Túloldal [1/3]

6. A múlt árnyékában

Becsengettek. Mindenki a helyére rohant, mivel hallottuk Kardos tanárnő szokásosan tűhegyes magassarkújának a rettentő hangjait. Én a padom mellett álltam, a lábam gyökeret vert, mint valami 200 éves fa. Nyílik az ajtó és belép rajta egy közép magasságú 60-as éveiben járó festett vörös hajú tanárnő. A magassarkúja kopogását mindenki figyelemmel követte, ahogy ő odasétált a tanári katedrához, és szépen, nőiesen letette az osztálynaplót a széles asztalra, majd lerakta mellé a táskáját, majd megállt egyenesen és lesújtó szigorral nézett végig mindenkin.
-Jó reggel kívánok!-köszöntötte az osztályt Kardos tanárnő.
-Jó reggelt kívánok!- mondta kórusban az osztály.
-Leülhettek! Kivéve téged ott a hátsó sorban!- mutatott hátra egy vékony testalkatú lányra akinek vállig érő világos barna haja volt, élénk zöld szeme és kissé megszeppent tekintete, ahogy a szigorú biológia tanárnő felszólította őt -Te vagy biztos az új diák! Hogy hívnak?-nézett rá kérdően.
-Sarah, Molnár Sarah...-mondta a lány megszeppenve és halkan.
-Rendben Sára, csak tudni akartam a nevedet!-mondta, majd hagyta leülni őt és a tanár is kényelembe helyezte magát a katedra székén. Láttam Sarah tekintetén azt, amikor Kardos tanárnő Sárának szólította, majd megette a méreg- A mai órán párban fogtok dolgozni. De mielőtt nekiállnának visítozni az örömtől, közölném magukkal, hogy nem fognak bárdolatlan, bugyuta, barbár bohócok módjára körbe rohangálni a tanteremben pár után kutatva, mivel én rendezem magukat párokba!-mindenki el is szomorodott, ahogy ezt Kardos tanárnő kimondta- Mindezt azért teszem, hogy biztonságban tudjam magukat a kis incidens után Frigyes tanár úr kémia termében, ahol is kedves Pataki Áron osztálytársuk majdnem felgyújtotta a termet egy Bunsen égő és egy dezodor segítségével, amit Szatmáry Gergelytől kapott!-minden szem rám és Áronra szegeződött. De nem az a "mégis mi a franc?" nézések, amiért majdnem felgyújtottuk a termet, hanem a lesújtó nézések, azért mert senki nem lehetett azzal, akivel akar miattunk. Oké, megjegyzem jogosan néztek ránk ilyen csúnyán, de Áron ötlete volt és nem akarta elmondani, mit akart kezdeni a dezodorral. Kardos tanárnő elkezdett minket párokba osztani-Szatmáry! Te Sárával leszel! Pataki te Nikivel!- be sem fejezte Kardos tanárnő de én már láttam az arcán, hogy Áronnak már eszében sem volt bánkódni az igazgatói figyelmeztetésen, és azon, hogy az anyja a pokol aljáig lehordta őt a kis húzása miatt múltkor a kémia teremben. Tudni illik Áronnak nagy szerelme Varga Nikolett osztálytársunk, ami azt illeti nekem is...csak Áron ezt nem tudja. Mondjuk a háromnegyed férfi populációnak az iskolából Niki tetszik. Úgyhogy nagy a verseny, de én labdába se rúgok mások mellett. Én csak maradok a csendes diák a hátsó padban akinek kitűnők az átlagai, és rengeteg könyvet olvas. Néha az kívánnám, bárcsak olyan lehetnék mint a menő diákok, akiknek rengeteg barátjuk van. De ebből a gondolatmenetből kizuhanva odaértem Sarah padjához, és leültem mellé a táskámmal együtt.
-Szia!-köszönt félve a lány-Molnár Sarah vagyok, ahogy azt már hallottad-nyújtotta a kezét.
-Szatmáry Gergő vagyok, de említette már a nevemet Kardos tanárnő!- mondtam majd kezet fogtam vele. Igazából nővel nagyon még nem fogtam kezet, de amúgy érdekes volt mivel nem azt a vaskos kemény kezet éreztem, amivel Áron szokott unalomból megcsapkodni, hanem az a finom, gondosan ápolt női kéz érzése, ami egészen kellemes. Mielőtt felébredtem volna újabb elkószált gondolataimból, felcsendült újra Kardos fülsüketítő hangja.
-Akkor a mai óra feladata az lesz, hogy minden párnak megadok egy témakört és arról kell írni egy minimum 6 oldalas esszét. A mai órán elkezdhetik itt, és a beadási idő 2 hét múlva lesz május 26-án! Ha van valami kérdésetek akkor most tegyétek fel, ha nincs akkor megadom a témaköröket!-harsogta.
András, akit mi csak Hűtőnek becéztünk, mert mindig volt kaja nála és adott is, feltett egy kérdést a tanárnak, de én arra nem figyeltem. Inkább beszélgettem Sarah-val, aki egész szimpatikusnak tűnt első látásra.
-És, melyik gyerek is ez az Áron? -érdeklődött.
-Ő ott, aki a barna hajú lány mellett ül, Nikivel-mutattam rájuk enyhén, hogy ne tűnjek bunkónak-Aki előtte ül srác, az Tomi. Ő a másik legjobb barátom!-fecsegtem tovább.
-Szerencsés vagy, hogy ennyi emberrel jóban vagy!-mondta.
-De hisz, nincs csak 2 barátom, miről beszélsz?-fogalmazódott meg bennem a kérdés-Szóval neked nincsennek barátaid...most már értem.
-Csak kérlek ne kezdj el te is emiatt piszkálni..-mondta félve.
-Miért piszkálnának én téged emiatt? Inkább segítenék neked azzal, hogy meginvitállak téged a társaságunkba!-mondtam Sarah-nak.
-Tényleg?-nézett rám izgatott szemekkel, láttam rajta, hogy ezt nem igazán akarja elszúrni, mivel későbbiekben elmondta nekem, hogy akkoriban én voltam a legelső barátja. Én pedig örültem, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy ennyire fontos legyek valaki számára.
Valahogy így ismertem meg őt. Ahogy megint a zuhanás érzete futott végig a testemen már nem erőlködtem, hogy ellenkezzek a másféle gravitációnak, ami ott volt, hozzászoktam, csak estem az ürességbe, majd leestem a földre. Most nem ájultam ki, mint ezelőtt, hanem azonnal fel tudtam kelni. A többiek is körülöttem feküdtek. Ők viszont ki voltak ütve. Mikor felkeltem, körbe néztem. Nagyon semmi nem volt látható, de bárcsak ne láttam volna inkább, mert amint felkapcsoltam a zseblámpát, ezer horror látványa tárult a szemem elé. Egy barlang, ahol mindenhonnan, a plafonból, a földből és a falból álltak ki a hófehér cseppkövek, úgy néztek ki, mintha fogak lennének. Rajtuk rászáradt, alvadt vér.
-De kellemes dögszag van!-mondta Áron. Tomi felkelt, majd elhányta magát.
-Aha, igen!-fordult oda Tomi miután kipakolt.
-Sarah hol van? ÉS SZUTYI?!-akadt ki Áron.
-Tehát te most kajak azt mondod, hogy egy backrooms szörny fontosabb számodra, mint az egyik barátod?-fordult oda Tomi. "Tomi mégis mióta törődik ennyire Sarah-val?"gondolkodtam.
-Inkább az a kérdés, hogy hol vagyunk?-kérdeztem, ahogy szépen, lassan végigvittem a tekintetemet a horrorisztikus barlang kinézetén, és bámultam, ahogyan a vér csöpög le a plafonról-Jussunk ki innen a lehető leggyorsabban!-jelentettem ki, közben tiszta libabőr lettem. Áron is elővett egy zseblámpát, majd kekeckedve odajött hozzám és vállba bökött.
-Tán félsz nagyfiú?-mondta azon az egoista hangnemén, amit kifejezetten utáltam.
-Igen félek! Félek, hogy nem jutunk ki innen élve, és tudom, hogy te is félsz csak az egódat fényezed és ezért teszed magad, hogy minden szuper meg fasza, közben rohadtul nem az!- kiáltottam rá majd fogtam a táskám és elindultam Sarah-t megkeresni. Áron nem tartott vissza mert belátta, hogy igazam volt, és neki is szüksége volt most egy kis térre, ahogy nekem is. Vakon, reménykedve abban, hogy megtalálom Sarah-t meg Áron nyomorék kis állatát, járkáltam a barlangban és minden 20 méter után hátrafordultam mert úgy éreztem mintha figyelnének engem. Mintha a halál, egy magas ember, hosszú, rongyos fekete ruhában, kapucnival a fején, egy arctalan lélek vékony csontos ujjakkal követne engem és várná a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson rám az éles, több ezer ártatlan életet kiontott, vérben fürdő kaszájával. Hallom, mintha a nevemen szólítana, hogy most rajtam a sor, hogy meghaljak. De én még nem akarok meghalni..annyi dolog vár még rám az életben. Ha belegondolok, szerelmes voltam már, sőt barátnőm is volt, de arra ráment az Áronnal való barátságom, így inkább ezt nem firtatom. És igazán most vagyok az életemnek azon korszakán, amikor eljön az ideje, hogy mindent ki kell próbálni, mivel tényleg csak egyszer élünk, és egyszer lesz csak az ember 19 éves egyetemista. A sötétben tovább barangoltam. Az egyik sarokban megláttam Sarah-t, vele pedig Szutyit.
-Gergő!-fordította felém a fejét Sarah, majd elmosolyodott, de nem az a természetes mosoly volt az arcán, hanem az a kicsit beteges féle.
-Szóval te itt vagy! Találtál valamit?-kérdeztem.
-Nem találtam semmit, csak Szutyit kezdtem el követni.
-Na itt vagytok végre!- futott be Áron a tüdejét kiköpve. Tomi is csak kérdően nézett rá, hogy mégis miért fulladozik, majd ő is megszólalt.
-Azért nem egy maratont futottunk Áron, nem kell már itt meghalni, ráérünk majd később!
-Jó vicc!-nézett rá Áron a kijelentése után. Szutyi pedig elindult.
-Kövessük!-ugrott utána Tomi. És követtük. Néhány helyen a szutykos barátunk megállt, és megszagolta a földet, majd ment tovább.
-Hova viszel minket Szutyi?-kérdezte tőle Áron, mintha válaszra várt volna, de csak néma csend érkezett.
-Nem tudom Áron, hogy tudsz választ várni egy olyan humanoid lénytől, ami mentálisan és fizikailag is képtelen a beszédre. -szólalt meg Sarah. Áron őt ignorálva elővette a walkie-talkie-t. Megnézte majd bekapcsolta és tesztelgetni kezdte.
-Gergő baj van! Nincs rádió jel..-közölte.
-Fantasztikus! És én ezzel most mit kezdjek?-mondtam frusztráltan, mivel még mindig haragudtam rá.
-Azt gondoltam, hogy mivel te vagy a szaki ilyen téren te meg tudod oldani!-pattogott.
-Nem tudsz különbséget tenni egy informatikus és egy mechanikus között?!-ordítottam rá.
-Honnan kéne tudnom ezt?-nézett rám. Szutyi időközben előttem megállt, majd hátrálni kezdett előlem, majd Áron hátától szép lassan Sarah, majd Tomi mögött is elhaladt, de én nem azzal foglalkoztam hanem azzal, hogy Áronnal kiabáljak.
-Onnan, hogy ha lenne egy hangyányi agyad akkor tudnád!-harsogtam vissza.
-Igaza van Gergőnek, hogy senkire és semmire nem figyelsz oda Pataki Áron, és csak a saját fejed után mész! Egyszer visszavehetnél már abból a hatalmas egódból!-szállt bele a vitába Sarah.
-Neked meg mióta lett ekkora szád?-hörgött fel Tomi.
-Te csak hallgass! Mert én mindig is ilyen voltam csak ti szartatok rá magasról, hogy jobban megismerjetek!-bökte ki Sarah.
-Nem kellett megismerjünk jobban mert már eleget láttam a hallgatag, unalmas személyiségedből!-szólt bele újra Áron.
-Fejezd be Áron! Nem unalmas, csak félreismerted őt!-álltam ki Sarah védelmére- Nem unalmas csak te vagy előítéletes!
-Várjál!-ignorált engem majd Sarah kezébe nyomta a walkie-talkie-t és lehajolt cipőt kötni.
-Egy szemétláda vagy Áron!-mondta Sarah.
-Hallottam én ezt már eleget!-válaszolt unottan neki. Már nem csak a visszhangunk zajától remegett a barlang.
-Te se vagy jobb Sarah!-mondta Tomi, aki megpróbálta Áront védeni, de nem járt sok sikerrel.
-Ahogy te se! Mert neked annyi tököd nem volt, hogy velünk maradj miután csatlakoztam, úgyhogy inkább fogd be te vinnyogó kis geci!-ordított rá Sarah végszóra. A szeme szikrázott a düh és az elnyomás miatt. Áron inkább meg se szólalt, mert Sarah úgy nézett rá mindenkire, hogy ha csípjük az orosz rulettet akkor kísérletezzünk csak nyugodtan azzal, hogy hozzászólunk. Szinte vibrált körülöttünk a levegő mindenki olyan ideges volt, de senki nem szólt semmit, csak egymást szuggerálva küldtük egyik a másikat melegebb éghajlatra. Még mindig szinte remegett a hangunktól, majd már nem csak azt hallottam és felnéztem a plafonra és a következő amit láttam az az, hogy kövek zuhataga fog a fejünkre esni pillanatokon belül. Mintha az idő lelassult volna, és megállhattam volna nyugodtan végiggondolni a dolgokat. Sarah-t meglökve ő neki esett Tominak. Tomi pedig emiatt megborulva keresztül esett Szutyin, aki a hátához húzódott időközben. És már csak Áron volt aki még mindig a cipőjével babrált. Lehajoltam és felrántottam őt a földről, majd arrébb löktem és én is ugrottam utána.