Túloldal [1/3]

2. Mélymerülés

*Áron szemszöge*
Kinyitottam a szemem, mégsem láttam semmit. Elkezdtem tapogatózni a sötétben. Hideg, nedves cement padló, valami kerek, hideg fém, és valami puha és meleg, egy emberi arc. Elkezdtem lejjebb tapogatózni a nadrágom zsebében, hátha nálam van a telefonom, előkaptam és felkapcsoltam a lámpát, majd abba az irányba világítottam, ahol azt az arcot éreztem.
-Mi a bokámat csinálsz?-kérdezte Gergő az arcát takarva a lámpa fényétől.
-Ja, bocsi..-szégyelltem el magamat, realizálva, hogy letaperoltam Gergőt.  Felkeltem a földről, és Gergő a kezét nyújtotta nekem, én pedig felsegítettem.
Tomi kábult állapotban volt, de lassan ő is ébredezni kezdett. Sarah még ki volt ütve.
-Hol vagyunk?-kérdezte Tomi kábultan.
-Szépjóreggelt Csipkerózsika!- köszöntöttem Tomit leguggolva mellé és a lámpát a szemébe tartva.
-Vidd már ezt az izét a fejemből!-tolta arrébb a kezemet, amiben a telefon volt. Tomi megpróbált felkelni, de visszaesett.
-Berúgtál?-kérdezte Gergő.
-Látsz itt te bárhol alkoholos üveget?-jegyezte meg szarkasztikusan Tomi. Sarah is kinyitotta lassan a szemét, majd szépen, kecsesen és nőiesen felkelt.
-Mellesleg hol vagyunk okoska?-fordultam Gergőhöz.
-Na látod Áron, ez egy nagyon jó kérdés! Én csak azt tudtam, hogy a backroomsnak ez az egy szintje van, arról senki nem szólt nekem, hogy ez a hely réteges mint a hagyma! Mondjuk sejthettem volna, hogy egykönnyen innen ki nem jutunk. De ez most lényegtelen! Szerintem induljunk el abba az irányba, és valamit csak kisütünk.
-Ahogy a szavamat adtam, hallgatok rád! Nem akarok ezúttal csak majdnem vacsora lenni!- jelentettem ki belegondolva, hogy majdnem megzabált az a mit tudom én mi. Mindenki összeszedte magát, majd elindultunk arra amerre a folyosó vezetett. Tomi a hátához szíjjal erősített gitárját megfordította majd rázendített, a fene se tudja miért.
- Ha miattad felénk fut valami szörny előbb verem szét a fejeden a gitárt, mint a szörny ölne meg minket!-szólaltam meg. Tomi abbahagyta a gitározást és újra a hátára csapta azt. Az út további része csendesen telt, csak a lassú, visszhangzó apró csöpögés hangja volt hallható, ami épp annyira idegesítő volt, mint előzőleg az a statikus zümmögés. Annyira hideg volt mint egy pincében, a telefonom lámpájának fényében láttam a leheletemet, amint kifújtam azt-Nincs nálad valami kabát Sarah?- kérdeztem vacogva. -Idefagyok!
Sarah megállt és ideadott nekem egy hasonló melegítő felsőt ahhoz ami Gergőn volt.
-Kell még valakinek felső? Esetleg nadrág?-kérdezte Sarah ajánlva a felsőket a többieknek.
-Én megvagyok! -mondta Gergő.
-Én is! -mondta rögtön Gergőt követve Tomi. Tominak a visszautasítása egészen meglepett, mivel rajta csak egy rövid ujjú felső volt, meg egy egész vékonynak látszó, bő farmer.
-Téged sem fenyeget a hőguta! Ezt vedd fel! -mondta Sarah, majd a kezébe nyomott egy méregzöld, kötött pulcsit. Tomi pedig a szemét forgatva elvette a pulcsit, elfogadva, hogy Sarah képes lenne akár erőszakkal is ráadni, ha nem lesz hajlandó felvenni a pulóvert.
Miután tovább vándoroltunk a folyosón, már éppen kezdtem átmelegedni, amikor megláttam a telefonom lámpáján kívül egy másik fényt.
-Ott a kijárat!-mondta Tomi. Előre szaladt majd felszabadultan elkezdett kiabálni- Végre vége ennek a rémálo...- itt viszont megállt. Nem a valóságban voltunk, hanem egy szobában, ahol mély, medencéknek látszó gödrökben állt a víz - Ó ne már! Ezt nem hiszem el!- rúgott mérgesen a levegőbe Tomi.
-Remélem tudtok úszni, és Sarah, remélem a bőröndöd vízálló! -mondta Gergő.
-A bőrönd félig-meddig vízálló, de amúgy nagyrészt, mivel kemény anyagból készült, a ruháim le vannak vákumozva a zacskókban, szóval nincs gáz. - mondta Sarah, majd levette a kényelmes és puhának látszó tejkaramella barna bundáját és elrakta a bőrőndbe. - Most adjátok ide azokat a ruhákat és cipőket, amikről úgy gondoljátok, jobb lenne szárazon.
Én visszaadtam a melegítő pulcsit, beraktam a cipőmet, és a zoknimat, Gergő a melegítőjét és a Sarahtól kapott cipőjét rakta be, valamiért ő meg a többiek zokniban vágtak neki ennek. Mielőtt valaki megkérdezné, igen, volt alatta még egy felső, méghozzá piros. Tomi szintén levette a cipőjét és a felsőjét, Sarah pedig a bunda mellett a cipőjét, kötött pulcsiját. Ingben, fekete nadrágban és zokniban maradt csak.
-A telefonokkal mi lesz? -vette elő saját eszközét Tomi.
-Ebbe a zacsiba kérem-mondta Sarah, majd elővett egy vízálló uzsonnás zacskót. 3 telefon és egy pár Tomihoz tartozó Airpods került bele, mert mint utólag kiderült, Gergő telefonja ott maradt az asztalán mielőtt még ide került volna. Bementünk a helyre és egyből egy papír várt minket a falon.
-6 darab szelepet kell keresni ezek szerint..-mondta Gergő. A szelepeket ábrázoló képkocka mellett ott volt az, hogy hogyan néz ki a kijárat, egy kapu mellette egy pirosan világító gombbal, és ráccsal rajta, a rácson túl pedig egy medence- El kell tekerni a 6 szelepet es kinyílik a kapu.
-Na nem mondod zsenikém!-jegyeztem meg.
-Meg kéne keresni a szelepeket, és valakit pedig a bőrönddel együtt ott hagyni a kijáratnál, ha pedig kinyílik az ajtó, valószínűleg egy sziréna lesz hallható, ahogy a rajz is jelzi pár görbe vonallal, ha pedig nem, akkor az illető aki ott van, kiabálni fog valamit, hogy tudjuk, hogy merre kell menni. Ha valaki hallja az illető kiabálását, kiabálja vissza, hogy tudja az aki a kapunál van, hogy hallották. -okoskodott Gergő.
-Leszek én a személy a kapunál!-jelentkezett önként Tomi.
-Tökéletes! Akkor indulhatunk?-kérdezte Gergő.
-Nem lesz itt valami szörny megint?-kérdezte Sarah.
-Valószínüleg lesz..-realizálta magában Gergő, hogy a kiabálás hülye ötlet, csak abban az esetben nem, ha a szörny süket.
  Elindultunk végül, és ez a hely nem volt akkora, mint a másik, hiszen itt már ténylegesen tudtunk körbe-körbe menni. Kis idő után Sarah véletlenül belebotlott a kijáratba.
-Akkor Tomi, te maradsz?-tette fel a végső kérdést Gergő.  
-Igen!-felelt magabiztosan Tomi. Mondjuk ebben mi lehet a veszély, max a megőrülés az egyedülléttől meg a csöpögős zajtól és a csendtől, de ahogy ismerem Tomit, gitározni fog. Mikor őt ott hagytuk a kijáratnál, mi Sarah-val és Gergővel szétváltunk. Elindultam a kijárattól jobbra, és nem sokkal később belebotlottam egy szelepbe, amit elforgattam. Majd tovább keresgéltem vakon.