seggfej! (✔️)

3.

~Luca

szeptember 12. 

- Úristen, ki iszik este hat után kávét? -szörnyülködött Kitti, miután leadtuk a rendelésünket a Starbucksban. 

- És ma már hármat ittál a suliban, számoltam direkt. -csatlakozott hozzá Jázmin is. 
- Le lehet rólam szállni. -forgattam a szemem. 
- Ezek után arra lennék kíváncsi, mivel töltöd az éjszakáidat, mert alvással tuti nem. 
- A Stranger Things függőséget okoz. -nyeltem egy nagyot. Mázlim van, hogy a lányok csak a gólyatábor óta ismernek, különben tuti észrevették volna, hogy kamuzok. Állítólag mindig kipirul az arcom, amikor nem mondok igazat. 
- Miben fogadjunk, hogy Dorka már a pasi ágyában van? -dobta be az újabb fantasztikus témát Kitti. 
- Jó, mondjuk az a pasi nem semmi! Nem hibáztatom. -szólaltam meg. Bár nem igazán érdekelt a téma, élveztem, hogy végre egy lányos társaság része lettem. Nagyon rég nem voltak barátnőim... Nem mintha ők azok lennének, de legalább együtt lógunk sulin kívül is. Amolyan haverok. Egyáltalán mondjuk azt mi, lányok egymás között, hogy haver?  Nem hiszem. 
- Hasonlít annak a harmadéves csajnak a pasijára. -jegyezte meg Jázmin. - Tudod, Kitti, röpiről. Niki, vagy ki. 
- Úúú, megvan. Viki, te okos! Az ő pasija szerintem mindent visz. 
Szerintem a lányokat hidegen hagyta, hogy fogalmam sincs, ki az a Viki vagy Niki vagy mittudomén, pláne nem, hogy ki a barátja. De mosolyogva játszottam, hogy érdekel engem is a fiú "huszonnégy karátos mosolya", meg a "modell arca". Amikor már ott tartottak, hogy milyen lehet beletúrni a hajába, szinte én is irigy lettem a csajra. Na jó, viccelek. A lelkem röhögött az egészen, olyan sekélyes. 
Sosem értettem azokat a lányokat, akik csupán azért kezdenek el gyűlölni, szidni, átkozni egy másik nőt, mert tetszik nekik a pasija. 
Ekkor szerencsére megszólalt a telefonom, úgyhogy felálltam, és kisétáltam az utcára. Az esti időpont ellenére még meleg volt, a napszemüvegemet letoltam a fejem búbjáról, úgy vakítottak a vöröslő napsugarak. 
- Szia kicsim! -szóltam bele. 
- Szia édes! Jó hallani a hangodat. Hogy vagy? - egyből elöntött a megnyugvás, ahogy hallottam a hangját. 
- Minden rendben, épp Starbucksozunk a lányokkal. Mesélj te! Milyen volt a napod? 
- Jaj, nem akartalak zavarni, ha később szeretnél beszélni, nekem az is jó. 
- Nem, dehogy, örülök, hogy kiszabadultam kicsit. 
- Ennyire nem bírod őket? Pedig örültem, hogy vannak jófej csajok, akikkel tudsz lógni. 
- Te csak annak örülsz, hogy nem pasikkal lógok. -sóhajtottam. -De mesélj inkább te. Hogy telt a napod? 
- Ugyanúgy, mint a többi. 
- Bővebben? 
- Egész nap ki se mozdultam otthonról, beadandót írtam, aztán dolgoztam mostanáig. 
- Izgi. -nevettem halványan. 
- Ugye? Szívesebben kávéznék három nővel. 
- Na azt merészeld! -háborodtam fel játékosan. - Úgy hiányzol! De már mindjárt hétvége. 
- Vasárnap este óta számolom vissza a napokat, hogy mikor láthatlak újra. -a vallomása hatására egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. 
- Szeretlek! 
- Szeretlek! 

Már elmúlt éjfél, amikor kijöttem a könyvtárból. A szobatársam, akinek még a nevét se tudom, már aludt, amikor visszaértem. Ez vicces sztori, ugyanis már ez a negyedik éjszakám a koliban, és ennyi idő alatt még nem sikerült bemutatkoznunk egymásnak, mert valamelyikünk mindig aludt, azon kevés alkalmakkor, amikor mindketten a szobánkban tartózkodtunk. 
Próbáltam minél kevesebb zajt csapni, a vakummal világítva túrtam ki a lazac színű edzős szettemet. Tudom tudom, vörös hajhoz nem megy a lazac, de ez volt a legjobban leárazva nyár végén az AboutYou-n. 
Amióta itt vagyok, minden éjjel edzek. Ez az egyetlen ártalmatlan tevékenység, ami segít megnyugodni. Idáig minden alkalommal egyedül voltam, gondolom, nem sok más olyan elvetemült van, aki éjszaka jár a kondiba. Ám ezúttal egy férfit találtam a futópadon, pont ahova én akartam volna menni. Felismertem az arcát a tükörből, ez az ember tegnapelőtt akkor végzett az edzéssel, mikor én lejöttem. Pár másodperc erejéig elkalandozott rajta a tekintetem. Úgy futott, mintha az életéért futna. Kezeit ökölbe szorította, arca megfeszült, észre se vette, hogy ott vagyok. Egyben biztos voltam, hogy valami nagyon felhúzhatta őt. 
Engem meg az húzott fel, hogy le kellett mondanom a futópadról. Írni fogok a koli honlapjára, hogy kevésnek találom az egy darab futópadot. Nem csoda, hogy sok az elhízott ember. 
Kelletlenül felpattantam egy biciklire, és tekerni kezdtem, hogy bemelegedjek. Mikor elkezdtem lábazni, a pasi még mindig ugyanolyan fejjel futott. Aztán rajtakapott, hogy épp őt nézem, és a tükörből láttam, hogy elvigyorodott. 
- Bejön a seggem? 
Erre éreztem, hogy elvörösödök, mondjuk a mozgástól eleve egy paradicsom színével vetekedett az arcom árnyalata. Na most tuti sikerült a paradicsomot is überelnem. 
- Hjaj, nem bírok magammal. -forgattam a szemem. Úgy tűnt, tetszett neki a béna reakcióm, mert tovább vigyorgott. Elkaptam a tekintetemet. Tipikus rosszfiú. Márpedig én 3 éve megfogadtam, hogy egész hátralévő életemben nagy ívben elkerülöm a rosszfiúkat.