Túloldal [1/3]

5. Elveszve

*Sarah szemszöge*
A végtelennek tűnő feketeség után fényes fehér neon lámpák világítottak a szemembe. Mindenki ott volt, kivéve Áron. Ő még ott volt a szörnnyel és ki tudja mi történik vele. Vártunk...semmi. Tomi valószínüleg csak azért szólalt meg, hogy ne maradjon csendben.
-Mi lesz, ha nem éli túl Áron?
-Megfogadom, hogy helyette én verem szét a fejeden a gitárt.-mondta Gergő, ezzel megengedve magának egy enyhe mosolyt-Mondjuk szerintem Áron túléli, így nem engem fog érni a megtisztelő feladat.
Tomi mormogott magában valamit, valószínűleg Gergőt szidta, majd a sötétben egy emberi árnyék rajzolódott ki.
-Áron!- örvendezett Tomi majd odament hozzá és megölelte. Időközben Áron háta mögül előjött a szörny az előző szintről. Gergő meg én lesokkolva álltunk ott. Miután Tomi adott Áronnak egy nagy ölelést és elengedte, csak akkor vette észre, hogy ott volt a szörny mellette és őket nézhette. Talán? Nem volt szeme, de odafordította a fejét rájuk- Ki ne találd, hogy te ezt magaddal akarod hozni!-verte ki a hisztit egyből Tomi, majd két lépést hátrált.
-Mégis, hogy a fészkes fenébe gondolod, hogy magaddal hozod ezt az izét?!-ordított rá Gergő.
-Ő nem izé, hanem Szutyi!- akadékoskodott Áron.
-Nem érdekel, de vidd vissza nagyon gyorsan, mielőtt megölne bárkit is! Hogy jutott eszedbe ekkora marhaság?! Ez egy backrooms szörny! Lehet le tudtad ott foglalni, de itt lehet más szörnyekkel vagy rosszabb, monstrumokkal kell szembe néznünk, és még lehet ő is meg fog minket támadni ennek tetejébe! Nem hiszem el, hogy ekkora idióta vagy Pataki Áron!-fejezte be Gergő a fejmosást. Áron elszomorodott, majd megfordult és intett Szutyinak, hogy jöjjön vele, majd eltűntek a sötétben. Egy kis idő elteltével ugyanúgy, ahogy besétáltak, ki is jöttek onnan.
-Mi a fene?-nézett Áron körbe csodálkozva.
-Velem te ne szórakozz! Vidd vissza!-kezdett megint a kiabálásba Gergő. Én csak ledermedve álltam ott, Gergőt nem láttam még ennyire kikelve magából, de ez nem is ő volt. A hely tehette ezt vele. Gyógyszer van az ilyesmire, józansági tabletta.
-Megpróbáltam! De egyenesen mentem egész végig és itt kötöttem ki!- ordított vissza neki Áron.
-Veled megyek ezúttal, de ha hazudsz véged van!- mondta Gergő, majd megragadta Áron csuklóját és elkezdte befelé húzni a korom sötét alagútba, Szutyi pedig a négy kurta lábát szaporán szedve próbált velük lépést tartani. Kis idő múlva megint kijöttek.
-Én megmondtam!- jelentette ki Áron.
-Tényleg visszajutottunk- csodálkozott Gergő.
-Látod, hogy én az igazat mondtam! De neeeem, miért is kéne hinni nekem, mert Pataki Áron egy idióta!-duzzogott.
-Bocsánat, csak..nem tudom mi van velem, kezd elfogyni a türelmem, és kezdem elveszíteni a fejem-mondta Gergő, majd minden szem rászegeződött.
-Semmi baj..megértem, ez a hely kész őrület...-mondta Áron, majd kedvesen hátba veregette Gergőt. Őszintén örültem, hogy ők hárman újra jól kijöttek, elvégre ez eredetileg az ő triójuk volt...én csak utólag csatlakoztam, ami miatt még mindig hibásnak érzem magam. Túl sok volt akkor a véletlen egybeesés, hogy ne miattam törjön szét a baráti társaság. És hiába mondtam Gergőnek azt, hogy nem hibáztatom már emiatt magamat, hazudtam annak érdekében, hogy ne aggódjon. Mai napig kísért engem a tudat, és szerintem fog is a halálom órájáig, hogy Gergő miattam vesztette el a legjobb barátait. Gondolatban teljesen kiestem a jelenből, ameddig ezeken elgondolkodtam, majd kinyitottam a szám.
-Van Gergő problémájára gyógyszer..-böktem ki fátyolos hangon.
-Mi?-nézett oda Tomi.
-Józansági tabletta-mondtam meg a gyógyszer nevét.
-És ez mit tud?-kérdezte Áron.
-Segít józan, ellenben nyugodt állapotban maradni, és megelőzi azt, hogy tudatunkon kívül veszélyes dolgot hajtsunk végre. Körülbelül úgy működik, mintha drog hatása alatt állnál. Elmegyógyintézetek betegeinek szokták adni, ritka esetekben nagyobb dózisokban, annak érdekében, hogy nyugodt állapotban tartsák őket hosszabb ideig. Ha Gergő bevenne egy fél tablettát, attól nem fog úgy viselkedni mint aki be van szívva, de éppen elég arra, hogy tisztán tudjon gondolkodni.
-És ilyet tartalmazhat az elsősegély készlet?-kérdezte végül Gergő.
-Nem, aki ilyet birtokol orvosi recept nélkül, azt akár meg is büntethetik. Az előállítása pedig nagyon nehéz. És hozzájutni is nagyon nehéz.-daráltam le, majd folytattam- Itt, a világ túloldalán, valahol a semmi közepén meg 1 a millióhoz, hogy találunk ilyen gyógyszert.
-Ez nem jó-mondta Tomi.
-Hát nem az...-tette mellé Áron. Itt megint a gondolataim máshol jártak és kizártam a jelen zaját. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy mik kellenek ahhoz, hogy én előállitsam ezt a gyógyszert...de nem jutott eszembe semmi. Helyette az aggódás, paranoia és a szorongás járt a fejemben, újra azon tűnődtem, hogy kijutunk-e innen. Fáradtnak éreztem magamat, egyre nehezebbnek éreztem a fejem. Csak bámultam előre, látva, hogy a fiúk beszélnek, de ignoráltam, hogy mit. Mintha lelassult volna minden arra a másodpercre, és csak én lettem volna a gondolataimmal. Lenéztem Szutyira, ő csak ott állt, várva Áron utasításait. Láttam, hogy Tomi meg Áron, őket követve Szutyi elindultak, Gergő odafordult hozzám. Majd a nevem hallatára újra minden normális sebességbe kapcsolt és a figyelmem újra azon volt, hogy mi történik.
-Sarah! Jössz?-kérdezte Gergő.
-Mi? Ja, igen..-mondtam majd húztam magammal a bőröndömet és mentem mellette csendben.
-Láttam, hogy elvesztél a gondolataidban. Ha szabad tudnom, min tűnődtél?- szólt hozzám kedvesen, mivel látta rajtam, hogy még most sem vagyok teljesen itt mentálisan.
-Azon, hogy mennyi ideje lehetünk itt. És, ahogy ezen gondolkodtam éreztem, hogy minden belassul. Majd ahogy hozzám szóltál minden ment a normál kerékvágásban.
-Áh! Szóval kiestél a valóságból..értem-mondta empatikusan.
-Te borostát növesztettél? Ezek szerint itt lehetünk már több mint 1 hete...-mondtam megint mély elmélkedésbe esve, ahogy haladtunk előre.
-Igen, ezen én is meglepődtem, de miért nem tudjuk pontosan megmondani mennyi ideje vagyunk itt?-nézett rám Gergő kérdő szemekkel. Megmutattam neki a telefonomat, amin ahelyett, hogy normálisan írta volna az időt, a számok egymás után gyorsan váltakoztak- Fura..- tette hozzá, amikor meglátta az órát. Körbe kutattuk a területet, majd találtunk egy szobát benne egy hosszú, üres medencével, annak körülbelül a közepén egy pizza-s doboz, és a doboz mellé kiborítva egy szelet. Furának tűnt. Tomi beugrott a medencébe.
-Kaja!-örvendezett. Fel akarta venni, de el is húzta egyből a kezét- Ez rohadt meleg!-ugrott fel.
-Mi?-fordultam oda-Meleg?-lemásztam én is a medencébe.
-Miért akarnád ezt a pizzát felvenni erről a koszos padlóról?-fintorgott Áron.
-Ez lenne az én kérdésem is.-vágott pofákat Gergő.
-A kaja az kaja, és ez még friss és meleg! Nem tudom mit húzzátok a szátokat!-fogta majd felvette a földről, az alját kicsit megtisztogatta, majd jóízűen nekilátott.
-Ha már Tomi megállt kaja szünetre akkor mi miért ne?- fogta magát Gergő, leült a földre, lerakta a táskáját majd elővett belőle pár konzervet, majd 1-et odapasszolt Áronnak és ők is falatozni kezdtek- Kérsz?-nyújtott oda nekem egy konzervet. Olyan szinten ideges voltam, hogy enni sem tudtam, semmi étvágyam nem volt, de tudtam, hogy muszáj valamit magamba nyomnom, mivel amikor zuhanyoztam akkor láttam, hogy kezdtem fogyni eléggé durván. Csak az a kis pirítós és tea fért belém mióta itt vagyunk. Elvettem Gergőtől a konzervet, majd én is lassan elkezdtem rágni a hús konzervben található proteint tartalmazó hal darabokat. Mikor nagy nehezen a felét magamba erőszakoltam, leraktam majd a fiúk elé toltam.
-Kéri valaki?-kérdeztem halkan és unottan.
-Ha biztos nem kéred..-mondta Áron majd elvette előlem. Éreztem, hogy Gergő nem jó szemmel nézi azt, hogy nem eszem semmit. Miután végeztünk a piknikkel, tovább indultunk felfedezni. Egy lépcsőhöz értünk. Annak tetején egy szoba várt minket, és az egy labirintusba vezetett.
-Szétválunk?-kérdezte Áron.
-Pataki Áron te mióta vagy gondolat olvasó?-mondta Gergő egy helyben állva, kissé rekedtes hangon, a labirintus bejáratát mustrálva.
-Miért pont Pataki Áron? Tán haragszol rám?-tekintett rá kérdően.
-Akkor hívjalak Áronkának?
-Isten ments!-nézett rá guvadt szemekkel, majd Gergő elkezdett enyhén nevetni, és végül Tomi is becsatlakozott. Én viszont álltam ott, éreztem, hogy harmadik kerék vagyok. A kívülálló. Csak bámultam Szutyit, aki úgy viselkedve, mint egy vadászkutya, ott állt türelmesen.
-De akkor külön válunk?-nézett körbe végül Gergő.
-Én viszem drága jó barátomat Gonzora Tamást!-jelentette ki nagy büszkén Áron, a vállánál átkarolva és kicsit megszorongatva Tomit-És persze kicsi egyetlen állatkámat, Szutyit!
-Kicsi egyetlen állatkám? Jézus..-mondta halkan Gergő az orrnyergét masszírozva- Ugye tudod, hogy még mindig nem vagyok megbékélve az ötlettel, hogy magaddal hoztad és csak annyi a szerencséd, hogy nem tudtuk visszavinni?
Válasz nem érkezett. Végül szétváltunk. Gergő meg én, Áron meg Tomi és persze Szutyi, így álltak fel a csapatok.