam, hiába
Azt hittem jobb leszel,
S hibáidból tanulva mutatod majd el
Nem volt hiába,
A sok küszködés ára megtérül
S veled együtt ajkaimra mosoly ül,
Azt mondtad: várok rád ameddig kell,
De mégis, az első nehészség után
Engem máris eldobtál,
Fáj, de már nem számít
Én téged a múltal engedlek tovább
Remélve, ha velem nem,
Talán nélkülem boldog lesze
