Christian könnyed, kecses mozdulattal koccintja meg a fehér golyót. Az
végiggurul az asztalon, súrolja a feketét, amely lassan, nagyon lassan gurulni kezd, a lyuk
szélénél meginog, de végül lepottyan a biliárdasztal jobb felső zsebébe.
A csudába!
Christian felegyenesedik, szája diadalmas, most-az-enyém-vagy-Steele mosolyra
húzódik. Leteszi a dákót, szinte közönyösen baktat felém. Kócos a haja, farmer és fehér
póló van rajta. Hát nem éppen ügyvezető igazgatónak néz ki, inkább a rosszfiúnak a
város rossz oldaláról. Szent tehén, átkozottul szexi!
– Ugye nem vagy rossz vesztes? – mormogja, és csak nehezen fojtja vissza a
vigyort.
– Attól függ, milyen erősen akarsz elfenekelni – suttogom, és támogatást keresve
markolom a dákót. Elveszi tőlem, lerakja, és az ingembe kapaszkodva maga felé húz.
– Hát, számoljuk csak, mit rosszalkodott, Miss Steele. – Hosszú ujjaival számol. –
Az első, hogy féltékennyé tettél a saját személyzetemre. Kettő, vitatkoztál velem a
munkád miatt. És három, itt riszáltad a kívánatos hátsód az elmúlt húsz percben.
Szeme lágyan, szürkén ragyog az izgalomtól. Lehajol hozzám, orrát az enyémhez
dörzsöli. – Azt akarom, hogy vedd le a farmeredet és ezt az igencsak ingerlő blúzt. Most.
– Puha kis csókot lehel az ajkamra, laza léptekkel az ajtóhoz megy, és kulcsra zárja.
Ó, istenem!
Amikor megfordul és rám néz, parázslik a tekintete. Bénultan állok, akár egy
zombi. A szívem zakatol, a vérem lüktet. Képtelen vagyok mozdítani egyetlen izmomat
is. Csak egy dolog jár az agyamban: ezt neki teszem meg. Ezt a gondolatot ismétlem
mantraként újra meg újra.
– A ruhád, Anastasia. Úgy látom, még rajtad van. Vedd le, vagy én veszem le
rólad.
– Te csináld. – Végre megtaláltam a hangom. Halknak és fűtöttnek hallom.
Christian elvigyorodik.
– Ó, Miss Steele! Kemény feladat, de azt hiszem, megbirkózom vele.
– Általában megbirkózik a feladatokkal, Mr. Grey – vonom fel a szemöldököm,
mire elégedetten mosolyog.
– Nocsak, hogy érti ezt, Miss Steele? – Elindul felém, közben megáll az egyik
könyvespolcba beépített kicsi íróasztalnál. Felvesz egy huszonöt centis műanyag
vonalzót. Mindkét végét megfogja, és hajlítgatni kezdi. Közben mindvégig a szemembe
néz.
Szent szar! Hát ezt a fegyvert választotta. Kiszárad a szám.
Hirtelen elönt a forróság, és benedvesedek a kellő helyeken. Csak ő, Christian
képes bepörgetni egyetlen pillantásával, és azzal, hogy egy vonalzót hajlítgat. A farmerja
farzsebébe dugja, és lassan felém indul megint. A szeme sötét és csupa ígéret. Anélkül,
hogy egy szót is szólna, térdre ereszkedik előttem, és nekiáll kifűzni a cipőmet. Gyorsan,
hatékonyan csinálja, és lerángatja a lábamról mindkét Converset, meg a zoknit is. A
biliárdasztal oldalának dőlök, hogy ne essek el. Lenézek rá közben, és elönt a csodálat,
mi mindent érzek ez iránt a gyönyörű, törékeny férfi iránt. Szeretem őt.
Megmarkolja a csípőm, ujjait a farmer övrészébe akasztja, kigombolja a gombot, és lehúzza a zipzárt. Hosszú szempilláján át néz föl, és rám vigyorog. Micsoda buja
vigyor! Lassan kezdi lehámozni rólam a farmert. Kilépek a nadrágból, és örülök, hogy ez
a nagyon csinos bugyi van rajtam. Ő pedig megragadja a lábszáramat, s az orrát
végighúzza a combomon. Gyakorlatilag elolvadok.
– Most durva akarok lenni veled, Ana. Szólnod kell, hogy álljak le, ha túl sok –
zihálja.
Ó, istenem! Most megcsókol… ott. Halkan nyögdécselek.
– Biztonsági szó? – mormogom.
– Nem, nem kell biztonsági szó, csak mond, hogy álljak le, és leállok.
Megértetted? – Ismét megcsókol, hozzám dörgöli az orrát. Ó, ez nagyon finom. Aztán
feláll, s átható pillantással néz. – Válaszolj! – utasít, és bársonyosan simogató a hangja.
– Igen, igen, értettem. – Meghökkent, hogy így erősködik.
– Egész nap célozgattál, és összevissza jelzéseket adtál, Anastasia – mondja. – Azt
mondtad, aggódsz, hogy elpuhultam. Nem igazán tudom, hogyan értetted ezt, és azt
sem, hogy mennyire komolyan gondoltad, de mindjárt kiderül. Még nem akarok
visszamenni veled a játszószobába, úgyhogy most kipróbáljuk ezt. De ha nem tetszik,
ígérd meg, hogy szólsz. – A korábbi hetykeséget az aggodalom szülte égő intenzitás
váltja föl.
Hűha, kérlek, ne aggódj, Christian.
– Szólni fogok. Nincs biztonsági szó – ismétlem, hogy megnyugtassam.
– Szeretők vagyunk, Anastasia. Szeretőknek nincs szükségük biztonsági szóra. – A
homlokát ráncolja. – Ugye nincs?
– Gondolom, nincs – mormogom. Jesszusom, honnan is tudhatnám? – És
megígérem.
Az arcomat kutatja, valami árulkodó jelet keres, hogy nincs meg a bátorság a
meggyőződésem mögött, én pedig ideges, de izgatott is vagyok. Sokkal boldogabban
vállalom abban a tudatban, hogy szeret. Számomra nagyon egyszerű, és most tényleg
nem akarok túl sokat gondolkodni rajta.
Lassan mosoly terül szét az arcán, és nekilát kigombolnia blúzomat. Fürge ujjaival
hamar végez ugyan, de nem veszi le az inget.
Odahajol, és megfogja a dákót.
Basszus, ezzel meg mit akar? Megcsap a félelem levegője.
– Jól játszik, Miss Steele. Azt kell mondanom, megleptél vele. Miért nem lökted
be a feketét?
A félelmemről megfeledkezve duzzogok. Mégis, mi a csudától lepődött meg a
szexi, arrogáns szarházi? Belső istennőm a háttérben bemelegít, hatalmas, teli vigyorral
az arcán.
A helyére teszem a fehér golyót. Christian körbekerüli az asztalt, megáll
mögöttem, én pedig előrehajolok a lökéshez. Christian a combomra teszi a kezét, és ujjai
fel-le siklanaka lábamon, föl a fenekemhez és ismét le.
– Ha nem hagyod abba, rontok – suttogom. A szememet lehunyva élvezem a
kezét a testemen.
– Nem érdekel, hogy találsz vagy rontasz, bébi. Csak látni akartalak így, félig
felöltözve, a biliárdasztal fölött nyújtózkodva. Van fogalmad arról, milyen izgató vagy ilyenkor?
Elpirulok, és belső istennőm egy rózsával a fogai között tangót lejt. Mély
lélegzetet veszek, és próbálok nem tudomást venni róla, és a lökésre koncentrálni. Ő a
hátsómat simogatja újra meg újra.
– Bal felső – mormogom, aztán megütöm a fehér golyót. Christian nagyot csap a
fenekemre.
Olyan váratlanul ér, hogy feljajdulok. A fehér eltalálja a feketét, és az a zsebtől
messze pattan. Christian ismét cirógatja a hátsómat.
– Ó, azt hiszem ezt újra meg kell próbálni – suttogja Christian. – Koncentrálj,
Anastasia.
Most már lihegek. Felizgat ez a játék. Christian az asztal végéhez megy, ismét a
helyére teszi a fekete golyót, majd a fehéret felém görgeti. Olyan érzéki látvány, a szeme
sötét, buja. Hogy állhatnék ellen egy ilyen férfinak? Elkapom a golyót, a helyére teszem,
készen arra, hogy lökjek.
– Á-ááá – szól rám. – Várj csak. – Ó, Christian szereti megnyújtani a gyötrelmet.
Visszasétál, és megint mögém áll. Lehunyom a szemem, és ő ez alkalommal a bal
combomat simogatja, majd megint a fenekem cirógatja.
– Célozz! – sóhajtja.
Muszáj nyögnöm, a vágy forog, csavarodik bennem. És próbálok, tényleg
próbálok gondolkodni, hogy hová lökjem a feketét a fehérrel. Egy picit jobbra húzódok,
Christian pedig követ. Az asztal fölé hajolok megint. Belsőm minden tartalékát
felhasználom, pedig eléggé elpárolgott a tudattól, hogy mi fog történni velem, amint
meglöktem a fehér golyót. De megcélzom és lökök. Christian ismét keményen a
fenekemre csap.
Ó, ismét hibázok.
– Jaj, ne! – nyögöm.
– Még egyszer, bébi. És ha most is hibázol, tényleg megkapod.
Tessék? Mit?
Újra a helyére teszi a fekete golyót, és kínzó lassúsággal sétál vissza hozzám,
amíg ismét mögöttem nem áll. A fenekemet simogatja.
– Meg tudod csinálni – biztat.
Jaj, hogy tudnám, amikor így elvonod a figyelmemet. Kitolom a fenekem, és
könnyedén megpaskolja.
– Türelmetlen, Miss Steele – mormogja.
Igen, kívánlak.
– Hát akkor szabaduljunk meg ettől. – Lehúzza a bugyit a combomon. Nem
látom, mit tesz vele, de olyan kitárulkozónak érzem magam, amikor puha csókot nyom a
fenekem mindkét felére.
– Lökjél, bébi!
Nyöszörögni akarok, de nem engedem meg magamnak. Tudom, hogy rontani
fogok. Célzok és lökök, de türelmetlenségemben még a feketét sem találom el. Várom
az ütést, de nem jön. Ehelyett Christian az asztalra nyom, kiveszia dákót a kezemből, és
félre rakja. Teste keményen feszüla hátsómnak.
– Hibáztál – mondja halkan. Az arcom a filcnek nyomódik. – Rakd a tenyeredet az asztalra.
Csinálom, amit mond.
– Helyes. Most elfenekellek, és legközelebb talán nem hibázol.
A bal oldalamon áll, erekcióját a csípőmön érzem. Felnyögök, szívem a
torkomban dobog. Kapkodva szedem a levegőt, az izgalom forrón lüktet az ereimben.
Christian gyengéden simogatja a fenekemet, a másik keze a tarkómra tapad. Ujjai a
hajamba túrnak, a könyöke a hátamon, ahogy leszorít. Tökéletesen tehetetlen vagyok.
– Nyisd szét a lábad – mormolja, és egy pillanatig habozok. Erre keményen rám
csap… a vonalzóval. Csíp, de a hangja sokkal nagyobb, mint a csípése, ami meglep.
Felszisszenek, és ismét lecsap.
– Lábak – utasít. Zihálva nyitom szét a lábamat. A vonalzó ismét lesújt. Óóó, ez
csíp, de a csattanás rosszabbnak hangzik, mint amit érzek.
Lehunyom a szemem, és feldolgozom a fájdalmat. Nem olyan rossz, s közben
Christian egyre szaporábban szedi a levegőt. Újra és újra megüt, én pedig nyögök. Nem
tudom, hányat viselek még el ebből, de az, hogy hallom és tudom, mennyire bepörög, az
én izgalmamat is fokozza. Hajlandó vagyok folytatni. Átlépem a határt, a sötét oldalra
érkezem, egy olyan helyre a pszichémben, amelyet nem jól ismerek, de ahol már jártam
korábban is, a játszószobában – a Tallis zenével. A vonalzó megint lecsap, és hangosan
nyögök, Christian válaszul hörög. Megüt, újra… és újra… ez alkalommal keményebben,
és megrándul az arcom.
– Elég! – Mire észbe kapok, már ki is mondtam. Christian azonnal ledobja a
vonalzót, és elenged.
– Elég volt? – suttogja.
– Igen.
– Most megduglak – közli, és feszült a hangja.
– Igen – mormogom vágyakozással teli. Christian kigombolja a sliccét, én pedig
zihálva heverek az asztalon. Tudom jól, hogy most durva lesz.
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy bírtam – sőt élveztem – azt, amit idáig tett
velem. Annyira sötét, de annyira ő.
Belém dugja két ujját, és körkörösen mozgatja. Nagyon finom. Szemem lehunyva
lubickolok az érzésben. Aztán hallom a fóliacsomagolás szakadásának árulkodó hangját,
Christian pedig már szorosan mögöttem áll, széjjelebb tolja a két lábam.
Lassan csúszik belém, lassan tölt meg. Hallom, hogy kiszakad belőle egy
gyönyörteli nyögés, és felkavarja az érzéseimet. Aztán erősen megmarkolja a csípőm,
kihúzódik, és most már keményen csapódik vissza, hogy felkiáltok. Egy pillanatra
megdermed.
– Újra? – kérdezi lágyan.
– Igen… jól vagyok. Engedd el magad… vigyél magaddal – préselem ki magamból.
Halk morgás szakad ki torkából, megint kihúzódik, aztán belém döf, és ezt ismétli
újra és újra lassan, eltökélten, ezt a büntető, brutális, mennyei ritmust.
Ó, basszantyú… a belsőm gyorsulni kezd. Érzi Christian is, és fokozza a tempót.
Büntet vele, magasabbra, keményebben, gyorsabban, én pedig megadom magam,
robbanok körötte, eszement, lélekbemarkoló orgazmussal, amely után kimerült és üres
vagyok. Alig jut el a tudatomig, hogy Christian is elmegy, a nevem kiáltja, az ujjai a
csípőmbe vájnak közben. Aztán megdermed és rám rogy. A padlóra ereszkedünk, és a
karjában dédelget.
– Köszönöm, bébi – sóhajtja, és puha csókokkal borítja el fölfelé fordított
arcomat. Kinyitom a szemem, és felnézek rá, ő pedig még erősebben szorít magához.
– Az arcod piros a filctől – mormogja, és gyengéden dörzsöli az arcomat. – Milyen
volt? – tágra nyílt, óvatos a szeme.
– Fogcsikorgatóan jó – morgom. – Szeretem durván, Christian, és szeretem
gyengéden is. Azt szeretem, hogy veled vagyok.
Behunyja a szemét, és még szorosabban ölel.
Jesszusom, milyen fáradt vagyok.
– Soha nem csalódom benned, Ana. Szép vagy, okos, kihívó, mulatságos, szexi.
Minden nap hálát adok a gondviselésnek, hogy te jöttél meginterjúvolni, nem pedig
Katherine Kavanagh. – Megcsókolja a hajam, s én elmosolyodom, és a mellkasába ásítok.
– Kimerítelek – folytatja Christian. – Gyere. Fürdő, aztán ágy.
Mindketten Christian fürdőkádjában vagyunk. Egymás felé fordulunk,
mindkettőnket állunkig borít a fürdőhab. A jázmin édes illata vesz körül. Christian a
lábamat masszírozza, egyenként. Annyira jó, hogy be kéne tiltani.
– Kérdezhetek valamit? – mormogom.
– Hát persze, Ana, jól tudod.
Mély lélegzetet veszek, és felülök. Épp, hogy csak egy kicsit rándul meg az arcom.
– Holnap, amikor munkába megyek, lehetne úgy, hogy Sawyer kirak az iroda
bejáratánál, aztán felvesz munka után? Kérlek, Christian, légy szíves – könyörgök.
A keze megmerevedik, homlokán összefutnak a ráncok.
– Azt hittem, megegyeztünk – morogja.
– Kérlek!
– Mi lesz az ebéddel?
– Viszek valamit itthonról, hogy ne kelljen kimennem. Légysziiii.
Megcsókolja a vádlimat. – Nehéz neked nemet mondani – morogja, mintha
érezné, hogy ez gyengeség a részéről. – Nem mész ki?
– Nem.
– Oké.
Ragyogó arccal nézek rá.
– Köszönöm. – Előrehajlok, hogy mindenfelé loccsan a víz, és megcsókolom.
– Nagyon szívesen, Miss Steele. Hogy van a hátsód?
– Sajog. De nem vészes. A víz jót tesz neki.
– Örülök, hogy leállítottál – mondja fürkészőn.
– A hátsóm is örül.
Elvigyorodik.
Fáradtan nyúlok el az ágyon. Még csak féltizenegy, de mintha éjjel három lenne. Biztos, hogy ez életem egyik legkimerítőbb hétvégéje.
– Ms. Acton gondoskodott hálóingről is? – kérdezi Christian, és némi
helytelenítést érzek ki a hangjából.
– Fogalmam sincs. Szeretek a te pólódban lenni – motyogom álmosan.
Ellágyul az arca, fölém hajol és megcsókolja a homlokom.
– Dolgoznom kell, de nem akarlak egyedül hagyni. Használhatom a laptopodat?
Bejelentkezem vele az irodába. Zavar, ha itt dolgozom?
– Nem az én laptopom. – És álomba merülök.
Bekapcsol az ébresztőóra, a közlekedési híreket sorolja a rádió. Christian még
alszik mellettem. A szememet dörzsölve nézem az órát. Fél hét, még korán van.
Esik odakinn – ezer éve nem esett, tompák, lágyak a fények. Kényelmes, meghitt
itt, ebben a hatalmas, modern monolitban Christiannal az oldalamon. Nyújtózkodom, és
a mellettem fekvő csodás férfi felé fordulok. A szeme kinyílik, álmosan pislog.
– Jó reggelt! – mosolygok rá. Végigsimítok az arcán, és megcsókolom.
– Jó reggelt, bébi! Általában fenn vagyok, mielőtt az óra ébresztene – motyogja
csodálkozva.
– Nagyon koránra állítottad.
– Így jó, Miss Steele – vigyorog Christian. – Föl kell kelnem. – Megcsókol, aztán
kipattan az ágyból. Én visszaereszkedem a párnára. Hű, Christian Grey oldalán ébredek
egy hétköznap. Hogy történhetett meg ez? Lehunyom a szemem, és álmodozom.
– Gyere álomszuszék, ébresztő – hajol fölém Christian. Megborotválkozott, tiszta
– hmm de jó az illata –, vasalt fehér inget visel, sötét öltönyt, nyakkendő nélkül. Az
ügyvezető visszatért. Szent Mózes, így is remekül néz ki.
– Mi az? – kérdezi.
– Szeretném, ha visszabújnál az ágyba.
A szája tátva marad, meglepi az őszinteségem, és csaknem szégyenlősen
mosolyog.
– Ön kielégíthetetlen, Miss Steele. De bármennyire vonzó is az ötlet, fél kilenckor
értekezletem van. Nemsokára indulnom kell.
Ó, jó egy órát aludtam még. A csudába. Kipattanok az ágyból, Christian nevetve
néz.
Lezuhanyozom, és gyorsan felöltözöm. Tegnap kikészítettem a ruhákat:
testhezálló szürke, vékony szoknya, halványszürke selyemblúz és magas sarkú, fekete
cipő. Mind az új ruhatáramból. Kikefélem, és gondosan feltűzöm a hajam, aztán
bemegyek a nagyszobába. Nem igazán tudom, mire számítsak. Hogyan megyek
dolgozni?
Christian a pultnál kortyolgatja a kávéját. Mrs. Jones a konyában készíti a sonkás
palacsintát.
– Csodásan nézel ki – mormogja Christian. Átkarol, és puszit ad a fülem alá. A
szemem sarkából elkapom Mrs. Jones mosolyát. Elpirulok. – Jó reggelt, Miss Steele! – köszön, és elém teszi a palacsintát.
– Ó, köszönöm. Jó reggelt! – motyogom. Jesszusom, ehhez könnyű hozzászokni.
– Mr. Grey azt mondja, magával viszi az ebédet a munkahelyére. Mit szeretne
enni?
Christianra pillantok, aki nagyon igyekszik visszafojtani egy önelégült mosolyt.
Összehúzom a szemem, úgy nézem.
– Egy szendvics… saláta… igazából mindegy. – Kedvesen nézek Mrs. Jonesra.
– Összeütök egy elvihető ebédet, asszonyom.
– Mrs. Jones, kérem, hívjon csak Anának.
– Ana. – Elmosolyodik, majd elfordul teát készíteni.
Húúú… ez nagyon buli.
Christian felé fordulok, és félrebiccentett fejjel, kihívóan nézem: Rajta, csak
vádolj meg, hogy flörtölök Mrs. Jonesszal.
– Mennem kell, bébi. Taylor mindjárt itt lesz Sawyerrel, és elvisz dolgozni.
– Csak a kapuig.
– Igen. Csak a kapuig. – Christian a szemét forgatja. – De vigyázz magadra.
Körülnézek, és megpillantom Taylort. A bejáratnál vár. Christian feláll, és az
államat fogva megcsókol.
– Laters, bébi.
– Érezd jól magad az irodádban, drágám – szólok utána, ő pedig megfordul, és
rám villantja gyönyörű mosolyát. Aztán már itt sincs. Mrs. Jones ad egy csésze teát, és
most, hogy csak ketten vagyunk, hirtelen zavarban érzem magam.
– Régóta dolgozik Christiannak? – kérdezem. Szeretnék beszélgetni vele.
– Már vagy négy éve – mondja kedélyesen, és nekiáll összerakni az ebédemet.
– Én is meg tudom csinálni – motyogom kínos zavaromban, amiért mások
csinálnak meg ilyesmit helyettem.
– Csak egye a reggelijét, Ana. Nekem ez a munkám, és szeretem. Jó érzés Mr.
Tayloron és Mr. Greyen kívül valaki másról is gondoskodni. – Aranyosan mosolyog rám.
Örömömben elpirulok. Szeretném kérdésekkel bombázni ezt a nőt. Nyilván annyi
mindent tud Ötvenről, de bármilyen barátságos és kedves is a modora, nagyon
hivatalos. Tudom, hogy mindkettőnket csak zavarba ejteném, ha nekiállnék faggatni őt.
Ezért viszonylag meghitt csöndben fejezem be a reggelit, inkább ő kérdezget arról, hogy
mit szeretnék ebédelni.
Huszonöt perc múlva Sawyer jelenik meg a nagyszoba bejáratában. Addigra már
fogat mostam, és készen állok az indulásra, kezemben szorongatom a barna zacskót.
Sawyer meg én a földszintre tartunk a lifttel. Ő is szófukar, nem sokat árul el. Taylor az
Aduiban vár. Sawyer kinyitja a hátsó ajtót, és beszállok.
– Jó reggelt, Taylor! – köszönök vidáman.
– Miss Steele. – Mosolyog.
– Elnézést kérek Taylor, a nem helyénvaló megjegyzéseim miatt. Remélem, nem
kevertem bajba.
A visszapillantó tükörben látom, hogy zavartan ráncolja a homlokát, aztán
besorol a seattle-i forgalomba.
– Ritkán kerülök bajba, Miss Steele – jegyzi meg megnyugtatón. Hála istennek! Lehet, hogy őt nem szidta meg Christian, csak engem hordott le,
gondolom keserűen.
– Örömmel hallom, Taylor – mondom mosolyogva.
Jack végigmér, alaposan szemügyre vesz, mikor az íróasztalomhoz megyek.
– Jó reggelt, Ana! Jól telt a hétvége?
– Igen, köszi. És neked?
– Jó volt. Telepedj le. Van számodra munkám.
Bólintok, és leülök a komputerhez. Mintha évekkel ezelőtt dolgoztam volna
utoljára. Bekapcsolom a gépet, behívom a levelező programot, és természetesen vár is
egy levél Christiantól.
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Főnök
Dátum: 2011. június 13. 08:24
Címzett: Anastasia Steele
Jó reggelt, Miss Steele!
Csak köszönetet akartam mondani a csodálatos hétvégéért. Minden dráma
ellenére remek volt. Remélem, soha nem mész el. Soha.
És csak, hogy emlékeztesselek rá, a SIP-pel kapcsolatos hírek négy hétig
embargósak. Amint elolvastad, töröld ki ezt az e-mailt.
Christian Grey,
Ügyvezető-igazgató, Grey Enterprises Holdings Inc. & a főnököd főnökének a
főnöke.
Reméli, hogy soha nem megyek el? Azt akarja, hogy költözzek össze vele? Szent
Mózes… hiszen alig ismerem. Kitörlöm a levelet.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Főnökösködő
Dátum: 2011. június 13. 09:03
Címzett: Christian Grey
Kedves Mr. Grey!
Arra kérsz, hogy költözzek össze veled? És persze nem felejtettem el, hogy
fantasztikus zaklató képességed bizonyítéka négy hétig embargó alatt van. Csekket írjak
az Együtt megbirkózunk vele alapítványnak, és küldjem el apádnak? Kérlek, ne töröld ki
ezt a mailt. Kérlek, válaszolj rá. Szeretlek xxx
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
– Ana! – Jack hangjától összerezzenek.
– Igen! – Elpirulok, s Jack a homlokát ráncolva néz.
– Minden rendben?
– Persze. – Felpattanok, és a jegyzetfüzetemmel bevonulok az irodájába.
– Helyes. Nyilván emlékszel, hogy kedden New Yorkba megyek a Prózai művek
ügynöki feladatai Konferenciára. Megvannak a jegyek és a helyfoglalás, de szeretném,
ha velem jönnél.
– New Yorkba?
– Igen. Szerdán megyünk, és ott alszunk. Szerintem nagyon tanulságosnak találod
majd. – Elsötétedik a szeme, miközben ezt mondja, de udvariasan mosolyog. –
Megtennéd a szükséges előkészületeket? És foglalj le még egy szobát a hotelban, ahol
megszállok. Azt hiszem, Sabrina, az előző asszisztensem valahol elöl hagyta a
részleteket.
– Oké. – Bágyadtan rámosolygok.
A fenébe. Visszatámolygok az íróasztalomhoz. Ez nem fog könnyen menni
Ötvennel, de az a helyzet, hogy szeretnék menni. Remek lehetőségnek tűnik, és nyilván
távol tudom tartani magamtól Jacket, ha ez jár a fejében. Amint az íróasztalomhoz érek,
ott vár Christian válasza.
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Én főnökösködő?
Dátum: 2011. június 13. 09:07
Címzett: Anastasia Steele
Igen. Szeretném.
Christian Grey,
Ügyvezető-igazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Jesszusom… azt akarja, hogy költözzek hozzá. Ó, Christian… ez túl gyors nekem. A
kezembe temetem az arcom, és próbálom összeszedni magam. Már csak erre van
szükségem, egy ilyen különleges hétvége után. Se percnyi időm nem volt, hogy
végiggondoljam és megértsem mindazt, ami történt velem, és amit felfedeztem ez alatt
a két nap alatt. Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Flynnizmus
Dátum: 2011. június 13. 09:20
Címzett: Christian Grey
Christian!
Mi történt az előbb járni, csak azután futni szöveggel?
Megbeszélhetnénk ezt ma este?
Megkértek, hogy menjek el egy konferenciára New Yorkba. Csütörtökön lesz. Ez
azt jelentené, hogy szerdán megyek, és ott alszom.
Gondoltam, jobb, ha tudod.
A x
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: TESSÉK?
Dátum: 2011. június 13. 09:21
Címzett: Anastasia Steele
Igen, ma este megbeszéljük.
Egyedül mész?
Christian Grey
Ügyvezető-igazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Hétfő Reggel Nem Kérek Durva, Harsogó Nagybetűket!
Dátum: 2011. június 13. 09:30
Címzett: Christian Grey
Megbeszélhetnénk ezt ma este?
A x
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Még Nem Láttál Harsogót
Dátum: 2011. június 13. 09:35
Címzett: Anastasia Steele
Mondd meg!
Ha az a takonypóc az, akivel együtt dolgozol, akkor a válaszom nem, csak a
holttestemen át.
Christian Grey
Ügyvezető-igazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Összeszorul a szívem. A francba, mintha csak az apám lenne.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Nem, TE nem láttál még harsogót.
Dátum: 2011. június 13. 09:46
Címzett: Christian Grey
Igen, Jack az.
Szeretnék menni. Ez remek lehetőség a számomra.
És még soha nem jártam New Yorkban.
Emiatt ne tépd a hajad.
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Nem, TE nem láttál még harsogót.
Dátum: 2011. június 13. 09:50
Címzett: Anastasia Steele
Anastasia!
Nem a hajamat tépem, hanem miattad aggódom.
A válasz: NEM.
Christian Grey
Ügyvezető-igazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
– Nem! – üvöltöm a számítógépnek, hogy az egész iroda megdermed, és engem
bámul. Jack kikukucskál az irodájából.
– Minden rendben, Ana?
– Igen. Bocs – mormogom. – Csak… nem mentettem el egyanyagot. – Vérvörös vagyok zavaromban. Jack rám mosolyog, bár zavart a képe. Néhány mély lélegzetet
veszek, és gyorsan gépelem a választ. Nagyon pipa vagyok.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Ötven Árnyalat
Dátum: 2011. június 13. 09:55
Címzett: Christian Grey
Christian!
Szedd össze magad!
NEM fogok lefeküdni Jackkel. – Kína összes teájáért sem. Téged SZERETLEK. Ez
történik, amikor két ember szereti egymást. MEGBÍZNAK egymásban. Én nem gondolom,
hogy mással fogsz LEFEKÜDNI, ELFENEKELNI, DUGNI, KORBÁCSOLNI. Én HISZEK benned
és BÍZOM benned. Kérlek, te is add meg nekem ugyanezt az UDVARIASSÁGOT.
Ana
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Ülök, és várom a választ. De hiába. Felhívom a légitársaságot és foglalok
magamnak jegyet, ügyelek arra, hogy ugyanazzal a járattal menjek, mint Jack. Aztán
hallom, hogy új mail érkezett.
Feladó: Lincoln, Elena
Tárgy: Ebédmeghívás
Dátum: 2011. június 13. 10:15
Címzett: Anastasia Steele
Kedves Anastasia!
Igazán szeretnék veled ebédelni. Azt hiszem, rossz vágányon indult a
kapcsolatunk, és szeretném jó irányba terelni. Szabad vagy valamikor a héten?
Elena Lincoln
Szent szar! Még Mrs. Robinson is. Na, ne már! Egyáltalán honnan tudja az e-mail
címemet? Fogom a fejem. Lehetne még rosszabb ez a nap?
Megszólal a telefonom, és csüggedten nézek fel. Még csak tíz óra húsz perc, és
máris azt kívánom, bárcsak fel sem keltem volna Christian ágyából.
– Jack Hyde irodája, Ana Steele vagyok.
Fájón ismerős hang förmed rám. – Volnál szíves törölni az utolsó mailt, amit küldtél nekem? És próbáld meg egy
kicsit jobban körülírni a dolgokat a munkahelyi e-mailedben. Mondtam neked, hogy
ellenőrzik a rendszert. Komoly kármentési akcióba kell kezdenem. – És leteszi.
Szentséges basszantyú! Csak ülök, és bámulom a készüléket. Christian lecsapta
rám a telefont. Bimbózó karrieremen tapos, és még ő csapja le rám? Olyan dühödt
képpel bámulom a kagylót, hogy ha nem volna élettelen, rémülten húzná össze magát.
Kinyitom az üzeneteket, és törlöm a neki küldött utolsó e-mailt. Nem is olyan
vészes. Épp csak megemlítem a fenekelést… na jó, a korbácsolást is. Jesszusom, ha
ennyire szégyelli, talán nem kéne csinálnia. Fogom a Blackberryt, és a mobilját hívom.
– Mi van? – csattan rám.
– Akár tetszik neked, akár nem, elmegyek New Yorkba – sziszegem.
– Ne is számíts…
Leteszem, a mondat közepén bontom a vonalat. Az adrenalin lüktet a testemben.
Tessék, most megkapta. Nagyon dühös vagyok.
Mély lélegzetet veszek, próbálom összeszedni magam. Lehunyom a szemem, és
elképzelem, hogy olyan helyen vagyok, ahol nagyon boldog voltam. Hmm… egy
hajókabin Christiannal. Elhessentem ezt a képet. Annyira pipa vagyok Ötvenre, hogy
most a boldog helyem közelébe sem jöhet.
Kinyitom a szemem, előveszem a jegyzetfüzetemet, és gondosan átnézem a
tennivalók listáját. Hosszú, mély lélegzetet veszek, és megnyugszom.
– Ana! – kiált rám Jack, és összerezzenek. – Ne foglald le a jegyet!
– Ó, már késő. Lefoglaltam – felelem, Jack pedig hosszú léptekkel jön ki az
irodából. Dühösnek látszik.
– Nem értem, mi történt. Valami okból hirtelen az összes utazási- és
szállodaköltséget a legfelső vezetésnek kell jóváhagynia. Legfelülről jött az utasítás.
Megyek, beszélek Roach-csal. Úgy tűnik, minden ilyesfajta kiadás szünetel egyelőre.
Nem értem. – Jack megcsípi az orrhegyét, és lehunyja a szemét.
Kifut a vér az arcomból, és görcs áll a gyomromba. Ötven.
– Megyek, beszélek Roach-csal, addig te fogadd a telefonjaimat. – Rám kacsint és
elsiet, hogy beszéljen a főnökével, de nem a főnöke főnökével.
A fenébe! Christian Grey… Már megint felforr a vérem.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Mit tettél?
Dátum: 2011. június 13. 10:43
Címzett: Christian Grey
Kérlek, mondd, hogy nem avatkozol a munkámba.
Tényleg el akarok menni arra a konferenciára.
Nem kellett volna megkérdezzelek.
Kitöröltem a sértő mailt.
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Mit tettél?
Dátum: 2011. június 13. 10:46
Címzett: Anastasia Steele
Csak megvédem, ami az enyém.
Az e-mail, amelyet olyan meggondolatlanul küldtél, már le van törölve a SIP
szerveréről, ahogyan az én neked küldött mailjeim is. Mellesleg tökéletesen megbízom
benned. Benne nem bízom.
Christian Grey
Ügyvezető-igazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Ellenőrzöm, hogy megvannak-e még az e-mailjeim, és mind eltűnt. Christian
befolyása nem ismer határokat. Hogy csinálja ezt? Kit ismer, aki képes lopva bejutni a
SIP szerverébe, és kivenni onnan maileket? Nem az én ligámban játszik.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Nőj már fel!
Dátum: 2011. június 13. 10:48
Címzett: Christian Grey
Christian!
Nem kell megvédened a saját főnökömtől.
Lehet, hogy próbálkozni fog, de én nemet mondok.
Nem avatkozhatsz bele. Sok szempontból helytelen, és korlátoz.
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: A válasz: NEM
Dátum: 2011. június 13. 10:50
Címzett: Anastasia Steele
Ana!
Láttam már, milyen „hatékonyan” tudsz védekezni a nem kívánt közeledések
ellen. Nem felejtettem el, hogyan részesültem abban az örömben, mikor az első
éjszakámat töltöttem veled. A fotós legalább érez is irántad. Ez a takony ezzel szemben nem. Egyszerű nőcsábász, aki megpróbál majd elcsábítani. Kérdezd csak meg, mi történt
az előző asszisztensével és az azt megelőzővel. Nem akarok veszekedni emiatt. Ha el
akarsz menni New Yorkba, elviszlek. Most hétvégén is mehetünk. Van ott egy lakásom.
Christian Grey
Ügyvezető igazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Ó, Christian! Nem erről van szó. Olyan bosszantó tud lenni. Hát persze, hogy ott
is van egy lakása. Hol nincs ingatlana? Jellemző, hogy felhozta Josét. Túl leszünk ezen
valaha is? Részeg voltam, az ég szerelmére. Jack mellett nem rúgok be.
A fejemet csóválva nézem a képernyőt, de egyértelmű, hogy nem érdemes vele
e-mailben vitatkozni. Meg kell várnom az estét. Az órára pillantok. Jack még mindig nem
jött vissza Jerrytől, nekem pedig ott van Elena. Ismét elolvasom a levelét, és úgy döntök,
a legjobb megoldás, ha továbbítom Christiannak. Foglalkozzon Elenával, ne velem.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy:
Továbbküldés; Ebédmeghívás, avagy bosszantó Csomag
Dátum: 2011. június 13. 11:15
Címzett: Christian Grey
Christian!
Amíg te azzal voltál elfoglalva, hogy tönkretedd a karrieremet, és megvédd
magad a tapintatlan levelemtől, a következő e-mailt kaptam Mrs. Lincolntól. Tényleg
nem akarok találkozni vele, és ha akarnék is, nem hagyhatom el az épületet. Gőzöm
sincs, honnan tudja az e-mail címemet. Mit tanácsolsz, mit tegyek? A levele a következő:
Kedves Anastasia!
Igazán szeretnék veled ebédelni. Azt hiszem rossz vágányon indult a
kapcsolatunk, és szeretném jó irányba terelni. Szabad vagy valamikor a héten?
Elena Lincoln
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Bosszantó csomag
Dátum: 2011. június 13. 11:23
Címzett: Anastasia Steele
Ne rám haragudj. Én csak a legjobbat akarom neked. Soha nem bocsátanám meg
magamnak, ha bármi történne veled.
Mrs. Lincolnt elintézem.
Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Várd ki
Dátum: 2011. június 13. 11:32
Címzett: Christian Grey
Nem beszélhetnénk ezt meg ma este?
Próbálok dolgozni, és nagyon elvonja a figyelmemet, hogy mindig közbeszólsz.
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Jack csak délután tér vissza, és közli velem, hogy New York részemre tárgytalan.
Ő azért megy, de képtelen megváltoztatni a felsőbb vezetés döntését. Beviharzik az
irodájába, és becsapja az ajtót maga mögött. Látszik, hogy dühös. De miért ilyen pipa?
A szívem mélyén jól tudom, hogy nem igazán tisztességesek a szándékai, de
biztos vagyok benne, hogy tudnám kezelni. Vajon Christian mit tud Jack előző személyi
asszisztenseiről? Félretolom ezeket a gondolatokat, és tovább dolgozom, de azért
eldöntöm, hogy megpróbálom rávenni Christiant, még ha nincs is sok esélyem.
– Ana, hoznál nekem valami ebédet?
– Persze. Mit szeretnél?
– Pastramit rizzsel, mustár nem kell. Majd odaadom a pénzt, ha visszajöttél.
– Inni valamit?
– Kólát kérek. Kösz, Ana. – Visszabújik az irodájába, én pedig a táskámért nyúlok.
A csudába! Megígértem Christiannak, hogy nem megyek sehová. Sóhajtok egyet.
Úgysem tudja meg, és gyors leszek.
Claire a recepcióról felajánlja az ernyőjét, mert zuhog az eső. Amikor kilépek a
főkapun, magamra húzom a dzsekimet, és lopva minden irányban körülnézek a
túlméretezett golfesernyő alól. Úgy tűnik, minden rendben. Nyoma sincs a
kísértetlánynak.
Fürgén lépkedek, és remélem, nem keltek feltűnést. A kis csemegebolt a sarkon
van, de minél közelebb érek hozzá, annál erősebb a hátborzongató érzés, hogy
figyelnek. Nem tudom, vajon a paranoia hegyezi ki az érzékeimet, vagycsakugyan figyel
valaki. A francba! Remélem, nem Leila az egy pisztollyal.
Csak a képzeleted játéka, csattan rám a tudatalattim. Ki a fene akarna lelőni
téged. Negyed órán belül már az irodában is vagyok. Biztonságban, épen és
megkönnyebbülten. Azt hiszem, kezd rám ragadni Christian túlzó paranoiája és
mániákus védelmező hajlama.
Amikor beviszem Jacknek az ebédet, éppen telefonál, de felpillant.
– Kösz, Ana. Mivel nem jössz velem, szükségem lesz rád ma. Sokáig benn kell
maradnod. El kell készítenünk a kivonatokat. Remélem, nincsenek terveid mára.
Melegen mosolyog rám, én pedig elpirulok.
– Rendben. Semmi gond. – Felelem ragyogó mosollyal és összeszoruló szívvel. Ez
gáz lesz. Christian idegbajt kap, nem kétséges.
Visszamegyek az íróasztalomhoz, és úgy döntök, nem mondom el azonnal. Még
volna ideje közbeavatkozni. Leülök, és megeszem a csirkesalátás szendvicset, amelyet
Mrs. Jones csomagolt. Csodás! Ez a nő remek szendvicset készít.
Persze, ha összeköltözök Christiannal, ő készítené minden hétköznap az
ebédemet. Bántó a gondolat. Soha nem is álmodtam obszcén gazdagságról és
mindazzal, ami vele jár, csakis szerelemről. Arról, hogy találok valakit, aki szeret, és nem
próbálja kontrolálni minden mozdulatomat.
Megszólal a telefon.
– Jack Hyde irodája…
– Biztosítottál arról, hogy nem mész sehová – szakítja félbe Christian a
bejelentkezést. Hideg, kemény a hangja.
A szívem vagy ezredszer rándul össze a nap folyamán.A fenébe! Honnan a
pokolból tudja?
– Jack kiküldött ebédért. Nem mondhattam nemet. Figyeltetsz? – A fejbőröm
bizsereg a gondolatra. Nem csoda, hogy paranoiásnak éreztem magam. – Valaki
csakugyan figyelt. Dühít a gondolat.
– Ezért sem akartam, hogy dolgozni menj – csattan fel Christian.
– Christian, kérlek. Annyira… annyira Ötven vagy… olyan fojtogató.
– Fojtogató – suttogja meglepetten.
– Igen. Ezt abba kell hagynod. Este beszélünk. Sajnos, tovább kell bent
maradnom, mert nem mehetek New Yorkba.
– Anastasia, nem akarlak fojtogatni – mondja Christian halkan, elborzadva.
– Hát pedig azt csinálod. És most dolgoznom kell. Később beszélünk. – Leteszem
a kagylót. – Valahogy üresnek érzem magam, lehangoltnak.
A csodálatos hétvége után rám telepszik a valóság. Még soha nem éreztem
ennyire, hogy menekülnöm kell. Elfutni valami nyugodt menedékhelyre, hogy
gondolkodni tudjak. Róla – arról, hogy milyen, és miként bánjak vele. Egyfelől tudom,
hogy összetört ember – most már tisztán látom –, ez szívfacsaró és kimerítő is egyben. A
kevéske információ alapján, amit az életéről elárult, megértem az okát. Egy gyerek, aki
nem kapott szeretetet, a rémes környezet, a bántalmazás, egy anya, aki nem védte meg,
és akit ő nem tudott megvédeni, aki a szeme láttára halt meg.
Megborzongok. Szegény Ötvenem. Az övé vagyok, de nem azért, hogy
aranyozott kalitkában tartson. Hogyan értessem ezt meg vele?
Nehéz szívvel húzom magam elé az egyik kéziratot. Jack azt akarja, hogy a
tartalmát vigyem be a laptopba, és olvassak tovább. Nincs könnyű megoldás Christian elcseszett irányításmániájára. Beszélnem kell vele négyszemközt.
Jack fél óra múlva átküld e-mailben egy iratot, amelyet rendbe kell tennem,
átjavítanom, hogy holnap, a konferenciára készülve, kinyomtassuk. Nemcsak a délután
hátralevő része megy majd rá, hanem az este is. Munkához látok.
Amikor felpillantok, már hét is elmúlt, és kihalt az iroda, bár Jack szobájában még
ég a villany. Fel sem tűnt, hogy elmentek a többiek. Csaknem elkészültem. Vissza e-
mailezem a dokumentumot Jacknek, és megnézem a bejövő postámat. Semmi nem jött
Christiantól, ezért vetek egy pillantást a Backberryre is. Ekkor kezd el csörögni. Christian
az.
– Szia! – mormogom.
– Szia! Mikor végzel?
– Azt hiszem, fél nyolc körül.
– Kint várlak.
Oké.
Halk a hangja, sőt ideges. Miért? Tart a reakciómtól?
– Még mindig haragszom rád, de ez minden – suttogom. – Sok beszélnivalónk
van.
– Tudom. Fél nyolckor találkozunk.
Jack bukkan elő az irodájából.
– Le kell tennem. Viszlát. – És lenyomom a gombot.
Felnézek Jackre, aki felém sétál.
– Csak néhány apróságot kell javítani. E-mailben elküldtem.
Fölém hajol, míg letöltöm a dokumentumot. Nagyon közel van, kényelmetlenül
közel. Karja az enyémet súrolja. Véletlen volna? Megrándulok, de úgy tesz, mintha nem
venné észre. A másik karját a székem háttámláján pihenteti, a hátamhoz ér. Kihúzom
magam, hogy ne érjek a támlához.
– Tizenhatodik és huszonharmadik oldal, ez minden – mormogja. A szája alig
néhány centire van a fülemtől.
A bőröm bizsereg ettől a közelségtől, de úgy döntök, nem veszek róla tudomást.
Kinyitom a dokumentumot, és remegő kézzel látok neki a változtatásoknak. Jack még
mindig fölém hajol, és az összes érzékem hiperérzékenyre vált. Zavaró a dolog,
feszengek, és magamban visítok is. Hátrébb!
– Ha végeztél, lehet is nyomtatni. Holnap elintézed. Köszönöm, hogy sokáig
bennmaradtál emiatt, Ana. – Gyengéd, nyugtatgató a hangja, mintha sebzett állatkához
beszélne.A gyomrom görcsökben.
– A legkevesebb, amit megtehetek, hogy egy gyors itallal viszonzom.
Megérdemled. – Elsimít egy tincset, amely kiszabadult a többi közül. A fülem mögé
dugja, és gyengéden végigsimít a cimpámon.
A fogamat csikorgatva rántom odébb a fejem. A francba! Christiannak igaza volt.
Hozzám ne érj!
– Ami azt illeti, nem megy ma este. – Sohanapján, Jack.
– Csak egy gyors ital? – győzköd.
– Nem lehet. De azért kösz.
Jack az íróasztalom szélére telepszik. A homlokát ráncolja. A fejemben hangosan szól a riasztócsengő. Egyedül vagyok vele az irodában. Nem léphetek le. Idegesen
pillantok az óra felé. Christian öt perc múlva jön értem.
– Azt hiszem, jó csapat vagyunk, Ana. Sajnálom, hogy nem tudsz eljönni New
Yorkba. Nem lesz ugyanolyan nélküled.
Hát az biztos. Bágyadtan mosolygok föl rá, mert fogalmam sincs, mit is
mondhatnék. A nap folyamán most először érzek valami halvány megkönnyebbülést,
amiért nem megyek.
– Na, és jól telt a hétvége? – kérdezi lazán.
– Igen, köszi. – Hová akar kilyukadni?
– A barátoddal voltál?
– Igen.
– Mivel foglalkozik?
Azzal, hogy téged megvásárolt…
– Üzletember.
– Ez érdekes. Milyen üzlet?
– Ó, mindenféle dologban benne van.
Jack félrebiccentett fejjel hajol felém, és ismét behatol a személyes terembe.
– Nagyon szűkszavú vagy, Ana.
– Hát, telekommunikáció, ipar, mezőgazdaság.
Jack szemöldöke megemelkedik.
– Ennyi minden! Kinek dolgozik?
– Saját magának. Ha elégedett vagy az anyaggal, szeretnék menni. – Hátrébb dől.
A személyes terem ismét biztonságban van.
– Természetesen. Sajnálom, nem akartalak feltartani – mondta álságosan.
– Hánykor zár az épület?
– Tizenegyig vannak itt a biztonságiak.
– Remek – mosolygok, és a tudatalattim megkönnyebbülten lejjebb csúszik a
karosszékében a tudattól, hogy nem vagyunk egyedül az épületben. Kikapcsolom a
komputert, fogom a táskámat, felállok, és menni készülök.
– Kedveled? Mármint a barátodat?
– Szeretem – válaszolom a szemébe nézve.
– Értem. – Jack a homlokát ráncolja, aztán feláll az íróasztalomról. – Hogy hívják?
Elpirulok.
– Grey. Christian Grey – motyogom.
Jack szája tátva marad.
– Seattle leggazdagabb agglegénye? Az a Christian Grey?
– Igen, az. – Igen, az a Christian Grey, aki a főnököd lesz, és aki meg fog enni
reggelire, ha még egyszer behatolsz a személyes terembe.
– Akkor azért tűnt ismerősnek – morogja Jack sötéten, és újra ráncos a homloka.
– Hát, szerencsés ember.
Ferde szemmel nézek rá. Ezt meg miért mondta?
– Jó estét, Ana! – mosolyog Jack, de a mosolya nem érinti a szemét. Aztán, mint
aki karót nyelt, anélkül, hogy hátranézne, visszavonul az irodájába.
Megkönnyebbülten sóhajtok. Hát, ez a gond is megoldva. Ötven ismét csodát tesz. Már a neve is varázsige, amitől ez az alak fülét-farkát behúzva elkullogott.
Diadalmas mosoly ül ki az arcomra. Látod, Christian? Már a puszta neved is megvéd,
nem kell leállítanod az utazási kiadásokat. Rendbe rakom az írósasztalomat, és
megnézem az órám. Christian már odakinn lesz.
Az Audi a járda mellett parkol, és Taylor pattan ki belőle, hogy kinyissa a hátsó
ajtót. Még soha nem örültem ennyire, hogy látom, és gyorsan bepattanok a kocsiba az
eső elől.
Christian a hátsó ülésen vár. Aggódva, tágra nyílt szemmel néz. Felkészült a
dühkitörésemre, az állam feszes.
– Szia! – mormogom.
– Szia! – feleli óvatosan. Megfogja a kezem, finoman megszorítja, és a szívem
kezd egy picit felolvadni. Annyira össze vagyok zavarodva. Még nem is gondolkodtam
azon, mit is kell mondanom neki.
– Még haragszol? – kérdezi.
– Nem tudom – mormogom. Kicsit megemeli a kezem, és puha csókokat lehel rá.
– Rohadt egy nap volt – mondja.
– Az volt. – De azóta, hogy reggel munkába indultam, most először kezdek
ellazulni. Már pusztán az, hogy a társaságában vagyok, gyógyír, és mindaz a szarság
Jacktől, az oda-vissza acsarkodó e-mailek, a bosszantó Elena mind a háttérbe húzódik.
Nincs senki, semmi, csak én meg az én irányításmániásom a hátsó ülésen.
– Most már jobb, hogy itt vagy – mormogja. Csöndben ülünk, miközben Taylor az
esti forgalommal birkózik. Mindketten a gondolatainkba merülünk, de érzem, hogy
Christian lassan kezd ellazulni mellettem. Megnyugtató ritmusban, gyengéden simogatja
hüvelykujjával az ujjperceimet.
Taylor a ház előtt tesz ki minket, és mindketten besietünk az eső elől. Christian a
kezemet fogja, amíg a liftre várunk, pillantása az épület előterét vizslatja.
– Gondolom, még nem találtátok meg Leilát.
– Nem. Welch még mindig keresi – morogja csüggedten.
Megérkezik a lift, és belépünk. Christian lenéz rám, kiismerhetetlen a szürke
szeme. Ó, már megint csodásan néz ki – kócos haj, fehér ing, sötét öltöny. És hirtelen ott
terem a semmiből az az érzés. Ó, istenem – a vágyakozás, a vonzás, az elektromosság.
Ha látható volna, átható kék aura lenne kettőnk között. Nagyon erős. Christian szája
szétnyílik, úgy néz.
– Te is érzed? – zihálja.
– Igen.
– Ó, Ana! – Felnyög, megragad és átkarol. Egyik keze a tarkómon, és hátrahúzza a
fejem, ajka az enyémre tapad. Az ujjai a hajamban, és cirógatja az arcom. A lift falának
nyom.
– Gyűlölök vitatkozni veled – lihegi a számba. Kétségbeesett szenvedély érződik
csókjából, amely az én szenvedélyemet tükrözi. Robban a testemben a vágy, a nap
minden feszültsége kiutat keres. Hozzá préselem magam, többet akarok. Csupa nyelv és
zihálás vagyunk, csupa kéz és érintés meg édes, édes érzés. Christian keze a csípőmön,
aztán hirtelen felhúzza a szoknyám, ujjaival a combomat cirógatja.
– Édes Jézus, rajtad harisnya van! – nyögi lenyűgözve, aztán a hüvelykujja a harisnya fölött simogatja a húst. – Látni akarom – nyögi. Még feljebb húzza a
szoknyámat, hogy kilátszik a harisnya széle.
Hátrébb lép, és megnyomja a stop gombot. A lift puhán lefékez a huszonkettedik
és huszonharmadik emelet között. Christian szeme sötét, szája nyitva, és ugyanúgy liheg,
mint én.
Nézzük egymást anélkül, hogy egymáshoz érnénk. Hálás vagyok, amiért megtart
a fal, miközben ez a gyönyörű férfi érzéki vággyal a szemében méricskél.
– Engedd le a hajad – utasít rekedten. Megoldom a csomót, és leengedem a
hajam. Sűrű felhőként omlik a vállamra és a mellemre. – Gombold ki a két felső gombot
az ingeden – suttogja, és kitágul a szeme.
Annyira bujának érzem magam. Belső istennőm fészkelődik a heverőjén, lihegve,
vágyakozva vár. Kínzó lassúsággal gondolom ki mindkét gombot. A mellem egy része
ingerlőn kilátszik.
Christian nyel egyet.
– Van róla fogalmad, mennyire izgatóan nézel ki?
Szándékosan az ajkamba harapok, amikor megrázom a fejem. Christian lehunyja
a szemét, s amikor kinyitja, lángol a tekintete. Felém lép, és a lift falának támasztja
tenyerét az arcom két oldalán. Olyan közel van, amennyire csak lehet, anélkül, hogy
hozzám érne.
Felfelé fordítom az arcom. Állom a tekintetét, ő pedig lehajol, és az enyémhez
dörzsöli az orrát. Ez az egyetlen fizikai kapcsolat közöttünk. Elönt a forróság a lift szűk
terében. Kívánom… mégpedig most.
– Azt hiszem, tudod, Miss Steele. Szerintem élvezed, hogy az őrületbe kergetsz.
– Őrületbe kergetlek? – suttogom.
– De mennyire, Anastasia. Szirén vagy, istennő. – Megfogja az egyik lábam, és a
derekára húzza. Fél lábon állok, és neki támaszkodom. A combjaim találkozásánál
keményen és vágyakozón érzem őt. Az ajka a torkomon. Nyögök, és átkarolom a nyakát.
– Magamévá teszlek most, Anastasia – lihegi Christian, és válaszul hátrahajlok,
nekinyomom magam, vágyom az érintkezésre. Christian torka mélyéről valami hörgés
szakad ki. Magasabbra emel, és kigombolja a sliccét.
– Tartsd erősen, bébi – mormogja. Fóliacsomagot varázsol elő, és a szám elé
teszi. A fogaim közé kapom, ő pedig meghúzza, hogy a csomagolás kettészakad.
– Jó kislány. – Egy picit hátrébb húzódik, és felhúzza az óvszert. – Istenem, nem
tudok hat napot várni – morogja, és ködös tekintettel néz le rám. – Remélem, nem
szereted nagyon ezt a bugyit. – Ujjai a bugyi alá csúsznak, és egy mozdulattal letépi. A
vérem lüktet, zihálok a vágytól.
Megrészegítenek a szavai, a nap minden bosszúságát elfeledem. Csak ő van meg
én, és azt tesszük, amiben a legjobbak vagyunk. Anélkül, hogy megszakítaná a
szemkontaktust, lassan belém hatol. A testem ívbe feszül, a fejem hátra pilled,
lehunyom a szemem, és élvezem az érzést, hogy bennem van. Christian most hátrébb
húzódik, aztán ismét előre, olyan lassan, olyan édesen. Hangosan nyögök.
– Az enyém vagy, Anastasia – mormogja a torkomba.
– Igen. A tiéd. Mikor fogod fel végre? – lihegem. Christian nyög és mozogni kezd,
most már igazán mozog. Én pedig átadom magam az engesztelhetetlen ritmusnak, kiélvezek minden egyes döfést, Christian ziháló lélegzetét, azt, hogy szüksége van rám,
ahogyan nekem is őrá.
Erősnek érzem magam, hatalmasnak, kívánatosnak. Olyan nőnek, akit szeretnek,
akit egy ilyen elragadó, bonyolult férfi szeret, és akit én is tiszta szívemből szeretek.
Keményebben és keményebben döf, kapkodva szedi a levegőt, elveszik bennem,
ahogyan én is elveszek őbenne.
– Ó, bébi! – nyögi Christian, foga az államat súrolja, én pedig élvezek körötte.
Christian megmerevedik, szorít, ésa nevemet suttogva követi a példámat.
Most, hogy Christianból kiszállt a hajtóerő, és lenyugodott, gyengéden
megcsókol, és a légzése lecsillapodik. A lift falának döntve tart, homlokunk összeér. A
testem mintha zseléből lenne, olyan gyenge, de kellemes kielégültség tölti el.
– Ó, Ana – mormogja. – Szükségem van rád. – És megcsókolja a homlokomat.
– Nekem is rád, Christian.
Elenged. Lesimítja a szoknyámat, begombolja a két felső gombot az ingemen,
aztán beüt egy számkombinációt a táblán, és a lift újra elindul. Egy kis rántással indul
fölfelé, és elkapom Christian karját.
– Taylor már aggódhat, hol vagyunk – vigyorog Christian huncutul.
Ó, a fenébe! A hajamba túrok, reménytelen küzdelmet vívok a „most keféltem”
külső ellen, aztán feladom, és gyorsan lófarokba kötöm.
– Csinos vagy – mosolyog Christian önelégülten. Begombolja a sliccét, és zsebre
vágja az óvszert.
És máris ő a megtestesült amerikai vállalkozó. Mivel a haja többnyire ilyen
rendetlen, nem látszik különbség. Kivéve, hogy most mosolyog, ellazult, és gyerekes báj
sugárzik a szeméből. Vajon minden férfit ilyen könnyű lecsillapítani?
Taylor már a liftajtóban vár minket.
– Probléma volt a lifttel – mormogja Christian, amikor kiszállunk, és nem vagyok
képes az arcukba nézni. Besietek a kétszárnyú ajtón Christian hálószobájába, és valami
tiszta alsóneműt keresek.
Mire visszaérek, Christian már levette a zakót, és a konyhapultnál ülve beszélget
Mrs. Jonesszal. Az asszony kedvesen mosolyog rám, és két tányér meleg ételt tesz elénk.
Mmm, csodás illata van – coq au vin, ha nem tévedek. Majd éhen veszek.
– Jó étvágyat, Mr. Grey, Ana! – mondja Mrs. Jones, és magunkra hagy minket.
Christian kivesz egy palack bort a hűtőből. Ülünk, eszünk, és közben elmondja,
mennyivel közelebb jutottak ahhoz, hogy tökéletesítsék a napelemes mobiltelefont.
Lelkes és izgatott, és rájövök, hogy az ő napja nem volt teljesen szar.
Megkérdezem, hol van ingatlana. Elégedetten mosolyog. Kiderül, hogy csak New
Yorkban, Aspenben és az Escalában van lakása. Semmi más. Amikor végeztünk,
összeszedem a tányérokat, és beteszem a mosogatóba.
– Hagyd csak, majd Gail megcsinálja – mondja Christian. Felé fordulok, ránézek, ő
feszülten mered rám. Hozzá fogok szokni valaha is, hogy valaki más mosogat el utánam?
– Hát most, hogy lecsillapodtál, Miss Steele, megbeszéljük a mai napot?
– Szerintem pedig te csillapodtál le. Azt hiszem, egészen jól megszelídítelek.
– Megszelídítesz? – zsörtölődik kedélyesen. Amikor bólintok, a homlokát
ráncolja, mintha eltűnődne ezen. – Igen, talán így is van, Anastasia. – Igazad volt Jackkel kapcsolatban – mormogom. Most már komolyan beszélek. A
konyhapultra támaszkodva figyelem a reakcióját. Christian képe elkomorodik, a szeme
kemény lesz.
– Próbálkozott valamivel? – suttogja, és halálosan hidegen cseng a hangja.
A fejemet rázom, hogy megnyugtassam.
– Nem, és nem is fog. Megmondtam neki, hogy a te barátnőd vagyok, és rögtön
meghátrált.
– Biztos vagy benne? Kirúghatom a szarházit – morogja.
A pohár bortól felbátorodva sóhajtok.
– Meg kell engedned, hogy én vívjam meg a saját küzdelmeimet. Nem
gondolkodhatsz állandóan helyettem, nem védhetsz meg mindig. Ez megfojt, Christian.
Ha állandóan beavatkozol, soha nem fogok tudni kibontakozni.Szükségem van egy kis
szabadságra. Nekem eszembe nem jutna beleavatkozni a dolgaidba.
– Csak azt akarom, hogy biztonságban legyél, Anastasia. Ha bármi történne
veled… – elhallgat.
– Tudom, és megértem, miért olyan fontos neked, hogy megvédj. És valahol
szeretem is. Tudom, hogy szükségem van rád, mellettem állsz, ahogyan én temelletted.
De ha van jövőnk együtt, akkor bíznod kell bennem, és bíznod kell az ítéletemben. Igen,
néha tévedek, hibázok, de tanulok ezekből.
Ideges képpel mered rám, ami arra késztet, hogy megkerülve a pultot odamenjek
hozzá. Immár a két lába között állok, ő pedig a bárszéken ül.
A derekamra teszem a kezét, majd megfogom a karját.
– Nem avatkozhatsz a munkámba. Ez helytelen. Nem kell, hogy fehér lovagként
vágtass a segítségemre. Tudom, hogy mindent irányítani akarsz, és azt is értem, hogy
miért, de nem lehet. Lehetetlen cél… meg kell tanulnod elengedni dolgokat. –
Végigsimítok az arcán, ő pedig tágra nyílt szemmel néz. – És ha erre képes vagy, ha ezt
megadod nekem, hozzád költözöm – teszem hozzá lágyan.
Meglepetten szívja be a levegőt.
– Megtennéd? – suttogja.
– Igen.
– De hisz nem ismersz. – A homlokát ráncolja, és fojtotta hangja. Hirtelen,
mintha rettegne, nagyon nem Ötven.
– Éppen elég jól ismerlek, Christian. Nem tudsz olyat mondani magadról, amivel
elijesztenél. – Gyengéden végighúzom a tenyerem az arcán. Christian tekintete eddig
aggódó volt, most kétkedő. – Csak kérlek, lazíts egy kicsita gyeplőn – könyörgök.
– Próbálom, Anastasia. De nem tűrhettem tétlenül, hogy elmenj New Yorkba
ezzel a… takonnyal. Ijesztő a híre. Egyik asszisztense sem bírta tovább három hónapnál,
és soha nem tartóztatta őket a cég. Nem ezt a sorsot akarom neked, bébi. – Sóhajt
egyet. – Nem akarom, hogy bármi történjen veled. A puszta gondolata rettegéssel tölt
el, hogy bajod esik. Nem tudom megígérni neked, hogy nem avatkozom be, ha úgy
gondolom, hogy bajod eshet. – Mély lélegzetet vesz. – Szeretlek, Anastasia. Bármit
megteszek, ami a hatalmamban áll, hogy megóvjalak. Elképzelni sem tudom az életemet
nélküled.
Szent tehén! Belső istennőm, a tudatalattim és jómagam döbbenten meredünk Ötvenre.
Jesszusom, ez a kilencbetűs szó! A világom megáll, mozdulatlan, aztán új pályán
forog tovább. Kiélvezem a pillanatot, s őszinte, gyönyörű, szürke szemébe nézek.
– Én is szeretlek Christian. – Odahajolok és megcsókolom, aztán a csók
komolyabb lesz.
Észre sem vesszük, hogy Taylor belép, csak mikor a torkát köszörüli. Christian
hátrébb húzódik, feszülten néz rám. A derekamat átkarolva áll.
– Igen? – csattan rá Taylorra.
– Mrs. Lincoln van útban fölfelé, uram.
– Tessék?
Taylor bocsánatkérőn vállat von. Christian nagyot sóhajt, és a fejét csóválja.
– Hát ez érdekes lesz – morogja, és kópésan, lemondóan vigyorog felém.
A francba! Miért nem tud minket békén hagyni ez az átkozott nőszemély?
