seggfej! (✔️)

2.

~ Kevin

Szeptember 10.

A metrón alig voltak rajtam kívül, mégsem ültem le. Az ablaküvegről visszatükröződött a vigyorgó fejem.
-Jézusom, tényleg ennyire vigyorgok? -szörnyülködtem magamban. Biztos hülyének nézett az a két kislány, akik rajtam kívül a metrón ültek. 
Bár abban a pillanatban nem is igazán érdekelt, mit gondolnak rólam a kislányok, fejben még mindig a Normafánál jártam.
Már lassan egy éve odavagyok Vikiért, bár egész plátóinak indult a dolog. Májusban történt egy kis áttörés, amikor egy koncerten a Budapest Parkban csókolóztunk. Másnap közölte, hogy csak barátként tekint rám, és csak magával ragadta a pillanat, de hiba volt. Gáz bevallani, de az egómat ez teljesen lerombolta, úgyhogy az egész nyarat azzal töltöttem, hogy kétségbeesett csajozásba kezdtem. Fölszedtem a strandon egy lánybanda három tagját is, a Szigeten egy holland nőt, a nagymamám gyógytornászát, egy medencés buliban a dj-t, az egyik haverom húgát (na jó, ez véletlen volt). Jaj, majdnem elfeledkeztem a horvát idegenvezetőről, akivel egy egész napos boat tripen kerültünk közel egymáshoz. Szóval ezek alapján levontam a konzekvenciát, miszerint nem a sármommal van baj, hanem Vikivel. Mégse éreztem jobban magam egyik nő társaságában sem, bármilyen messze is voltam, nem tudtam elég távol lenni ahhoz, hogy ne Vikire gondoljak. Aztán elkezdődött a harmadév, és vasárnap este elmentünk a sulis haverokkal elbúcsúztatni a nyarat, ahol természetesen ő is ott volt. Végig be voltam feszülve, ő viszont olyan közvetlen volt, mint azelőtt soha. Megkérdeztem, hazakísérhetem-e, mire igent mondott. A kapuban azt mondta, szeretne velem találkozni suli után valamelyik nap. Ilyen fordulatra álmaimban sem számítottam. Így történt, hogy ma a Normafánál kötöttünk ki, ahol bevallotta, hogy sokat gondolt rám a nyáron, és megbánta, amit a koncert után mondott. Erre én bevallottam, hogy nekem is ő járt a fejemben végig, és megkérdeztem, hogy lesz-e a barátnőm.
 Úgy elkalandoztam, hogy az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy le kell szállni.
Valószínűleg a mozgólépcsőn sem hagyhattam abba a vigyorgást, mert egy lefelé tartó nő, mikor kb. egy magasságba kerültünk, villantott rám egy hatalmas hollywoodi mosolyt. Szegény, azt hitte, neki szántam... 
Ám a jókedvem egészen addig tartott, amíg be nem léptem a koliszobába. 
- Marci, te mi a f*szt csinálsz? -ez volt az első kérdésem, miután eljutott a tudatomig, hogy mit is látok. A haverom a padlón ült, és saláta cafatokat dobált egy hatalmas, szürkésfehér nyúlnak. Igen, egy kib*szott nyúl volt a szobában(!!!), aki nem mellesleg az én vacsorámat utolsó darabjait ette meg. 
- Ő itt Drazsé! Drazsé, ő itt Kevin! -azzal fölemelte az állatot, és várta, hogy megsimogassam, vagy valami. Bizonytalanul nyújtottam a kezemet felé, erre Drazsé, mint aki megbolondult, rámvetette magát, és a karmaival össze-vissza karistolta a kezemet. 
- Szedd már le rólam! -ordítottam el magam. 
Nos, nem volt egyszerű menet, de nagy nehezen Marci megszabadított a vérengző fenevadtól. 
- Csak 2 éjszakát marad, nyugi. 
- Mi? 2 éjszakát itt fog tölteni egy NYÚL? -teljesen kiakadtam. Egyrészt, mert nem igazán kedvelem az állatokat, másrészt pedig Marcira egy növényt se bíznék rá két napra, nemhogy egy élő nyulat. 
- A nagynéném üzleti útra ment, és nem vállalta el senki, hogy addig befogadja Drazsét. 
- Fantasztikus. -azzal felkaptam a laptopomat, és becsaptam magam mögött az ajtót. 
Gondoltam, lemegyek a földszinti könyvtárba sorit nézni, csak hogy ne kelljen több időt töltenem az állatkert szagú szobánkban.
Azt hittem, még az első héten nincs itt olyan elvetemült, aki tanulna, de tévedtem. Az ablak mellett közvetlenül egy lány ült, akit még ezelőtt sosem láttam. Biztos elsős. Bár rajta kívül senki nem volt a helyiségben, beültem egy szék kihagyással mellé. Nem vett rólam tudomást, a laptopját nézte valami iszonyatosan gondterhelt arckifejezéssel. 
Első benyomásom róla: 
1. nem lehet normális az, aki az első héten tanul
2. ha van gyönyörű nő, hát ő az
3. de tuti nem normális, még jegyzetel is
4. milyen jól mutat a melle abban a fehér kis topban
Gondolatban rákiáltottam magamra, hogy álljak le. Elindítottam egy új évadot a Stranger Thingsből (1 hete kezdtem el, azóta nem bírok leállni vele), de folyton azon kaptam magam, hogy lemaradtam az eseményekkel, mert már megint a csajt nézem. 
Mérges voltam magamra, alig egy órája búcsúztam el életem nőjétől, és máris egy idegen csaj mellét nézem. Bosszúsan visszamentem az állatkert szagú szobába, és a következő órákat Drazsé társaságában töltöttem.

Reménykedtem abban, hogy egy ilyen boldog nap után jót fogok aludni, ám Drazsé ezt is remekül elintézte... Már Marci aludt, és én is az ágyamban feküdtem, amikor ez az áldott nyúl elkezdett hangoskodni. Fogalmam sincs, mit csinált, de a körme megállás nélkül kopogott a fapadlón. Kiment a szememből az álom. Próbáltam a párnát a fülemre szorítani, de ugyanúgy hallottam a kopogást. Idegesen számolgattam, hogy ha azonnal elaludnék, már akkor is csak 6 órát tudnék aludni ébresztőig. Felálltam, és a gyógyszeres fiókomban kotorászni kezdtem. Szinte azonnal sikerült vakon megtalálnom az altatómat, tavaly már igazán nagy rutint szereztem ebben. Ezután még olyan fél órát fetrengtem, majd fogtam magam, átöltöztem, és elindultam az edzőterem felé. A lépcsőn lefelé rohanva olyan gondolatok jártak a fejemben, mint hogy holnap nyúlpörkölt lesz ebédre. 
Az előző években ez volt a rutinom: nem tudtam aludni, úgyhogy a legtöbb éjszakát a kondiban töltöttem, aztán miután elfáradtam, sikerült pár órát aludnom. 
Most is ez volt a tervem, ráadásul most dühből futottam, a hülye nyúl úgy felcseszte az agyamat. Tizenegy kilométert futottam, lenyújtottam, aztán kissé szédelegve, izzadságtól elázott trikóban lekapcsoltam a villanyt, és már majdnem becsuktam magam mögött az ajtót, amikor szemben találtam magam a lánnyal. AZZAL a lánnyal. 
- Helló! -köszöntem rá, mert kínos lett volna szó nélkül elmenni egymás mellett. A kondiba jött, fekete szettben volt, bár próbáltam minden erőmmel az arcát nézni. 
- Szia! -a hangja nem olyan volt, mint a képzeletemben (jézusom, miért gondolkozok egyáltalán azon, hogy milyen a hangja?), de abszolút kellemes csalódás. 
Mivel pont az ajtóban álltam, nem tudott tőlem bemenni. Kihasználtam az alkalmat, és "véletlenül" elejtettem az airpodsom tokját. Szinte azonnal lehajolt érte, és ahogy a kezembe adta, a kezünk egy pillanatra összeért. 
- Kösz. -félmosolyra húztam a számat, aztán hozzátettem: -Jó edzést! 
Siettem a zuhanyzással, mert már kevesebb, mint 4,5 órám maradt csak az ébresztőig. Elégedett vigyorral feküdtem be az ágyamba, de amint lehunytam a szemem, Drazsé újból aktivizálta magát...