Túloldal [1/3]

3. Hatásszünet

Megint homályos volt minden, de ezúttal láttam fényeket.
-VAN RETYÓ!-ordította valaki. Mintha Tomi lett volna, de nem voltam benne biztos. Megint fájt a fejem, és még mindig a vizes ruháimban voltam. A kezemmel megtapogattam a földet. Padlószőnyeg, de ezúttal száraz. A félhomályban felnéztem a falra, sárga. "Ó ne"..gondoltam.
Tisztulni kezdett a kép, majd lassan az agyam parancsot adott arra, hogy keljek fel. Lüktetett a fejem, és szédültem, de megpróbáltam felállni. Valaki odajött hozzám, majd visszaültetett a földre.
-Maradj ott! Majd csak akkor kéne felállni, ha jobban leszel!- mondta egy nőies hang, valószínű Sarah lehetett, de nem hallottam tisztán, mintha a fejem víz alá lett volna dugva. Forgott velem a világ még mindig, és tisztán se láttam. Gondolkodtam, hogy mi lehet velem, majd hirtelen egy pislogással újra tisztán láttam. Sarah ott állt fölöttem. Majd feltartotta a kezét.
-Hány ujjamat mutatom fel?-hallottam eléggé tompán a kérdést.
-Három..-nyögtem ki erőtlenül.
-Legalább lát valamennyire. -jelentette ki Sarah. Enyhülni kezdett a fejfájásom. Nem sokkal rá kezdtem tisztábban hallani a dolgokat. Időközben Tomi kijött a fürdőből, tiszta ruhában, és frissen mosott hajjal, és ezúttal nem áradt belőle az állott víz szag a korábbi szintről. Áron még a földön feküdt, rosszabb állapotban volt mint én. Sarah odajött hozzám újra, ezúttal nem üres kézzel, egy tányér volt nála rajta pirítóssal, és egy bögre, nem tudtam mi volt benne. De a pirítós frissnek tűnt, nem fért a fejembe, hogy mit keres itt friss kenyér, és egy kenyérpirító.
-Találtam a konyhában kenyeret meg vajat. Volt vízforraló, tiszta víz, meg tea filter is, gondoltam csinálok mindenkinek pirítóst és teát. Miután én is végeztem a zuhanyzással mehetsz te is. Tomi talált fürdőszobát, meleg vízzel és árammal, használhatod a hajszárítómat, meg a tüsfürdőimet. - mondta Sarah és ideadta nekem az ételt én pedig némán bólogattam, és próbáltam azon gondolkodni, hogy mit keres itt meleg víz és friss étel. Közben Sarah bement a fürdőszobába. Nem sokkal később Áron lassan felkelt.
-Hol vagyunk?- kérdezte kómásan.
-Kölcsön kenyér vissza jár, Csipkerózsika!- szólalt meg Tomi majd Áronnak is adott ugyanúgy pirítóst és teát. Én pedig csendben fogyasztottam a....., talán reggelimet? Nem tudtam hány óra van, kezdtem az időérzékemet elveszteni. Még mindig a pirítósomat rágtam, majd hirtelen, éreztem, hogy fel akarok állni. Letettem a földre a tányéromat és a bögrét, majd felálltam és elkezdtem a szobában lévő, kisebb lépcsősor felé sétálni.
-Hova indulsz?-kérdezte Tomi. Választ nem kapott, nem tudtam magam se, hogy merre megyek, csak mentem. Felvonszoltam magamat a lépcsőn, majd elém tárult egy hosszú folyosó, fehér fallal, és sötét barna, fa padlóval. A jobb oldalamon ott volt egy szék, rajta pedig 2 hátizsák, azok pedig felszerelve. Gondoltam belenézek. Zseblámpa, hűtőtáska, bicska, kamera, walkie - talkie, elsősegély készlet. JACKPOT! Van valami esélyünk túlélni ezt az elátkozott helyet! Tomi jött utánam óvakodva a veszélytől.
-Gergő? Mit csinálsz? - érdeklődött Tomi.
-Nem mondok semmit, csak nézd. - Így is tett, belepillantott a táskába és a remény neki is felcsillant.
-Azta.. Hogy van az, hogy egyik pillanatban ez a hely meg akar ölni, a másikban pedig kisegít?
-Ezek a tárgyak nem evilágiak, hanem a miénkből vannak. Valaki biztosan járhatott itt előttünk, aki segíteni akart.
-Mint például a nyilakkal? - kezdte kapizsgálni a dolgot Tomi.
-Pontosan, vagy a cetlikkel. - A szék mögött egy üres ablak volt található amiből egy hatalmas csarnok nyílt. Egy hotelre emlékeztetett. Minden falán ahol csak lehetett, egy újabb ablak nyílt. Én csak bámultam a nagyrészt üres termet, hipnotizáló hatása volt. Nem tudtam befejezni annak bámulását. De hirtelen nem csak én bámultam a csarnokot, hanem a csarnok is engem. Minden egyes ablakon megjelent egy szem és mind felém irányult. Egy statikus fehér zajt hallottam és a világ kezdett elsötétülni, csak a szemek voltak teljesen láthatóak az ablakok előtt. Valami a fülemben elkezdett sípolni, elkezdtem bekattanni, majd hirtelen minden abbamaradt.
-TOMI JESSZUSOM! MEGVAGY? ITT VAGY? BASZKI UGYE NEM KAPTAM HIRTELEN SZTRÓKOT?-kérdeztem tőle pánikolva.
-Nem, dehogy. Mi a franc lelt téged?-érdeklődött felőlem.
-Biztos a helytől kezdek megőrülni. Az ablakok figyeltek engem, kezdett elsötétülni a világ és sípolást hallottam és..
-Nyugi, csak hallucináltál, megesik ilyen körülmények között. Menjünk tovább, gyere!-mondta, de én még mindig csak sokkban álltam ott. Összeszedtem gondolataimat, majd egy kis idő után újra elindultam. Befordultam az egyik kanyarba, majd egy másikon, és elém tárult egy hely ami ugyanazon folyosók ezreit tárta a szemem elé. Mindegyik a sötétségbe vezetett, és mindegyik fölött volt egy tipikus kijáratot jelző tábla. Lenéztem..nem láttam ennek a sorfalnak a végét, csak a mélybe vezető, magányos sötétséget. Ugyanazt ha felnéztem. Semmi nem változott ha balra néztem, ha jobbra, maximum csak az változott, hogy majdnem leestem.
-Remélem ide nem fog Áron belelökni-mondta Tomi.
-Lökjön bele de meg is fojtom!-mondtam. Lassan visszasétáltunk. Mikor már majdnem ott voltunk a lépcsőnél Áron ordítását hallottuk. Szaladtunk, hogy segítsünk, hátha bajban vannak, de mire odaértünk, csak annyit láttunk, hogy Sarah fertőtleníti Áron sebét.
-Nyugodj már le Áron! Csak elvágtad a lábadat, nem gyereket hozol a világra!- mérgelődött Sarah majd lefertőtlenítette a lábát.
-Hát, a fájdalom faktor hasonló!- hisztizett Áron.
-Felvilágosítalak, hogy nem az..- mondta Sarah- Látom ti ketten visszajöttetek! Merre jártatok? Mellesleg volt egy elsősegély készlet a fürdőben, szóval akinek kell, szóljon.
-Nincs rá nagy szükség jelenleg, de ha mindent elhasználnánk a tartalmából, van egy másik az emeleten. Találtunk két nagy hátizsákot tele túlélő felszereléssel. - Jelentette ki Tomi.
-Tényleg? Úgy látszik mégsem akarja a teljes vesztünket ez a világ. Vagy csak ad egy kis előnyt, mert biztos most jönnek a nagyobb veszélyek. - Ebbe bele se akartam gondolni. Nem akarom még nagyobb kihívásokon megmérettetni magam. Úgyis jobb lenne ha felfrissülnék.
-Én szerintem megyek zuhanyozni, bűzlök mint valami 3 hete rothadó szendvics...-jelentettem ki, majd bementem a fürdőszobába. Már régóta kellet, szóval inkább, hogy csak diszkréten részletezzem, elvégeztem a dolgomat, majd bevonszoltam az erőtlen testemet a zuhany alá. Még rendesen megörültem, hogy a testem jó kellemes és meleg vízhez ér, és inkább kiélveztem ezt az egészet, mivel ki tudja mikor látok újra meleg vizet, ami zuhanyzásra alkalmas. Megmostam a hajamat, majd megragadtam a törölközőt amit Sarah hagyott ott négyünknek. Megálltam a tükör előtt, és belenéztem. A gesztenye barna, kissé hosszú hajam megvolt még, kávézacc barna szemek, pipa, és azt vettem észre, hogy kisebb szakállat növesztettem.
-Mennyi ideje lehetünk itt?-kérdeztem magamtól, rendesen kiakadva. Egy hétnél biztosan nem lehet több, hisz nem ettünk, nem ittunk. Maximum 5 napja lehetünk itt, mégis szakállat növesztettem. Biztos csak most tűnt fel, hisz egy ideje nem borotválkoztam. Ez a hely teljesen kikészít engem. Hátrafordultam, és elvettem a ruhákat, amiket szintén Sarah hagyott ott nekem. Belegondolva egész rendes tőle, hogy konkrétan anyuka módjára gondoskodik mindenkiről. Mivel nem volt nálam másik alsónadrág csak ami rajtam volt, azt megszárítottam a hajszárítóval, majd felvettem azt egy fekete bő farmerrel, a megmaradt tiszta melegítő felsőmmel, és a cipővel, amit Sarah-tól kaptam, majd kisétáltam a fürdőből. Sarah Áron kezébe adta a ruháit, majd beküldte őt is zuhanyozni. Miután kijött, Sarah bekötötte a sebét. Természetesen Áron hisztizett, hogy fáj meg minden. Nekem az fájt, hogy ahelyett, hogy otthon lennék, és folytatnám az egyetemi tanulmányaimat, itt fogunk elrohadni, anélkül, hogy bárki is tudná, hogy itt vagyunk. Gondolkodtam már azon, hogy hogyan fogok meghalni, de soha nem gondoltam, hogy így.
-Akkor megnézzük a felszerelést?-kérdezte izgatottan Tomi.
-Szerintem szedjük össze azokat és keressük meg a kijáratot-javasolta Sarah.
-Az kicsit necces lesz.-vakartam a fejemet.
-Miért?-húzta fel a fél szemöldökét Sarah.
-Ezt elmagyarázni nem lehet, inkább csak megmutatom. -mondtam majd elvezettem Sarah-t és Áront, Tomi kíséretében az általunk felfedezett végtelen helyiségre.
-Az egyik csak a kijárat kell legyen..-gondolkodott Sarah.
-Na de melyik?-tette fel a tíz pontos kérdést Áron.
-Ez egy több milliárd négyzetméteren át kihúzódó fal ami ugyanabból a térben megtalálható tárgynak a megsokszorozódásából lett felépítve, a teret és időt megtörve-okoskodtam.
-Konyha nyelven?-mondta Áron.
-Fal ami ugyanabból a helyiségből, jelen esetben egy kijáratból van felépítve, és ez is, akárcsak az első szint, a végtelenségig megy ki. -rövidítettem le a mondandómat.
-Ahaaaa. De ez az információ miben segít megtalálni, hogy melyik a kijárat?-érdeklődött Áron.
-Ahogy említettem, ez a kijárat klónozva van, tehát ez ugyanaz a fal a térben, csak más időközökből lett idehozva.
-Konyha nyelv?-kérdezte ezúttal Tomi.
-Tehát nem számít, hogy melyiken megyünk be, ugyanoda vezet mindegyik-fordítottam le a két nagyokosnak.
-De, hogy jutunk át?- mondta Sarah, majd mintha Tominak a fejében egy halvány szikra gyúlt volna fel, egy jó ötlete támadt, és beszédre nyitotta a száját.
-Sarah, megvannak a hosszú és széles deszkák a konyha egyik sarkába állítva, mellette a pulton meg szegek? Használhatnánk azokat!
-Te egy zseni vagy!- mondta Sarah.
-Azért ne biztasd túlzottan-mondta Áron.
-Én meg találtam egy kalapácsot még az előző szinten. Azt meg használhatjuk, arra, hogy a szögekkel összekössük a deszka hidat. -mondtam. Megkezdődött a munkafolyamat, és összeszereltünk egy elég hosszú és tartós hidat ami átvisz minket a túloldalra. Felvettem az egyik hátizsákot, Áron pedig a másikat, Tomi a gitárját hozta a hátán, Sarah pedig a bőröndjét hozta, azt gondolta, valahogy csak áthúzza a pallókon. Én tettem meg az első lépéseket, majd lassan követett engem Áron, majd őt Tomi és utána Sarah. Már majdnem a túloldalon voltam, és a szívem a torkomban dobogott.
-Már csak az kéne, hogy ez beszakadjon alattunk-mondta Tomi halkan, de a hangja így is visszhangzott. A következő dolog amit hallani lehetett az egy hatalmas nyikorgás, majd reccs....reccs...törés....