seggfej! (✔️)

16.

~ Viki

április 2. hajnal

Mindössze néhány órája történt, hogy hazaértem a boltból, és az ágyon fekve, zenét hallgatva próbáltam kiverni a fejemből ribanc-Lucát, ahogy az Aldiban vigyorog.  Nem tudtam aludni. Ráadásul fájdalmasan üres volt a gyomrom, a mirelit borsó magában nem bizonyult elégnek vacsorára. Már elmúlt 3, amikor kilopóztam a konyhába, és a lehető leghalkabban nyitottam ki a hűtő ajtaját. Csalódottan konstatáltam, hogy az általam vásárolt egészséges kajákon kívül semmi sincs a hűtőben. Pedig ölni tudtam volna egy vaníliás pudingért aminek hab van a tetején... A fagyasztóban megtaláltam Viki jégkrém-gyűjteményét. Egy nagy vödrös vaníliásat vettem ki, és nagykanállal estem neki. Az elmúlt napok éhezése után szinte álomszerű érzés volt magamba lapátolni a kedvenc fagyimat. 
- Na jó, mi folyik itt? -lépett ki Viki a szobájának ajtaján. Álmosan húzta félre szemmaszkját, és megállás nélkül engem vizslatott. 
- Nem tudtam aludni. -kaptam be egy újabb falatot. 
- Tudom, hogy nem erről van szó. 
- Mire célzol? -próbáltam úgy tenni, mintha minden normális lenne, csakhogy ezzel már elkéstem. 
- Lássuk csak! Nem eszel, alig jársz edzésre, sokat lógsz a suliból, állandóan itthon esz téged a fene azzal a fancsali képeddel, elhagyod magad teljesen, kerülsz engem, és bocsesz, de valami kegyetlen szarul nézel ki. -ahhoz képest, hogy néha olyan ostoba, mint egy aranyhal, meglepően jó megfigyelő tud lenni. Bár a "valami kegyetlen szarul nézel ki" eléggé szíven ütött. Viki az egyetlen ember, akitől eltűrök egy ilyen beszólást. Mert ha ő mondja ezt, annak bizony tényleg van igazságalapja, még ha fáj is belátni. 
- Szerintem megcsal Kevin. -böktem ki, ami már olyan régóta nyomaszt. 
- Mi a picsaaaa? -szaladt fel Viki frissen tetovált szemöldöke, amire iszonyat büszke. -Miért nem mondtad korábban? Nem bízol bennem? 
- De, csak... -sóhajtottam. Igazából nem is tudtam pontosan, miért nem osztottam meg vele az aggodalmamat korábban. -Féltem, hogy megszállottnak vagy megszállottan féltékenynek tűnök. De érzem, hogy tönkretesz... El kellett volna mondanom. Sajnálom. -nyögtem ki. 
- Mesélj el mindent! Hozom a nutellát. -majdnem tiltakozásba kezdtem, de aztán inkább elővettem a fiókból két kiskanalat. Vikinek abban az egyben igaza van, hogy bármekkora is a baj, a nutella mindig segít. 

Elkezdtem mesélni: a hajszáltól kezdve a becenéven át egészen az aldis incidensig minden kibukott belőlem. 

- Ez a legeslegrosszabb, amit csinálhatsz. -mutatott rám. Lesütöttem a szemem. - Valószínűleg minden nő gyanakodna a helyedben, de nincs semmi bizonyítékod afelől, hogy több lenne köztük, mint haveri viszony. Viszont te nézz magadra! Rád se lehet ismerni. Teljesen kifordultál magadból. Ezt Kevin is látja, hidd el. És én a helyében most csalnálak meg, már bocsesz. 
- Viki! Ezzel nem segítesz! - túrtam a hajamba hisztérikusan. Hogy mondhat ilyet az ember legjobb  barátnője? 
- Dehogynem. Velem laksz már jó ideje, és még mindig nem éreztél rá, hogy működnek a pasik... Hiába az a sok tanításom... 
- Hiába az én sok tanításom arról, hogy ne fess piros körömlakkal a fehér kanapén! -vágtam vissza. 
- Ne akarj kibújni alóla! Most rólad van szó, ribikém! -utálom, mikor így hív. -Elmondom, én mit látok a legjobbnak. Ami a legfontosabb, vissza kell hoznunk a régi Vikcsót. Ez nem te vagy! Hiányzik a KFC zabálós, padlón fetrengve röhögős barátnőm. Közben pedig résen kell lennünk, sosem bízhatsz meg teljesen egyetlen férfiben sem. Legrosszabb esetben kettesben éljük le életünket, és lesz egy tucat macskánk. 
- Imádlak! -hozzábújtam a barátnőmhöz, közben egy pillanatig elképzeltem magunkat 60 évesen sok macskával, és erősen fohászkodni kezdtem egy szebb jövőképért. 

Be kellett látnom, Vikinek igaza van. Kifordultam magamból. Semmilyen szempontból sem előnyös a változás, amin keresztülmentem, már csak az a kérdés, hogy lehetne visszaalakítani mindent. Fogalmam sem volt, hogy fogok tudni innen felállni, de a tudat, hogy valaki fogja közben a kezemet, sokat segített. 
Abban az egyben reménykedtem, hogy még nem késtem el, és Kevin még nem mondott le rólam. 

A nagy elhatározásom, miszerint változtatok a hozzáállásomon egészen addig tartott, amíg vissza nem feküdtem az ágyamba. Ekkor tudatosult bennem, hogy mennyi kalóriát vittem be az elmúlt egy órában. Felvillant lelki szemeim előtt ribanc-Luca karcsú dereka. Lehet épp a pasim keze pihen rajta... Ennyi elég is volt ahhoz, hogy kidobhassam a kukába az új, felvilágosult énemet, aki nem sanyargatja többé magát. Az éjszaka további részét a vécé fölé görnyedve töltöttem, és annyiszor dugtam le az ujjam a torkomon, hogy biztosan kijött belőlem az a sokszáz kalória.