Szerelembe esve [Befejezett]

XV.rész

Reggel mikor felébredtem akkor Gavi már fent volt,és a telefonját nyomkodta.
-Jó reggelt.
Mondom neki.
-Neked is jó reggelt. Ki pihented magad?
-Aha.
-Anyumék az éjjel hazaértek.
-Ennek örülök. Mennyi az idő amúgy?
-9:30
-Tyűha,jó sokáig aludtam.
-Ma hosszú napod lesz.
-Jaja. De azthiszem most elkezdek fel öltözni stb.
Kelek ki az ágyból.
-Helyes.
Majd rá csap a fenekemre.
-Hé!
Nézek rá durcásan.
-Elnézést kérek,nagy asszony.
-Nagy asszony? Hmm

Át mentem gyorsan a fürdőszobába és fel vettem a tegnapi ruhám,és megpróbáltam valami életkinéző embert teremteni magamból.

-Najó,oké ez talán jó.
-Gaviii.
-Igen?
-Itt a pólód,ezt vissza adom köszi. De a tesód cuccát még használnom kell bocsi,de otthon kimosom majd és vissza adom.
-Nem gond,tuti megérti. De gyere be mutatlak a szüleimnek.
-Oké.

*Lementünk a konyhába*

-Gavii,végre látlak.
Öleli meg az anyukája.
-Ó,elnézést,üdv nállunk. Van már sejtésem ki lehetsz.
-Ó, köszönöm. Örülök a találkozásnak a nevem Scarlett Kelly.
-Én is örülök, az én nevem Gavinin Anasi.
Mond csak,Gavi barátnője vagy?
-Igen
-Ennek örülök hogy a fiam végre talált egy normális lányt.
Erre nem szóltam semmit.
-Apa merre van?
Kérdezi Gavi.
-Kint van az udvarban,mutasd be neki Scarlett-et.
-Oké.
-Szia apaa!
-Hát szevasz fiam!
Ölelik meg egymást.
-Apa, szeretnék neked bemutatni egy új családtagot nállunk.
-Jó napot!
-Üdv itt nállunk,sok szeretettel fogadunk.
-Köszönöm.
-És hogy hívnak?
-A nevem Scarlett Kelly. Örülök a találkozásnak.
-Én is örülök,az én nevem Pablo Páez.
-Oké apa,mi most felmegyünk a szobámba.
Mondja Gavi.
-Jó fej szüleid vannak.
-Jaja.
-De viszont nekem lassan mennem kell, anyum is vár már otthon és tudod ma meccs is lesz.
-Persze tudom,ott leszek.
Mosolyog rám.
Erre nem reagáltam semmit, őszintén teljesen más dolgon járt az agyam.
-Minden rendben?
-Persze,minden rendben. De én most azthiszem megyek.
-Hát jó..

Gavi házából kilépve felhívtam a legjobb barátomat,akinek nyilván elmeséltem mindent, aminek ő kifejezetten örült.
Mikor haza értem várhatóan senki sem volt otthon, anyumék dolgoztak,ezért felmentem a szobámba,és csak zenét hallgattam.

-Szerencsére anyum hamar haza ért,így egyből rá tapadtam,és elmeséltem neki pontról, pontra mindent.
Szeretem anyát,ő mindig meghallgat engem,és megért.
-Anya, nekem lassan mennem kell,tudod hogy meccsem lesz.
-Tudom,majd nézzük a tv-ből apával.
-Juuuj.

Felmentem a szobámba össze szedni a cuccaim,és aztán elindultam le a földszintre elköszönni anyától.

-Anyuu,megyek.
-Rendben sok sikert!
-Köszi.
Majd mosolyogtam felé.

*Oda értem*

Mikor oda értem az öltozők felé vettem az irányt, és elkezdtem át öltözni. A legjobb barátom ott volt már,de nem szóltunk egy szót sem egymáshoz. Mintha nem is ismernénk egymást.
Miután távoztam az öltözőből,felmentem a pályára melegíteni. Elég sok ember ült már a nézőtéren, akik a meccset várták már izgatottan.
Melegítés közben véletlen egyszer össze ütköztem egy lánnyal a csapatból.
Bocs.
-Bianka vagyok. Te gondolom Scarlett vagy. Nem voltál szimpatikus első látásra,és most sem vagy az.

Nem volt tőlem el ragadtatva,de jó fejnek tűnt. Legalább őszinte volt. Szeretem az ilyen embereket.