seggfej! (✔️)

17.

~ Kevin 

április 2. 

Néma csöndben sétáltunk Vikivel az Aldiba. Sosem fordult elő korábban, hogy vártam volna, hogy elbúcsúzzunk, ám most ezt éreztem. Nem tudom, a bál idegesítette-e ennyire, vagy valami más, de a legrosszabb ebben az, hogy bármit csinálok, nem jó neki. Próbáltam a kedvében járni, ahogy csak tudtam, próbáltam neki teret adni, de minden egyre csak rosszabb. Látom, hogy nincs jól, és ez szép lassan már rám is kihat. 
- Elmegyek vécépapírért. - mondtam, bár Viki nem hiszem, hogy hallotta, engem maga mögött hagyva elsietett a zöldségek felé. Marcival már napok óta Botiéktól kértünk vécépapírt, úgyhogy ideje volt beszerezni egy nagy csomaggal. Mivel nekem másra nem is volt szükségem, gondoltam, a kasszánál megvárom Vikit. 

Először azt hittem, csak a képzeletem szórakozik velem. Megéreztem AZT az illatot, mire felpillantottam a telefonomból. És nem csalt a szaglásom, őt láttam közeledni. Pont felém pillantott, és pechére a szemébe néztem, úgyhogy nem volt lehetősége úgy tenni, mintha nem venne észre. Március 15 óta ignorál. Nem tudom, mit tettem, valószínűleg kicsit túlléptem a határt a zuhanyzónál, ezért kerül. Néha chateltünk, akkor is csak én írtam rá valami mondvacsinált okkal. A kondiba se jött le azóta, pedig én vártam minden este. 

- Felséges Ludovika! Micsoda kellemes meglepetés! -vigyorogtam rá zavartan. Már-már megfeledkeztem róla, milyen gyönyörű a való életben. 
- Szia Kevin! -hangja hűvös, kimért volt, aminek kifejezetten nem örültem. Előző hónapban sikerült már elengednie magát előttem, most viszont mintha újra begubózott volna a saját kis világába, falat emelve maga köré. 
- Hiányoltalak a kondiból. 
- Tudom. -egy halvány mosollyal az arcán biccentett. 
- Tudom, hogy te is majd' belehaltál az erőfeszítésbe, hogy elkerülj. 
- Nem igaz! -"háborodott fel". -Egy percig se hidd, hogy hiányoztál! Eszembe se jutottál. -próbált meggyőző lenni, de nagyon pocsék színész. Ezek szerint nem múlt el teljesen a vonzalma irántam. 
- Átjössz ma este? Marcival sushit rendelünk, és BoJacket nézünk. -gondoltam, ha nem kettesben találkozunk, könnyebben igent mond. 
- A sushi elég csábító, de tanulnom kell. 
- Én is elég csábító vagyok, úgyhogy 2-1 ide. -szemem sarkából megpillantottam a felénk tartó barátnőmet, úgyhogy a kínos szituáció elkerülésének érdekében el akartam búcsúzni Lucától. -8-kor tali az 5/15-ben. -azzal megöleltem, és esélyt sem adtam neki a visszakozásra.  

Biztos voltam benne, hogy nem jön el. Tudatosan került engem az elmúlt pár hétben, miért jött volna át épp most? Épp ezért be se állítottam a hajamat, és a 2 helyen szakadt melegítőnadrágomat viseltem. 
- Jaj, ez a Wolt lesz. -pattant fel Marci, amikor megcsörrent a telefonja. -Haló! Repülök! -gyorsan becsukta maga mögött az ajtót.  
Egy perc sem telt el, amikor kopogtak. Gondoltam Marci az, csak tele van a keze, és nem tudja kinyitni az ajtót. Kelletlenül tápászkodtam fel. 
- Hát ez gyors volt, tesó. -motyogtam, miközben ajtót nyitottam. Csakhogy Lucát találtam az ajtó túloldalán. 
- Neked is szia, tesó! -gúnyos mosollyal helyet foglalt az ágyamon. - Látom, jól átvertél azzal, hogy Marci is itt lesz. -ingerülten rugdosta a papucsával az ágy oldalát. 
- Máskülönben át se jöttél volna. -csóváltam a fejem. -Nem tudom, mit tettem, hogy így kerülsz. 
- Ahelyett, hogy rákérdeztél volna, inkább becsapsz. Tényleg gyerekes vagy. -nagyon tudja rombolni az ember egóját az, ha egy nálánál 2 évvel fiatalabb lány mondja azt, hogy gyerekes vagy. 
- Nem akartalak becsapni. Marci mindjárt visszajön. 
- Aha. Megszoktad már, hogy mindenkit tökéletesen tudsz manipulálni. -azzal felpattant, és kiviharzott. 
Utána eredtem, és pár lépéssel később utolértem. Megragadtam a derekát, és szembe fordítottam magammal. 
- Elárulnád, mi a fene bajod van? -próbáltam a szemébe nézni, de ő kerülte a szemkontaktust. -Nem értem, miért ignoráltál hetekig, aztán most meg átjössz drámázni... Nem tudom, mit tettem. 
- Nekem ez nem megy. -úgy tűnt, közel áll ahhoz, hogy kitörjön belőle a sírás. Egyre jobban kezdtem elveszteni a fonalat. 
- Mi nem megy? 
- Ez. -mutatott kettőnkre. - Összezavar az, hogy nem tudom hányadán állunk. Nem tudom, mi jár a fejedben, nem tudom, mik a szándékaid velem. Miért kell újra és újra felbukkannod az életemben?  Miért kell úgy csinálni, mintha haverkodnál velem, mikor mindketten tudjuk, hogy nem működne köztünk a barátság? -letörölt egy könnycseppet az arcáról.
- Mert kedvellek. -vágtam rá. - Én se tudom, mik a szándékaim, de azt tudom, hogy jó veled beszélgetni. Sosem éreztem magam senkivel ennyire egy hullámhosszon, mint veled. Megijeszt engem is. Ha zavar, hogy flörtölök veled, moderálom magam. De mindkettőnknek van párja, úgyhogy miért ne működne a barátság? -elöntött valami megkönnyebbüléshez hasonló érzés, ahogy ezt kimondtam. 
- Szakítottunk. -ahogy ezt kimondta, kezdett értelmet nyerni minden. Ezer kérdésem lett volna, de a szobatársam kanyarodott be a folyosóra. 
- Nem fogjátok elhinni, olyan szexi volt a kajafutár. Le is fotóztam! Lucus, maradsz sushizni? 
- Aha.- nyelt egyet. Arcán rengeteg kavargó érzelmet véltem felfedezni. Ha lett volna egy kívánságom, tuti az lett volna, hogy Marcit nyelje el a föld, és meg tudjuk ezt beszélni kettesben. Annyi kérdésem lett volna hozzá. 
- Most mondd meg, hát nem 10/10? -mutatta Lucának a telefonját. 
- Ez tényleg nem semmi! -kuncogott a lány. Én még mindig sokkos állapotban voltam a hírtől, miszerint Luca szingli. Úgyhogy csak némán figyeltem őket, ahogy lelkendeznek valami random pasiról. Féltékenykedni se volt erőm... 
- Marci! -kiáltott fel Luca. Már nyoma se volt a pár perccel ezelőtti megtört lánynak. Talán jót tett neki Marci társasága. 
- Hm?
- Találtam egy nevet a dobozon. -kezébe fogta a sushis papírdobozt, és a szobatársam felé mutatta. 
- Soma lenne? 
- Én Samunak olvastam. 
- Keviiiiin! -úgy tűnt, nekem kell igazságot tenni.