seggfej! (✔️)

13.

~ Viki

április 2. 

- Most komolyan mész is? -Kevin hangjában éreztem a leplezetlen csalódottságot. 
- Csomót kell tanulnom, meg a bálra is gyakorolnom kéne, még ki se választottam, mivel lépek fel. -magyarázkodtam.
- Biztos jó ötlet ez a fellépés? -aggódó tekintettel vizslatott. -Kikészít téged ez az egész. Még visszamondhatod. 
- Ne hülyéskedj. Ha törik, ha szakad, én szerepelni fogok. -komolyan is gondoltam. Igazából ez a fellépés volt az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket. Legalább volt valamit várni, amíg minden más széthullóban volt körülöttem. 
- Kikísérlek. El kell szaladnom úgyis az Aldiba, mert nincs vécépapírunk. Neked nem kell semmi? 
- De, igazából tök üres a hűtőnk, leszámítva Vikinek a fagyasztóban lapuló jégkrémeit. Elkísérlek. -napok óta halogattam a bevásárlást, amúgy se volt étvágyam, úgyhogy egész héten puffasztott rizsen éltem. Másrészt pedig tesztelni akartam Vikit, hogy ha üres a hűtő, képes-e ő maga elmenni bevásárolni. De úgy tűnt, hiábavaló a próbálkozásom, ugyanis inkább eljárt Starbucksba reggelizni, ebédre/vacsira pedig állandóan rendelt valami szörnyen magas kalóriatartalmú ételt. És ő mégse hízik egy grammot se. Igazságtalan az élet. 

A kolitól egy utcányira van egy Aldi, Kevinék mindig oda járnak bevásárolni, úgyhogy már ismerős volt a terep. Céltudatosan mentem a zöldséges részleghez, magam mögött hagyva Kevint. Épp a paradicsomok között válogattam, de elégedetlen voltam, úgyhogy elgondolkodtam, hogy inkább koktélparadicsomot kellene vennem, amikor megpillantottam egy vörös copfot. És ahogy megfordult a kosárral a kezében, megláttam az arcát, és 100%-ig biztos voltam abban, hogy ő az. 
- Hogy az a... -motyogtam magamban. A szemem sarkából alaposan végigmértem a lányt, aki épp elvett egy kígyóuborkát, aztán lendületes léptekkel ment tovább. Magas, karcsú alkat, legalább 10 centivel magasabb lehet nálam, és vékonyabb is. Viszont látszik, hogy sokat edz (khm a pasimmal), mert a lábai formásak, viszont azért megnyugvással töltött el, hogy az én seggem kerekebb, mint az övé. Az élet apró örömei. Törtfehér tavaszi dzsekit viselt, ugyanolyan színű Adidas cipővel. És a haja...  egyértelműen a hajára vagyok a legirigyebb. Derékig érő, egyenes, vörös haj copfba kötve, de a copfja olyan vastag, hogy az én hajam mennyisége csak kb. harmada lehet az övének. 
Legnagyobb csalódottságomra a lány lekanyarodott a péksütis sornál, úgyhogy nem tudtam jobban megfigyelni. Ekkor vettem észre, hogy az az átkozott paradicsom még mindig a markomban volt, és teljesen összenyomtam. Gyorsan visszatettem a ládába, viszont a kezem ragadt a levétől. Pechemre nem volt papírzsepi a bőrdzsekim zsebében, úgyhogy egy idős nénit leszólítottam. 
- Elnézést, tudna nekem adni egy papírzsebkendőt? 
- Pillanat, mindig elfelejtem, melyik zsebemben van. -pechemre az asszonynak volt vagy nyolc zsebe, és percekbe telt, amíg megtalálta a zsebkendőt. Illedelmesen köszönetet mondtam, és már rohantam is volna tovább, megkeresni Kevint, mielőtt ribanc-Lucával összefut, csakhogy a néni úgy gondolta, viszonoznom kéne a segítségét. 
- El tudná nekem olvasni, hogy melyik paradicsom az akciós? Nem látok ilyen kis betűket. -a képembe tolt egy reklámújságot. 

Miután megszabadultam a nénitől, gyors léptekkel szeltem át a boltot, de Kevint sehol se találtam. Már a telefonomért nyúltam, hogy megcsörgessem, amikor a pénztárak mellett megláttam, ahogy ribanc-Lucával társalog. Úgy megszédültem, hogy meg kellett kapaszkodnom egy energiaitalos polcban. Csakhogy hoztam a formámat, és ahogy a polchoz kaptam, 4 fémdoboz csörögve esett a földre. Egy kopaszodó férfi a segítségemre sietett, és gyorsan összekapkodta a szanaszét guruló energiaitalokat.
De eközben a szememet le se bírtam venni róluk. Közel álltak nagyon, bár nem értek egymáshoz, de átlagos ismerősök nagyobb távolságot szoktak tartani. Kevin oldalt állt nekem, úgyhogy részben ráláttam az arcára. És nem tetszett, hogy így vigyorog a lányra. Sajnos ribanc-Luca arckifejezését nem tudtam megfigyelni, mert háttal állt nekem. Aztán Kevin észrevett, és öleléssel elköszöntek egymástól. A SZEMEM LÁTTÁRA MEGÖLELTE A CSAJT. A gyomrom szaltókat hányt, félő volt, hogy menten kitaccsolok. 
- Mi tartott ennyi ideig? -nézett a kosaramra értetlenül. Mindössze egyetlen csomag koktélparadicsom, meg egy fej jégsaláta volt benne. Nagy idegességemben elfeledkeztem arról, hogy miért is vagyok itt. 
- Diétázunk Vikivel. -improvizáltam. 
- Na ne szórakozz! -kikapta a kezemből a kosaramat, az övét pedig lerakta a remegő lábaim elé. -2 perc és jövök. -azzal eltűnt a sorok között. Én pedig újra megtaláltam a tekintetemmel ribanc-Lucát, aki épp egy önkiszolgáló pénztárnál olvasta le az árukat, amiket vett. Arca ki volt pirulva, és magában mosolygott. Már kezdtem azt gondolni, hogy bolond, ám ekkor bevillant a felismerés, miszerint azon mosolyoghat így, amit pár perccel ezelőtt a pasim mondott neki. 

Aznap este kezdtem el hallgatni Olivia Rodrigo Sour albumát, pedig a zenei ízlésemtől eléggé távol állnak a dalai. Viszont a szövegei annyira megtetszettek, hogy órákon át csak feküdtem az ágyon és hagytam, hogy magammal ragadjanak az érzések. 

" Brown guilty eyes and little white lies
Yeah, I played dumb but I always knew

That you'd talk to her, maybe did even worse

I kept quiet so I could keep you"