seggfej! (✔️)

5.

~ Kevin 

szeptember 29. 

Gyűlölöm ezt a napot. A karácsony után ez a második legrosszabb nap az évben. Már éjfél után 34 perccel elcsesződött minden, amikor a kondiból beléptem a szobába. 
- BOLDOG SZÜLINAPOOOOOT! -ordították a fiúk a szintről. Úgy láttam, ittak eleget az érkezésem előtt. Egyből a kezembe adtak egy pohár pezsgőt, én pedig körbekoccintottam mindenkivel. 
- Mondok tósztot. -Marci fogta magát, felpattant az én székemre, és egy tollal próbálta megkocogtatni a poharat, hogy csilingeljen. Egyébként nincsenek pezsgőspoharaink, úgyhogy szimpla üvegpohárból ittunk, kivéve Botit, aki micimackós bögréből. A pohár nem csilingelt úgy, ahogy kéne, Marci bosszúsan felszisszent. - Picsába! Khhmm... Azért gyűltünk ma össze, hogy ennek az ifjú embernek megünnepeljük 21. születésnapját! E nemes alkalomra készültünk egy nem akármilyen meglepetéssel. Boti, kérlek! 

Boti felpattant, és a kezembe nyomott egy hatalmas négyzet alakú valamit. 
- Jaj, nem kellett volna! -tettettem szipogást, sőt még a szemeimet is megtöröltem a hatás kedvéért, amin a srácok röhögni kezdtek. Nem finomkodtam, egy mozdulattal letéptem a csomagolópapírt (amit szerintem tuti nem ők tettek rá, ahhoz túl szépen be volt csomagolva), aztán percekig nem bírtam abbahagyni a röhögést. Ezek a barmok festményt készíttettek magunkról, amin mindannyian meztelen vagyunk, és csak egy fügefalevél takarja el a micsodánkat. A képnek még a címe is fel volt tüntetve: "Az Ötödik császárai"
- Hát ez bámulatos! Hova tegyük? Az ágyam fölé, hogy minden reggel erre a látványra ébredjek? 
- Még mit nem! -csattantak fel a többiek egyhangúan. -Ez nem maradhat a szobátokban. Mindenkinek látnia kell. 
Így hát a folyosó végére, a mosdókkal szemben lévő falra került a kép. Beismerem, jófejség volt a részükről ez a meglepi, egy pillanatig el is felejtettem, hogy ez a második legszarabb nap az évben. 

Szerencsére csak 10-re kellett mennem, úgyhogy néhány órát sikerült aludnom. Legnagyobb meglepetésemre Viki a koli bejárata előtt várt. És az a fehér farmer volt rajta, amiben annyira imádom a seggét. 
- Boldog szülinapot kicsim! -felém nyújtott egy kis borítékot. Kinyitottam, és egyből elmosolyodtam. Két jegy volt benne annak a bandának a koncertjére, akik a Budapest Parkban léptek fel aznap, mikor először csókolóztunk. Még egy rövid kis üzenetet is találtam benne: "Csak hogy jóvátegyem" .
- Köszönöm! -csókoltam szájon. -De már rég jóvátetted. 
- Hánykor végzel ma? 
- Négy harminc. Ugye nincs semmilyen kínos meglepi? -néztem rá félve. 
- Dehogy, csak látni akarom azt a bizonyos festményt. -kuncogott. 
- Máris híre ment? 
- Őszintén, mire számítottál? 

A suliban egész nap felköszöntöttek olyan emberek is, akikről azt se tudom, kik. Tudom, paradoxonnak tűnhet, de mindig ilyenkor érzem magam a legmagányosabbnak. Ezek az emberek mindössze azért nyögik ki egy évben egyszer, hogy "boldog szülinapot!", mert valami megmagyarázhatatlan okból felnéznek rám, és azt hiszik, ezzel kivívják a tiszteletemet, vagy esetleg elhívom őket a nem létező szipiszupi bulimba, ahol saját népszerűségük növelésébe kezdhetnek. De ezek csak üres szavak, ezek az emberek meg annyira se ismernek engem, mint én őket. 

- Úristen, ez fenomenális! -ez volt Viki első reakciója, amikor meglátta a képet. - Csinálsz rólam egy képet a pucér Kevinnel? -azzal puszira csücsörítette a száját, mintha a festett énem arcára adná, én pedig lőttem róluk egy fotót. Istenem, egyre jobban beleszeretek ebbe a nőbe. 
Marci nem ért még haza, úgyhogy kicsit tudtunk kettesben lenni, egészen addig, amíg meg nem rezdült a telefonom. Anélkül vettem fel, hogy ránéztem volna a kijelzőre, pontosan tudtam, hogy ki az. 
- Boldog szülinapot drága pici Kevin! -émelyegni kezdett a gyomrom. 
- Kösz. -motyogtam. - Ennyit akartál? -már majdnem letettem, amikor megszólalt. 
- Igazából itt vagyok a kollégium előtt. 
- Hogy micsoda? 
Mire végre újra kaptam levegőt, letette. 
- Kicsim, le kell szaladnom. 5 perc, és jövök. 
- Jól vagy? Ki volt az? -méregetett aggódva. 
- Anyám.