Nem haragszom
Csak már nem érdekel
Milyen volt a napod
És te sem kérdezel
Halványul az arcod
Rég nem láttam már
Lehet jobb is így,
Hogy elhagytál
Már nem bánt hogy nem vagy velem
Hogy nem fogod a kezem
Végre tudom milyen
A magányos élet
Nem bánom, nem busulok
Egyedül még így sem vagyok
Tudod vannak emberek
Akkit tényleg szeretnek
Nem csak mondják
Érzem is ezt jól
Mert velük lenni boldogít
S arcomon csak a boldogság virít
Nem tudom elmondani
Mennyire fontosak nekem
Mert ők akkor jönnek
Mikor a legjobban kellenek
Nem döfnek szívembe kést
Ők gyógyítják a hegeket
Köszönöm nektek
Kik mindig itt vagyok velem
Sziasztok!
Ezt a verset leginkább a barátaimnak üzenem bár kevesen olvasnak itt de remélem tudják hogy mennyire szeretem őket.
A versem elejét pedig egy bizonyos embernek írtam. Már nem haragszom.
