Tudod hogy nem lehet
Te mégis bele vágnál
Tudom mire gondoltál
Mikor nekem írtál
Hiába édes a gyümölcs
Ha minden cseppje méreg
Félek hogy nem tudlak elengedni
Ha újra látlak téged
Rettegek mi vár rám
Mikor zöld szemedbe nézek
Mert nem láthatom előre a jövőt
S rád bizonytalanul nézek
Testem forróság önti el
Ahol csak hozzám érsz
Fáj hogy már nincs érintés
De talán jobb is ez így
Hányszor tépjük fel még
Ugyan azt a sebet?
Valamelyikünknek jobb lesz így?
Mégis, megéri a fájdalmakat talán
Hiányzol, s feledni nem tudlak
Talán nem is akarlak
Mert te voltál az első
S vissza kapnám az emlékeket
"Szeretlek", ezt bátran mondom
Tán reménytelen már, ami köztünk van
Én mégis remélem, s hiszem
Hogy egy nap, újra veled ébredek
S te fogod majd a kezem
Utam végéig, s azon kelsz át velem
Az akadályok köddé válnak
Mert tudom: te itt leszel velem
UI: Nos, ez valaminek indult és valami más lett a végére. Valahogy összekevertem két külön témát és az egyikből átfolytam a másikba. Mindenesetre szerintem egész jó lett.
