Miért maradtak elkedves szavaid?
Mik szívembe hatoltak
Szememben könnyek gyűltek ahogy olvastam
S bár volt köztük öröm, remény
Fájdalom és megvetés
Mégis mind érted hullott
Bókjaidba pirolok én
Nem keveset
Hisz egyszer régen azt mondtad:
Jól áll a piros szín
S én néztem értetlenül
Hisz ruhám csupa fekete
Arcom pirult miattad
Hisz égette a nap melege
Szívem lángba borult tőled
Hisz te lettél nekem a világ közepe
Azóta is csak arról ábrándozom
Milyen jó, mikor tested
Az én testemhez simul
Szívünk egy ütemre ver
S ugyan arra gondolunk:
Ne érjen véget
Se a pillanat
Se a vágy
Se az érzések, mik bennüln lobbannak
De veszélyes, játszadozni a tűzzel
Lehet szép, éltető, meleg S óvó a lángja
Ám ha nem vigyázol rá
Hamar futótűzé vál, dühöng, pusztít
S mindkettőnket megéget
Egyszer már pusztulás hozott reánk
A saját tűzünk ezeje
Ne hagy hogy mégegyszer
Púsztítson vele
Óvd meg lángját a széltől is ha kell
S cserébe olyan tüzet kapsz
Ami sosem múlik el
Ui: A szerelem tűze a legszebb és a legpusztítóbb egyszerre, vigyázzatok rá hogy ne aludjon ki, de ha túlságosan szítjátok a végén elszabadul, és utána már megállíthatatln.🔥
