seggfej! (✔️)

18.

~ Luca

április 2.

- Ne sírj! -parancsoltam rá arra a Lucára, aki a konditerem tükréből nézett vissza rám. Hiába mondtam neki, már potyogtak is a könnyei, mint akinek épp összetört a szíve.

Sírtam, mert bűntudatom volt, amiért vonzódni kezdtem Kevinhez, miközben Ádámmal voltam. Hiányzott Ádám, mint ember, mint barát, de nem kereshettem, mert már nem volt az életem része. Fájt, hogy Kevin újra felbukkant az életemben, miután fél hónapig sikeresen ignoráltam. Fájt, mert akaratom ellenére felkavart. És fájt, mert ezúttal vége ennek. Így helyes. Ő a barátnőjét szereti, nem engem. Az, hogy megvan köztünk a szikra, nem azt jelenti, hogy bármi más is lenne. Ezt a szikrát pedig jobb, ha nem tápláljuk, belátom én is.
Tisztában voltam vele, hogy az az egyetlen megoldás, ha nem találkozunk. Önző lelkem viszont vágyott volna még a flörtölésre, a bizsergető érintésekre. Volt valami megmagyarázhatatlan jó abban, hogy a tűzzel játszottunk. A tiltott gyümölcs... Világéletemben a Biblia elvei szerint neveltek engem, valószínűleg, ha anyám a fejembe látna, sírva fakadna.

április 4.

- Botival Azahriah koncertre megyünk ma. -csivitelte Mimi, miközben annyi testpermetet fújt magára, hogy azt még Kanadában is érzik.
- Hivatalos már? -vontam fel a szemöldökömet.
- Neeem, nem akarjuk elsietni a dolgot. Először alaposan meg akarjuk ismerni egymást.
- A Téli Karnevál után azt hiszem, elég alaposan megismertétek egymást. -próbáltam kacsintani, csakhogy el kell árulnom egy funfactet magamról: nem tudok kacsintani.
- Ha-ha! -vágott morcos fejet. Egy vad kopogás szakította félbe ezt a roppant értelmes beszélgetést. -Ő lesz az!
- Hoztam pálinkááááát! -Boti úgy üvöltött, mint a fába szorult féreg. Az egyik kezében műanyag feles poharak, a másikban pedig egy laposüveg volt. Milyen figyelmes, hogy rám is gondolt, és hozott nekem is poharat. -Hú de szexi vagy, bébi! -méregette a szobatársamat.
- Pfuj, kimenjek? -kérdeztem.
- Igyál egyet Lucus! Kérdésem van mindkettőtökhöz. -mondta, miközben csordultig töltötte mindhárom poharat.
- Most fogod megkérni Mimi kezét? -nem tudom, mi lelt engem, sosem szoktam ilyen szurkálódós kedvemben lenni. Lehet, így jön ki rajtam, hogy tegnapelőtt összeroppantam belül.
- Nem, azt már megbeszéltük, hogy szex közben fogom. -mondta a fiú magabiztosan.
- Jézusom, ezt nem akartam tudni.
Háromra lehúztuk a világ legfertelmesebb pálinkáját, pechemre nem volt semmi üdítőnk kísérőnek, a víz pedig gyengének bizonyult. Kétszer is hatalmas késztetésem volt arra, hogy kihányjam ezt a borzalmat. Mimi arcáról is hasonlóakat tudtam leolvasni.
- Jöhet még egy?
- NEM! -vágtuk rá kórusban.
- Akkor iszok egyedül. -vonta meg a vállát Boti. - Szóval, azt akartam kérdezni, hogy bánnád-e bébi, ha jönnének a srácok? Lucus, feléd meg az a kérdésem, hogy jönnél-e velünk? Tudom, hogy randinak indult, de egyik csoporttársam ma egész nap fosott, és így 4 jegye felszabadult.
- Nekem oké, ha utána itt a koliban kárpótolsz. -mosolygott sejtelmesen Mimi.
- Pfuj már! -forgattam a szemem. -Én bocsánat, de inkább nem jövök. -eszem ágában nem volt Kevin társaságát élvezni egy egész estén át.
- Kinek szántad a negyedik jegyet? -kérdezte Mimi.
- Fanninak. Gondoltam, meglepem Marcit. -vágott önelégült képet Boti.
- Istenem! -Mimivel egyszerre nevettük el magunkat.
Picit elöntött az irigység, amiért kimaradok a buliból. Kevinnek kéne itthon maradni, nem nekem...
- Kevin miatt nem jössz? -kérdezte Boti, mintha olvasott volna a gondolataimban. Rá kellett, hogy jöjjek, nem is olyan hülye, mint mutatja.
- Dehogyis! Tanulnom kell. -sajnos olyan bénán tudok kamuzni, hogy soha senki nem hiszi el, de én azért próbálkozok.
- Ha esetleg mégis miatta nem jönnél, ő nem velünk alapozna, csak a Parkban csatlakozna.
- Hogyhogy? -bukott ki belőlem. -Mindegy, nem érdekel. Ez esetben lehet, mégse kell annyit tanulnom. -igazság szerint rám fért a kikapcsolódás, a szakítás óta magányosabbnak éreztem magam, mint valaha. Vágytam egy kis társaságra, figyelemelterelésre. És így, hogy Kevin csak a koncert idejéig csapódik hozzánk, már nem tűnt olyan vészesnek a dolog.
- Erre igyunk még egyet! -Boti már készült volna kiönteni az újabb kört, amikor Mimivel ismét egyszerre kiáltottunk rá.
- NEM!