A kezem a haját markolja, a szám lázasan tapad az övére, zabálom, élvezem a
nyelvét az enyémen.Ő ugyanezt teszi, lakomázik belőlem. Mennyei!
Hirtelen felránt, megmarkolja a pólóm szegélyét, átrántja a ruhát a fejemen,
majd a padlóra dobja.
- Érezni akarlak - mondja mohón. Mögém nyúl, és kikapcsolja a melltartót.
Egyetlen sima mozdulattal leveszi, és félrehajítja.
Visszanyom az ágyra, a matracba présel, a keze, a szája a mellemet keresi. A
haját markolom, ő pedig az ajkába veszi az egyik bimbóm, és húzni kezdi.
Felkiáltok. Az érzés végigsöpör a testemen, s az ágyékom táján az izmok
megfeszülnek.
- Igen, bébi, hadd haljalak - mormogja túlfűtött bőrömbe.
Öregem, annyira vágyom rá, hogy bennem legyen. A szája a bimbómmal játszik,
húzogatja, hogy ficánkolok, vonaglok a vágytól alatta. Érzem, hogy az ő szenvedélyébe...
mi is keveredik? Hódolat. Mintha imádna.
Most az ujjával ingerel, a bimbóm pedig megkeményedik és megnyúlik ügyes
érintése alatt. A keze most a farmeromhoz suhan, ügyesen kigombolja, lehúzza a zipzárt,
és a bugyim alá csúszik. Az ujjai a nemi szervemen.
Sziszegve engedi ki a levegőt, és az ujja belém csusszan. Felnyomom az
ágyékomat, egészen a tenyeréig, ő pedig válaszul dörzsölni kezd.
- Ó, bébi! - zihálja fölöttem, és átható pillantással néz a szemembe. - Annyira
nedves vagy. - Csodálat van a hangjában.
- Kívánlak - mormogom.
A szája ismét az enyémre tapad, és érzem belőle az éhes elszántságot, azt, hogy
szüksége van rám.
Ez új. Még soha nem volt ilyen, kivéve talán, amikor visszajöttem Georgiából... és
előbukkannak bennem a korábban mondott szavai... tudnom kell, hogy nincs bajod. Ez
az egyetlen mód, hogy megbizonyosodjak.
Lubickolok a gondolatban. A tudat, hogy ilyen hatással vagyok rá, hogy képes
vagyok vigaszt nyújtani neki... belső istennőm valósággal dorombol az örömtől. Christian
felül, megfogja a nadrág szegélyét, és lehúzza, majd követi a bugyi is.
A szeme egy pillanatra sem hagyja el az enyémet. Fóliacsomagot húz elő a
zsebéből, és odadobja nekem, aztán egyetlen fürge mozdulattal lehúzza a farmert és a
bokszeralsót.
Felszakítom a csomagot, mohón kinyitom, majd amikor Christian már ismét
mellettem fekszik, lassan felgördítem rá az óvszert. Ő mindkét kezem megragadja, és a
hátára fordul.
- Te. Felül - utasít, és magára húz. - Látni akarlak.
Ó!
Ő irányít, én pedig tétován ráereszkedem. Christian lehunyja a szemét, és
felemeli a csípőjét. Megtölt, kitágít, s közben a szájával tökéletes O betűt formálva fújja
ki a levegőt.
Ó, hogy ez milyen jó érzés - birtokolni őt, ahogyan ő birtokol engem.
A kezemet fogja, és nem tudom, azért teszi-e, hogy megtartson, vagy azért, hogy ne tudjam érinteni őt, bár van már térképem.
- Olyan finom vagy - mormogja.
Ismét felemelkedek. Megszédít a hatalmam, nézem, ahogy Christian Grey lassan
szétesik alattam. Elengedi a kezem, és megmarkolja a csípőm, én pedig a karját fogom
meg. Keményen döf, amitől kiszakad belőlem egy kiáltás.
- Ez az, bébi, érezz csak - mondja, és feszült a hangja.
Hátravetem a fejem, és pontosan ezt is teszem. Olyan jól csinálja ezt.
Én is mozgok - tökéletes szimmetriával kontrázom az ő ritmusát. Eltűnik minden
gondolat és érv, csupa érzés vagyok a gyönyör végtelenében. Fel és le... újra meg újra...
igen... kinyitom a szemem, és lenézek rá, kapkodva szedem a levegőt. Ő égő szemmel
néz vissza rám.
- Az én Anám - nyögi.
- Igen. Mindig - felelem reszelős hangon.
Hangosan felnyög, újra lehunyja a szemét, és hátraveti fejét. Ó, istenem... a
látvány, hogy Christian elmegy, megpecsételi az én sorsomat is, és hangosan, kimerítőn
élvezek. Mintha a végtelenben pörögnék lefelé, majd rárogyok.
- Ó, bébi! - sóhajtja Christian kielégülten.
A fejem a mellén, azon a részen, amelyet nem érinthetek, az arcom a szegycsont
fölötti göndör szőrcsomón. Zihálok, ragyogok, és ellenállok a vágynak, hogy csücsörítsek
és megcsókoljam.
Csak fekszem rajta, és igyekszem rendezni a légzésemet. Ő végigsimít a hajamon,
majd a hátamat cirógatja, amíga légzése lenyugszik.
- Olyan szép vagy.
Felemelem a fejem, és kétkedve nézem. Christian a homlokát ráncolja, és
meglepetésemre gyorsan felül. A karja körém kulcsolódik, és megtart. A bicepszébe
kapaszkodom, orrunk szinte összeér.
- Te. Gyönyörű. Vagy. - Szólal meg ismét, és nyomatékos a hangja.
- Te pedig időnként döbbenetesen kedves. - Gyöngéden megcsókolom.
Felemel, és kihúzódik belőlem. Megrándul közben az arcom. Christian előrehajol,
és gyengéden megcsókol.
- Sejtelmed sincs, milyen vonzó vagy, ugye?
Elvörösödöm. Miért mond ilyeneket?
- Az a sok srác, aki mind a nyomodban lohol... ettől sem esett le a tantusz?
- Srácok? Milyen srácok?
- Akarod hallani? - Christian a homlokát ráncolja. - A fotós megőrül érted. Aztán
az a srác a szerszámboltban, a lakótársad bátyja. A főnököd - teszi hozzá keserűen.
- Ó, Christian, ez nem így van.
- Hidd el nekem. Mindannyian kívánnak. Azt akarják, ami az enyém. - Magához
húz, én pedig a vállára teszema karom, a kezem a hajában. Élvezettel nézem.
- Az enyém - ismétli, s a szeme ragyog a birtoklási vágytól.
- Igen, a tiéd - nyugtatom meg mosolyogva. Úgy tűnik, megnyugodott, és
tökéletesen el tudok lazulni mezítelenül az ágyon az ölében, a szombat délutáni
fényben. Ki gondolta volna? A rúzsnyomok még ott vannak Christian remek testén. De
látok néhány foltot a takarón, és átfut az agyamon, vajon mit gondol majd Mrs. Jones. - A vonal még érintetlen - mormogom, és bátran végighúzom a mutatóujjam a
vállán. Christian megfeszül, és félig lehunyja a szemét. - Fel akarom deríteni.
Kétkedőn néz rám.
- A lakást?
- Nem. A kincses térképre gondoltam, amit rád rajzoltam. - Az ujjam bizsereg,
hogy megérintsem.
A meglepetéstől fölemelkedik a szemöldöke, és bizonytalanul pislog. Az övéhez
dörgölöm az orromat.
- És mit jelentsen ez pontosan, Miss Steele?
Fölemelem a kezem a válláról, s az ujjbegyemmel végigsimítok az arcán.
- Csak érinteni akarlak mindenütt, ahol lehet.
Christian a fogával elkapja a mutatóujjam, és gyengéden harapja.
- Ó - tiltakozom, ő pedig elmosolyodik, halk morgás szakad ki a torkán.
- Oké - mondja. Elengedi az ujjam, de feszültségtől terhes a hangja. - Várj! -
Mögém hajol, ismét felemel, majd leveszi az óvszert, és közönyösen a padlóra dobja az
ágy mellé.
- Utálom ezeket az izéket. Azon gondolkodom, hogy felhívom dr. Greene-t, hogy
adjon neked egy injekciót.
- És gondolod, hogy Seattle első számú nőgyógyásza majd rohan?
- Nagyon meggyőző tudok lenni - mormogja, és a fülem mögé tuszkolja a hajam.
- Franco jó munkát végzett a hajaddal. Tetszenek ezek a rétegek.
Tessék?
- Ne válts témát.
Ismét rajta ülök, a felhúzott térdére támaszkodom, lábam a csípője két oldalán.
- Érintsél meg - mondja minden jókedv nélkül. Idegesnek látom, de igyekszik
leplezni.
A szemébe nézek, és végighúzom az ujjam a rúzs vonal alatt, végig a szépen
formált hasizmain. Megrándul, és abbahagyom.
- Nem muszáj - suttogom.
- Nem, minden rendben. Csak kicsit... alkalmazkodnom kell. Rég nem érintett
senki - mormogja.
- Mrs. Robinson? - kéretlenül bukik ki a számon, és döbbenetes, de sikerül
minden keserűséget és haragot távol tartani a hangomtól.
Christian bólint. Egyértelmű, hogy zavarban van.
- Nem akarok beszélni róla. Elrontja a kedved.
- Megbirkózom vele.
- Nem, nem tudsz megbirkózni vele, Ana. Ha csak említem, már vöröset látsz. A
múltam a múltam. Nem tudom megváltoztatni. Szerencsés vagyok, amiért neked nincs
múltad, mert ha lenne, beleőrülnék.
A homlokom ráncolom, de nem akarok veszekedni.
- Megőrjítene? Még a mostaninál is jobban? - Elmosolyodom, remélem, sikerül
felderíteni a hangulatot.
Megrándul az ajka.
- Megőrülök érted - suttogja.
A szívem dagad az örömtől.
- Hívjam dr. Flynnt?
- Nem hiszem, hogy szükség van rá - mondja szárazon.
Hátrébb húzódok, hogy kinyújthassa a lábát, aztán visszateszem az ujjam a
gyomrára, és még a bőrén kószálok. Christian ismét megmerevedik.
- Szeretlek érinteni. - Az ujjaim végigkorcsolyáznak aköldökéig, aztán délre a
boldog, boldog ösvényen. Ajka szétnyílik, ahogy megváltozik a légzése, a szeme
elsötétül, férfiassága mocorogni kezd alattam. Szent tehén! Második menet.
- Megint? - mormogom.
Elmosolyodik.
- Ó, igen, Miss Steele, megint.
Milyen csodálatos így tölteni egy szombat délutánt. A zuhany alatt állva
szórakozottan mosom magam, vigyázva, hogy ne vizezzem össze hátrafogott hajamat.
Az elmúlt néhány óra jár az eszemben. Christian és a vanília láthatóan jól kijönnek
egymással.
Annyi mindent kiadott magából ma. Szinte belekábulok mindabba, amit
megtudtam: a jövedelme - hűha, iszonyú gazdag ahhoz képest, hogy milyen fiatal;
különleges - na és a dosszié rólam, meg az összes barna hajú alávetettjéről. Lehet, hogy
mind abban az iratszekrényben van?
A tudatalattim ajkát lebiggyesztve rázza a fejét - eszedbe ne jusson megnézni. A
homlokom ráncolom. Egy kis kukucskálást sem lehet?
Aztán ott van Leila - talán pisztollyal - és Christian iPodján még az ő szar zenei
ízlése. És ami még rosszabb, Mrs. Pedofilka Robinson. Nem tudom elfogadni, nem is
akarom. Nem akarom ezt a ragyogó hajú jelenést a kapcsolatunkban. Christiannak igaza
van, begőzölök, ahányszor csak rá gondolok, szóval talán az a legjobb, ha nem is idézem
fel őt.
Kilépek a zuhanyzóból, megszárítkozom, és hirtelen elönt a váratlan harag.
Ki ne gőzölne be a helyemben? Milyen normális, egészséges ember tesz ilyet egy
tizenöt éves fiúval? Mennyivel járult ez a nő hozzá Christian elcseszettségéhez? Nem is
értem ezt a nőt. És ami még rosszabb, Christian azt mondja, az a nő segített neki.
Hogyan?
A sebeire gondolok, a rettenetes gyerekkor fizikai nyomaira, amelyek hányingert
keltően emlékeztetnek arra, hogy milyen lelki sebeket kell cipelnie. Az én édes, szomorú
Ötven árnyalatom. Olyan kedves dolgokat mondott ma. Megőrül értem!
A tükörképemet nézem, és elmosolyodom az emlékre,a szívem ismét csordultig
van, és a mosoly átalakítja az arcom. Talán mégis fog ez működni. De meddig lesz ez elég
neki anélkül, hogy a szart is ki akarja verni belőlem, mert átléptem valami képzelt
vonalat?
Lehervad a mosolyom. Hát ezt nem tudom. Ez az árnyék lebeg fölöttünk. Perverz
basszantyú, igen. Abban benne vagyok. De többe?
A tudatalattim tompán mered rám, és most az egyszer nem boldogít az
okoskodásával. Visszamegyek a hálószobámba felöltözni. Christian odalenn készülődik, vagy ki tudja, mit csinál, így csak az enyém a szoba.
A gardróbfülkében levő ruhákon kívül is teli van vadiúj alsóneműkkel a fiók. Van egy
fekete fűző, amelyen az árcédula ötszáznegyven dollárt mutat. Ezüstcsipke szegélyezi, és
hozzá egy egészen apró bugyi. Combközépig érő harisnya is, testszínű, finom, tiszta
selyem. Hű, micsoda érzés... testhezálló... dögös... igeeen.
Éppen a ruháért nyúlok, amikor Christian váratlanul belép. Hé, kopoghatnál. A
földbe gyökerezik a lába, úgy mered rám, szürke szeme éhesen csillog. Mindenütt
elpirulok. Ő fehér inget és fekete öltönynadrágot vett föl, az ing nyaka nyitva. Látom, a
rúzsvonal még ott van. Csak áll, és bámul rám.
- Segíthetek, Mr. Grey? Felteszem, más célja is van a látogatásának, mint az,
hogy tátott szájjal bámuljon rám.
- Meglehetősen élvezem, hogy tátott szájjal bámullak, Miss Steele - mormogja
sötéten. Beljebb jön a szobában,és issza a látványt. - Emlékeztess rá, hogy köszönő
levelet küldjek Caroline Actonnak.
A homlokom ráncolom. Az meg ki?
- A Neiman személyi beszerzője - mondja, kísérteties módon megválaszolva a ki
nem mondott kérdést.
- Ó.
- Teljesen elvonod a figyelmemet.
- Látom. Mit óhajtasz, Christian? - A bolondozást nem tűrő nézésemmel
meredek rá.
Huncut mosolyával vonul vissza, és előveszi azokat az ezüstgolyókat a zsebéből.
Megdermedek. Szentséges szar! El akar paskolni? Most? Miért?
- Nem az, amit gondolsz - mondja gyorsan.
- Akkor világosíts fel - suttogom.
- Arra gondoltam, hogy benned lehetne ma este.
A mondat értelme ott lebeg közöttünk. Kezdem felfogni a dolgot.
- Az estélyen? - meg vagyok döbbenve.
Lassan bólint, és elsötétedik a tekintete.
Ó, istenem!
- Utána elfenekelsz?
- Nem.
Egy pillanatra némi kis csalódás fut át rajtam.
Christian kuncogni kezd.
- Szeretnéd?
Nyelek egyet. Egyszerűen nem tudom.
- Hát, nyugodj meg, hozzád sem érek így, még akkor sem, ha könyörögsz érte.
Ó, ez váratlan.
- Benne vagy ebben a játékban? - folytatja, és felém tartja a golyókat. -
Bármikor kiveheted őket, ha már sok.
Csak nézek rá. Olyan gonoszul kísértő látvány - kócos, most dugtam haj, sötét
szemében erotikus gondolatok táncolnak, szépen ívelt száj, a szexi, kedélyes mosolyra
húzódó ajkak.
- Oké - egyezem bele halkan. A fenébe is, igen! Belső istennőm megtalálta a hangját, és teli torokból kiabál.
- Jó kislány - vigyorog Christian. - Gyere, felhelyezem, amint fölvetted a cipődet.
A cipőm? Megfordulok, és a galambszürke, szarvasbőr magas sarkúra pillantok,
amelyik illik a ruhámhoz.
Ne is törődj vele, vakkant rám belső istennőm.
Christian kinyújtja a kezét, és támaszt nyújt, amíg belépek a Christian Louboutin
cipőbe, potom háromezer kétszázkilencven dollár. Legalább tíz centivel magasabb
lettem.
Az ágyhoz vezet, de nem ül le. A szobában levő egyetlen székhez megy. Fölveszi,
odahozza, és leteszi elém.
- Amikor bólintok, lehajolsz, és megfogod a széket. Megértetted? - Rekedtes a
hangja.
- Igen.
- Helyes. Most pedig nyisd ki a szád - utasít még mindig halkan.
Teszem, amit mond. Arra számítok, hogy a számba teszi a golyókat, hogy
megnedvesítsem, mint a múltkor. De nem, a mutatóujját dugja be.
Ó...
- Szopd! - parancsolja, én pedig megfogom a kezét, tartom, és teszem, amit
mondott. Látod, tudok én szófogadó is lenni, ha akarok.
Szappan íze van... hmm. Keményen szopok, és a jutalmam, hogy a szeme
elkerekedik, ajka kinyílik, mélyen szívja be a levegőt. Ha így megy tovább, nem lesz
szükségem semmilyen síkosítóra. Christian a szájába teszi a golyókat, és pedig az ujjával
játszom, a nyelvemmel körözök a végén. Amikor pedig próbálja kihúzni, ráfogok a
fogammal.
Elvigyorodik, de aztán a fejét rázza, úgyhogy elengedem. Most bólint, mire
lehajolok, és megmarkolom a szék szélét. Christian lehúzza a bugyimat egyik oldalon, és
szép lassan belém csúsztatja az ujját, lustán köröz, hogy minden oldalon érzem. Egy
nyögés szakad ki belőlem.
Kihúzza az ujját, és gyengéd óvatossággal egyenként behelyezi a golyókat,
mélyen bedugja. Amint a helyükön vannak, visszateszi a bugyimat, lesimítja, és
megpuszilja a hátsóm. Bokától a combomig végigsimít mindkét lábamon, és finoman
megcsókolja a combjaimat ott, ahol a harisnya véget ér.
- Nagyon szép, nagyon szép lába van, Miss Steele - mormogja.
Aztán feláll, megmarkolja a csípőmet, és magához húzza a fenekemet, hogy
érzem az erekcióját.
- Talán így duglak meg, amikor hazajöttünk, Anastasia. Most már felállhatsz.
Kicsit kába vagyok, és több mint felizgult. A golyók súlya húz és tol bennem.
Christian lehajol, és megcsókolja a vállam.
- Ezt a múlt szombati gálára vettem neked. - Átkarol, és kinyújtja kezét. A
tenyerében vörös dobozka van, a tetején Cartier nyomattal. - De elhagytál, és nem volt
módom odaadni neked.
Ó!
- Ez a második lehetőség - mormogja, és valami névtelen érzelemtől mesterkélt
a hangja. Ideges. Tétován elveszem a dobozt, és kinyitom. Egy pár csepp alakú fülbevaló van
benne. Mindegyiken négy gyémánt. Egy a foglalatnál, aztán szünet, majd három, egymás
alatt lógó, tökéletes távolságban elosztott gyémánt. Gyönyörű, egyszerű, klasszikus. Én
is ilyet választanék magamnak, ha módomban állna a Cartiernél vásárolni.
- Csodálatos - suttogom, és mert ez a második esély fülbevaló, szeretem is. -
Köszönöm.
Ellazulnak az izmai, a feszültség kiszáll a testéből. Ismét megcsókolja a vállam.
- Az ezüst szaténruhát veszed fel? - kérdezi.
- Igen. Jó lesz?
- Természetesen. Hagylak készülődni. - Hátra se néz, és kimegy az ajtón.
Egy alternatív világegyetembe kerültem. Az a fiatal nő, aki visszanéz rám, kifutóra
való. Az a pántnélküli, földig érő ezüst szaténruha egyszerűen döbbenetes. Lehet, hogy
magam írok Caroline Actonnak. A ruha passzol a domborulataimra, és kiemeli őket.
A hajam lágy hullámokban hull le az arcom körül a vállamra és a mellemre. Egyik
oldalon a fülem mögé simítom, hogy kivillan a Második esély fülbevaló. Minimális a
sminkem, természetes a külsőm. Szemceruza, szempillafesték, egy kis rózsaszín pír és
halvány rózsaszín rúzs.
A pírra nemigen van szükségem. Éppen eléggé pirulok az ezüstgolyók folyamatos
mozgásától. Igen, ezek a golyók bennem garantálják, hogy lesz némi szín az arcomon
egész este. A fejem csóválom. Christian erotikus ötletei hihetetlenül pofátlanok.
Lehajlok a szaténstólámért meg az ezüst retikülért, és nekilátok megkeresni Ötven
árnyalatomat.
Taylorral és három másik férfival beszélget a folyosón, háttal van nekem.
Meglepett, elismerő arcuk ébreszti rá Christiant, hogy ott vagyok. Megfordul, én pedig
zavartan várok.
Szent tehén! Kiszárad a szám. Nagyon jól néz ki... fekete szmoking, fekete
csokornyakkendő és az az arc, ahogyan rám néz... bámulat van benne. Felém indul, és
megcsókolja a hajam.
- Anastasia. Lélegzetelállítón nézel ki.
Elpirulok Taylor és a három másik férfi előtt elhangzott bóktól.
- Egy pohár pezsgőt, mielőtt elindulunk?
- Köszönöm - mormogom túl gyorsan is.
Christian biccent Taylornak, aki a másik hárommal a nyomában az előcsarnokba
megy.
A nagyszobában Christian kivesz egy palack pezsgőt a hűtőből.
- Biztonságiak? - kérdezem.
- Személyvédelem. Taylor irányítja őket. Erre is ki van képezve. - A kezembe
nyom egy pezsgős poharat.
- Nagyon sokoldalú.
- Igen, az - mosolyog Christian. - Csodásan nézel ki, Anastasia. Egészségedre! -
Felemeli, és az enyémhez koccintja a poharát. A pezsgő halványrózsaszín, finom, friss,
könnyű.
- Hogy érzed magad? - kérdezi, és izzik a szeme. - Köszönöm, remekül - mosolygok édesen. Semmit nem árulok el, pedig nagyon
jól tudom, hogy az ezüstgolyókra céloz.
Önelégülten mosolyog rám.
- Tessék, erre szükséged lesz. - Nagy bársonyzacskót veszföl a konyhaszigetről,
és a kezembe adja. - Nyisd ki - mondja két korty között. Kíváncsian nyúlok bele, és egy
finom ezüstálarcot húzok elő. A tetején kobaltkék tollak díszelegnek.
- Álarcosbál lesz - közli a tényt.
- Értem. - Az álarc gyönyörű. A szélén ezüstszalag, a szemek körül finom díszek.
- Kiemeli majd a gyönyörű szemedet, Anastasia.
Szégyenlősen vigyorgok rá.
- Neked is lesz?
- Természetesen. Az álarc bizonyos szempontból nagyon felszabadít - teszi
hozzá. Fölvonja az egyik szemöldökét, és rám mosolyog.
Ó, ez jó buli lesz.
- Gyere, szeretnék mutatni valamit. - Nyújtja a kezét, és kivezet a folyosóra egy
ajtóhoz, a lépcső mellett. Kinyitja, és egy jókora szobát pillantok meg. Nagyjából akkora
lehet, mint a játszószobája, amely pont fölöttünk helyezkedik el. Ez könyvekkel van teli.
Hű, egy könyvtár... a falak padlótól a plafonig teli vannak könyvvel. Középen egy
normálméretű biliárdasztal, amelyet Tiffany lámpa világít meg.
- Neked könyvtárad van! - visítok fel boldogan izgalmamban.
- Igen. Vagy biliárdszoba, ahogyan Elliot hívja. A lakás elég tágas. Ma, amikor
említetted a felderítést, döbbentem csak rá, hogy még körbe sem vezettelek. Most nincs
rá időnk, de gondoltam, hogy ezt a szobát megmutatom, és talán kihívhatlak egy parti
biliárdra is a nem túl távoli jövőben.
Rá vigyorgok.
- Számíthatsz rá. - Titokban vidáman fogok kezet magammal. José meg én a
biliárdasztalnál barátkoztunk össze. Rengeteget játszottunk az elmúlt három évben. Igazi
ász vagyok a dákóval. José jó tanár volt.
- Tessék? - kérdezi Christian kedélyesen.
Ó! Most már tényleg le kell szoknom arról, hogy minden érzelem azonnal
megjelenjen rajtam.
- Semmi - mondom gyorsan.
Christian összehúzza a szemét.
- Hát, talán Flynn doktor majd felszínre hozza a titkaidat. Ma este megismered.
- A drága sarlatánt? - Szentséges szar!
- Személyesen. Alig várja, hogy találkozzon veled.
Christian megfogja a kezem, és gyöngéden végigsimítja a hüvelykujjával.
Északnak tartunk. Az Audi hátsó ülésén mocorgok, és az ágyékomból kiindulva szétterjed
bennem az érzés. Vissza kell fojtanom egy nyögést, mert Taylor most nem használja az
iPodját, és mellette ül az egyik biztonsági ember, azt hiszem Sawyernek hívják.
Kezdem érezni a tompa, gyönyörteli fájdalmat a hasam mélyén. A golyók. Az jár a
fejemben, hogy vajon meddig sikerül elviselnem anélkül, hogy... ő... megkönnyebbülnék? Keresztbe vetem a lábam. Közben hirtelen a felszínre kerül valami,
ami eddig a tudatom alján mocorgott.
- Honnan szedted ezt a rúzst? - kérdezem halkan.
Christian önelégülten mosolyog, és előre mutat.
- Taylor - tátogja.
Kitör belőlem a nevetés.
- Ó - gyorsan abbahagyom... a golyók.
Az ajkamba harapok. Christian rám mosolyog, gonoszul csillog a szeme. Amilyen
szexi egy fenevad, tökéletesen tudja, mit teszek.
- Nyugalom - súgja a fülembe. - Ha túl sok... - elhal a hangja, és gyengéden
megcsókolja a kezem mindegyik ujjpercét, végül finoman szopogatni kezdi a kisujjamat.
Már tudom, hogy szándékosan csinálja. Lehunyom a szemem, és sötét vágy fut
végig a testemen. Kis időre átadom magam az érzésnek, s az izmok mélyen bennem
megfeszülnek. Ó, istenem...
Amikor kinyitom a szemem, Christian feszülten figyel. Sötét herceg. Nyilván a
szmoking és csokornyakkendő teszi, de idősebbnek látszik. Kifinomult, lehengerlően
jóképű bonvivánnak látom, aki buja terveket sző.
Egyszerűen eláll tőle a lélegzetem. A szexrabszolgája vagyok, és ha hihetek neki,
ő az enyém. A gondolat mosolyt csal az arcomra, és vakító vigyorral válaszol.
- Na, és mit várjak az estétől?
- Ja, a szokásosat - veti oda Christian lazán.
- Nekem nem szokásos - emlékeztetem.
Szeretettel elmosolyodik, és újra megcsókolja a kezem.
- Rengeteg ember, aki a pénzével villog. Aukció, tombola, vacsora, tánc... anyám
tud partit rendezni. - Elmosolyodik megint, és ma először engedem meg magamnak,
hogy némi izgalom töltsön el a parti miatt.
Drága autók araszolnak a Grey házhoz vezető felhajtón. Hosszú, halványrózsaszín
papírlámpások lógnak a felhajtó fölött, s amint az Audi közelebb ér, látom, hogy
mindenütt. Varázslatosak a koraesti fényben, mintha elvarázsolt királyságba jutnánk.
Christianra pillantok. Mennyire illik ez az én hercegemhez. Minden más érzést elnyomva
virágba szökken bennem a gyermekes izgalom.
- Álarcot feltenni - vigyorog Christian, és fölteszi egyszerű, fekete maszkját,
amelytől hercegem még sötétebb, még érzékibb lesz.
Mindössze szépen ívelt száját és erős állát látom az arcából.
Szentséges basszantyú... a szívem kihagy egy ütemet a láttán. Felveszem a
maszkomat, és rávigyorgok, elfojtom azt az éhséget odabenn.
Taylor beáll a ház elé. Egy inas kinyitja Christian ajtaját, Sawyer pedig kiugrik,
hogy kinyissa az enyémet.
- Készen állsz? - kérdezi Christian.
- Tökéletesen.
- Gyönyörűen nézel ki, Anastasia. - Megcsókolja a kezem, és kiszáll a kocsiból.
Sötétzöld szőnyeg fut végig a gyepen a ház oldala mellett a lenyűgöző, parkszerű
területhez. Christian óvón átkarol, keze a derekamon pihen. Végigvonulunk a zöld
szőnyegen Seattle pompásan öltözött elitje közé keveredve. A lámpások megvilágítják az utat a mindenféle maszkot viselő menet előtt. Két fotós tereli a vendégeket egy
borostyánnal benőtt fa elé, hogy pózoljanak a fényképekhez.
- Mr. Grey - szólítja Christiant az egyik fotós. Christian bólint, és magához húz,
ahogy gyorsan pózba helyezkedünk a kamera előtt. Honnan tudják, hogy ő az? Nyilván a
jellegzetes, kócos, bronzszínű hajáról.
- Két fotós? - kérdezem Christiant.
- Az egyik a Seattle Timestől jött, a másik emlékfotókat készít. Később vehetünk
a képekből.
Ó, istenem, megint egy kép a lapokban. Egy pillanatra Leila villan az agyamba. Így
bukkant rám, amikor Christiannal fotóztak. Kellemetlen a gondolat, csak az nyugtat meg,
hogy a maszkban felismerhetetlen vagyok.
A sor végén fehéröltönyös pincérek várnak. A tálcákon poharakban színültig a
pezsgő. Hálás vagyok, amikor Christian a kezembe ad egy pohárral - elvonja a figyelmem
a sötét gondolatokról.
Egy tágas, fehér kerti lugashoz közeledünk, amelyről a papírlámpások kisebb
változatai lógnak. Alatta fekete-fehér kockás táncparkett ragyog. Alacsony kerítés veszi
körül, három oldalán bejárattal, melyeknek két oldalán jégből faragott hattyúk állnak
őrt. A lugas negyedik oldalán színpad, amelyen vonósnégyes játszik valami lágy,
fülbemászó, éteri dallamot. A pódium nagyzenekar számára van berendezve, de mivel
nem látok egyelőre más zenészeket, arra nyilván később kerül sor. Christian kézen fogva
vezet a hattyúk között a táncparkettre, ahol a vendégek gyülekeznek és beszélgetnek
pezsgővel a kézben.
A vízpart közelében hatalmas sátor áll. A hozzánk közelebbi szárnya nyitott, és
szépen elrendezett asztalokat és székeket pillantok meg. Milyen sok!
- Hány vendég lesz? - kérdezem Christiant. Megdöbbent a sátor mérete.
- Azt hiszem, úgy háromszáz. Anyámtól kell megkérdezned. - Rám mosolyog, és
talán azért, mert csakis én láthatom ezt az egész arcán szétterülő mosolyt, belső
istennőm majd elalél.
- Christian!
Fiatal nő bukkan ki a tömegből, és öleli át Christian nyakát. Azonnal tudom, hogy
ő Mia. Karcsú, halványrózsaszín, földig érő sifonruhát visel, és hozzá illő, káprázatos
velencei maszkot. Csodálatosan néz ki. Egy pillanatra elönt a hálaa ruha miatt, amelyet
Christiantól kaptam.
- Ana, drágám, remekül nézel ki. - Gyorsan megölel. - Muszáj velem jönnötök,
és találkoznotok a barátaimmal. El sem hiszik, hogy Christiannak végre barátnője van.
Rémült pillantást vetek Christianra, aki vállat von, amolyan „én aztán tudom,
hogy milyen nehéz vele élni" módon, és Mia négy fiatal nőhöz vezet minket.
Mindegyiken drága ruha van, és mindnek tökéletes a frizurája.
Mia sietve bemutat minket. Hárman közülük aranyosak és kedvesek, de Lily,
legalábbis azt hiszem, az a neve, savanyúan méricskél vörös álarca alól.
- Persze mind azt hittük, hogy Christian meleg - mondja rosszkedvűen, és széles,
kamu mosollyal álcázza rosszindulatát.
Mia duzzogva néz rá.
- Lily, ne beszélj így. Egyértelmű, hogy remek ízlése vana nők terén. A megfelelő lányt várta, és az nem te voltál!
Lily olyan vörös lesz, amilyen az álarca. Akárcsak én. Lehetne még kínosabb ez a
helyzet?
- Hölgyeim, ha visszakaphatnám a partneremet. - Christian átkarolja a derekam,
a nők pedig elpirulnak, vigyorognak, fészkelődnek. Christian káprázatos mosolya most is
megteszi a hatását. Mia rám pillant, és a szemét forgatja. Nevetnem kell.
- Örülök, hogy találkoztunk - mondom, aztán Christian elrángat.
- Köszönöm - szólalok meg halkan, amint távolabb értünk.
- Láttam, hogy Lily is Miával van. Utálatos egy nőszemély.
- Tetszel neki - jegyzem meg szárazon.
Christian megborzong.
- Nos, az érzés nem kölcsönös. Gyere, bemutatlak néhány embernek.
A következő fél órát bemutatkozások örvényében töltöm. Megismerkedem két
hollywoodi színésszel, még két vállalatvezérrel és több híres orvossal. Szentséges szar,
képtelenség ennyi nevet megjegyeznem.
Christian nem tágít mellőlem, és hálás vagyok ezért. Az igazság az, hogy a
vagyon, a csillogás és az egész esemény nagyságrendje megrémiszt. Soha életemben
nem vettem részt hasonlón.
A fehéröltönyös felszolgálók könnyedén cikáznak a növekvő tömegben pezsgős
üvegeikkel. Aggasztó rendszerességgel töltik újra a poharamat. Nem ihatok túl sokat.
Nem ihatok túl sokat, ismétlem magamban, de máris kezdek kóvályogni, és nem tudom,
hogy a pezsgő teszi-e, vagy az álarcok által teremtett rejtélyes, izgató hangulat, netán az
ezüstgolyók - lehetetlen figyelmen kívül hagyni azt a tompa sajgást a derekam alatt.
- Szóval a SIP-nél dolgozik? - kérdi egy kopaszodó úriember, aki medve-, vagy
talán kutya félmaszkot visel. - Mindenféle pletykát hallottam rosszindulatú
cégbekebelezésről.
Elpirulok. Volt is rosszindulatú cégbekebelezés egy férfi részéről, akinek több a
pénze, mint az esze, és mellesleg zaklató.
- Én csak egy kezdő asszisztens vagyok ott, Mr. Eccles. Velem nem közlik az
ilyesmit.
Christian egy szót sem szól, csak szélesen mosolyog.
- Hölgyeim és uraim! - A lenyűgöző fekete-fehér harlekinmaszkot viselő
ceremóniamester szakít félbe minket. - Kérem, foglaljanak helyet. A vacsora tálalva.
Christian kézen fog, és követjük a fecsegő tömeget a nagy sátorba.
Impozáns a sátor belseje. Három hatalmas könnyű csillár vet szivárványszínű
szikrákat a mennyezet elefántcsontszínű selyembaldachinjára. Legalább harminc asztal
van, ésa Heathman különtermére emlékeztetnek - kristálypoharak, a keményített fehér
abroszon halványrózsaszín bazsarózsák, ezüst gyertyatartó. Egy pókháló vékony
selyembe burkolt kosárban finomságok.
Christian megnézi az ültetési rendet, és a középső asztalhoz vezet.
Mia és Grace már a helyén ül, egy fiatalemberrel társalognak, akit nem ismerek.
Grace csillogó, mentazöld ruhát visel, hozzáillő velencei álarccal. Csak úgy ragyog,
egyáltalán nem feszült. Melegen üdvözöl.
- Ana, mennyire örülök, hogy újra látlak! És milyen csodásan nézel ki. - Anya - üdvözli Christian mereven, és megcsókolja mindkét arcát.
- Ó, Christian, olyan hivatalos vagy - korholja kedélyesen Grace.
A szülei, Mr. és Mrs. Trevelyan ülnek mellénk. Fiatalosnak, kicsattanóan
egészségesnek tűnnek, bár nehéz megmondani az egyforma bronzmaszkok miatt.
Örülnek, hogy látják Christiant.
- Nagyanya, nagyapa, bemutatom Anastasia Steele-t.
Mrs. Trevelyan alaposan megölelget.
- Ó, hát végre talált valakit! Ez csodálatos, és milyen csinos lányt! Hát, remélem,
tisztességes férfit csinálsz belőle - lelkendezik a kezemet rázva.
Szent tehén! Még jó, hogy rajtam van az álarc.
- Anya, ne hozd zavarba Anát - siet Grace a segítségemre.
- Ügyet se vess egy ilyen butus, vén tyúkra - ráz velem kezet Mr. Trevelyan. - Azt
hiszi, hogy csak azért, mert megöregedett, isten adta joga kimondani minden
ostobaságot, ami az eszébe jut.
- Ana, ő az én partnerem, Sean - mutatja be Mia szégyenlősen a fiatalembert. A
srác gonoszkásan mosolyog, barna szeme vidáman csillog, amikor kezet rázunk.
- Örülök, Sean.
Christian is kezet fog vele, s közben gyanakvóan méricskéli. Ne már! Szegény lány
egy túlságosan oltalmazó bátyustól szenved? Együttérzőn mosolygok Miára.
Lance és Janine, Grace barátai ülnek még az asztalunknál, de Mr. Greynek
nyomát sem látom.
Hirtelen a mikrofon sercegése hallatszik, majd Carrick hangja harsog fel a
hangszórókból, ahogy elhal a fecsegés. A sátor végében levő kis színpadon áll, és
fenséges, arany Punchinello maszkot visel.
- Üdvözlöm önöket hölgyeim és uraim, az ez évi jótékonysági bálunkon.
Remélem, élvezik ezt a mai estét, és mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy támogassák azt a
fantasztikus munkát, amelyet csapatunk az Együtt megbirkózunk vele alapítvánnyal
végez. Mint tudják, olyan ügy ez, amely a feleségemmel együtt igen közel áll a
szívünkhöz.
Idegesen kukkantok Christian felé, aki közönyösen mered a pódium felé. Rám
pillant, és elégedetten elmosolyodik.
- Ezennel átadom a stafétabotot a ceremóniamesterünknek. Kérem, foglalják el
a helyüket, és jó étvágyat! - fejezi be Carrick.
Udvarias taps következik, aztán újraindul a beszélgetés a sátorban. Christian és a
nagyapja között ülök. Megcsodálom a fehér ültetőkártyát, amelyen finom, ezüst
kézírással áll a nevem. Közben a pincér egy hosszú viaszgyertyával meggyújtja a csilláron
lévő gyertyákat. Carrick csatlakozik hozzánk, és meglepetésemre arcon csókol.
- Örülök, hogy újra látlak, Ana - mondja. Tényleg átkozottul jól néz ki különleges
aranyálarcában.
- Hölgyeim és uraim, kérem, jelöljenek ki egy asztalfőnököt - szól a
ceremóniamester.
- Én, én, én! - lelkendezik Mia, és lelkesen ugrál a széken.
- Az asztal közepén találnak egy borítékot - folytatja az ceremóniamester. -
Aztán mindenki keressen, kérjen kölcsön, kolduljon vagy lopjon egy olyan nagycímletű bankót, amekkorát csak tud, írja rá a nevét, és tegye a borítékba.Az asztalfőnökök
gondosan őrizzék meg ezeket a borítékokat. Később még szükségünk lesz rájuk.
Szent ég! Nem hoztam magammal pénzt. Hogy lehetek ilyen ostoba, hiszen ez
egy jótékonysági rendezvény.
Christian előhalássza a tárcáját, és két százdollárost húz ki belőle.
- Tessék - mondja.
Mi van?
- Majd megadom - suttogom.
Enyhén megrándul a szája, és tudom, hogy nem örül ennek, de nem tesz
megjegyzést. Ráírom a nevem a bankjegyre Christian töltőtollával - fekete, a kupakon
fehér virágmintával -, Mia pedig körbeadja a borítékot. Egy másik kártya is van előttem, egy nagyobb, szintén ezüst kézírással - az étlap.
