- Hé – Christian gyengéden a karjába von. – Kérlek, ne sírj, Ana, kérlek, ne sírj. – A
fürdőszoba padlóján van, én pedig az ölében. A nyaka köré fonom a karom, és
belezokogok. Christian pedig halkan gügyög a hajamba, és finoman cirógatja a hátam és
a fejem.
– Ne haragudj, kicsim – suttogja, amitől még jobban sírok, és még erősebben
szorítom őt magamhoz.
Egy örökkévalóságig ülünk így együtt. Végül, amikor már kisírtam magam,
Christian feltápászkodik, és betámogat a szobájába, lefektet az ágyra. Néhány pillanat
múlva már mellettem van, és lekapcsolja a lámpát. A karjába von, magához ölel, és
végre sötét, zavaros álomba merülök.
Hirtelen riadok fel. Kába a fejem, és túlságosan melegem van. Christian indaként
tekeredik rám. Morog valamit álmában, amikor kicsúszok az öleléséből, de nem ébred
föl. Felülök, megnézem az ébresztőórát. Éjjel három. Szükségem van egy Advilra meg
egy italra. Lelépek az ágyról, és a nagyszobai konyhához megyek.
A frigóban találok egy doboz narancslevet, és töltök egy pohárral. Hmm… nagyon
finom, azonnal enyhül tőle a kábaságom. Addig kutatok a szekrényben, amíg nem
találok egy gyógyszerekkel teli műanyag dobozt. Bedobok két Advilt, és öntök
magamnak még egy pohár narancslevet.
A széles üvegfalhoz lépek, lenézek az alvó Seattle-re. Fények csillognak és
kacsintanak Christian égbe nyúló várkastélya alatt, vagy nevezzem inkább erődnek? A
hűvös ablakhoz szorítom a homlokom, és megkönnyebbülök. Annyi mindenen kell
gondolkodnom a tegnap történtek és hallottak után. Az üvegnek döntöm a hátamat, és
lecsúszoka padlóra. A nagyszoba akár egy barlang a sötétben, csak a konyhasziget fölötti
három lámpa ad némi fényt.
Tudnék itt élni Christian feleségeként? Mindazok után, amiket itt művelt? Abban
a tudatban, hogy ennek a helynek ilyen története van?
Házasság. Szinte hihetetlen és teljesen váratlan. De Christiannál minden az.
Gunyorosan rándul meg az ajkam. Christian Greynél várd a váratlant. Az elcseszettség
Ötven árnyalata.
Lehervad a mosolyom. Az anyjára hasonlítok. Ez bánt, nagyon bánt. Sziszegve
távozik belőlem a levegő. Valamennyien az anyjára hasonlítunk.
Hogy a fenébe lépek tovább, miután elárulta a kis titkát? Nem csoda, hogy nem
akarta elmondani. Persze nem sok emléke lehet az anyjáról. Ismét eszembe jut, hogy
talán el kéne beszélgetnem dr. Flynn-nel. Vajon megengedné Christian? Talán Flynn
kitöltené a réseket.
A fejemet csóválom. Fáradt vagyok, de közben élvezem a nagyszoba nyugodt
derűjét és az árnyékban is gyönyörű műalkotásokat. Hidegek és egyszerűek, de a maguk
módján szépek, és nem kétséges, hogy egy vagyont érnek. Tudnék itt élni? Jóban és
rosszban? Betegségben, egészségben? Lehunyom a szemem, és mély, megtisztító
lélegzetet veszek.
A szoba békés nyugalmát valami ősi, zsigeri sikoltás veri fel, amelytől minden
szőrszálam az égnek áll. Christian! Szentséges basszantyú – mi történt? A rettenetes
sikoly visszhangja még el sem halt, már felpattanok, és futok visszaa hálószobába. A félelemtől hangosan kalapál a szívem.
Megnyomom az egyik kapcsolót, és a Christian ágya melletti lámpa életre kel.
Christian gyötrelmesen forgolódik, hánykolódik. Nem! Ismét felkiált, ismét a lelkembe
hatol ez a kísérteties, pusztító hang.
A fenébe, lidérces álmai vannak!
– Christian! – Fölé hajolok, megmarkolom, és megrázom a vállát. Kinyitja a
szemét, üres, vad a tekintete. Körbe villan az üres szobán, mielőtt megpihenne rajtam.
– Elmentél, elmentél, itt hagytál – motyogja tágra nyílt szemmel, és vádló
pillantással néz. Annyira elveszettnek látszik, hogy a szívem szakad miatta. Szegény
Ötven.
– Itt vagyok. – Leülök mellé az ágyra. – Itt vagyok – mormogom lágyan,
megnyugtatón. Az arcára teszem a tenyerem, úgy csitítgatom.
– Elmentél – suttogja hadarva. Még mindig vad és rémült a tekintete, de mintha
kezdene megnyugodni.
– Ittam egy kortyot. Szomjas voltam.
Lehunyja a szemét, és megdörgöli az arcát. Amikor ismét rám néz, olyan
vigasztalannak látom.
– Itt vagy! Hál’ istennek! – Felém nyúl, megszorítja a kezem, és lehúz maga mellé
az ágyra.
– Csak ittam valamit – mormogom.
Ó, mennyire fél… érzem a félelmét. Pólója merő izzadtság, a szíve zakatol. Átölel,
és úgy néz, mintha meg akarná nyugtatni magát, hogy valóban itt vagyok. Gyengéden
végigsimítok a haján, majd az arcán.
– Christian, kérlek. Itt vagyok, nem megyek sehová – nyugtatgatom.
– Ó, Ana – sóhajt. Megfogja az állam, hogy ne mozduljak, aztán a szája a számon.
Vágy söpör végig rajta, és a testem akaratlanul is válaszol. Annyira az övéhez van kötve,
hangolva. Az ajka már a fülemen van, a torkomon, aztán újraa számon, foga finoman
húzogatja az alsó ajkam.
Keze fölsiklik a testemen, a csípőmtől a mellemig, magával húzva a pólómat.
Cirógat, bőröm bemélyedésein át keres utat, és kiváltja a szokásos, ismerős reakciót.
Érintésétől megbizsergek. Felnyögök, amikor a mellemre tapad a keze, és ujjai
megfeszülnek a bimbómon.
– Kívánlak – mormogja.
– Itt vagyok neked. Csak neked, Christian.
Felnyög, és újra csókol, olyan szenvedéllyel, hévvel és kétségbeeséssel, amit még
nem tapasztaltam. Megfogom a pólóm szegélyét, ő pedig a lábaim közé térdel, és
kapkodva lerángatja rólam.
Komoly a szeme, teli vággyal és leleplezett sötét titkokkal. Az arcomra tapasztja a
kezét, és megcsókol. Ismét az ágyra rogyunk. Combja a combjaim között, félig rajtam
fekszik. Férfiassága keményen feszül bokszeralsóján keresztül a csípőmnek. Kíván, a
korábbi szavai ezt a pillanatot választják, hogy visszatérjenek és kísértsenek. Az, amit az
anyjáról mondott, vödörnyi hideg vízként hat a libidómra. Basszus, nem vagyok képes rá.
Most nem.
– Christian… hagyd abba… nem megy – suttogom sürgetőn a szájába, s eltolom a karját.
– Tessék? Mi baj? – mormogja, és a nyakam kezdi csókolni, a nyelve hegye
lesiklik a torkomon. Ó…
– Kérlek, ne. Most nem vagyok képes rá. Időre van szükségem. Kérlek.
– Ó, Ana, ne gondolkodj annyit – suttogja, és a fülcimpámba harap.
– Áááá – felnyögök, mert az ágyékomban érzem, és a testem elárul, meghajol. Ez
az egész annyira zavaros.
– Ugyanaz vagyok, Ana. Szeretlek, és szükségem van rád. Érints meg. Kérlek. – Az
enyémhez dörgöli az orrát, és meghat ez a csöndes, érzelemmel teli mozdulat.
Elolvadok.
Megérinthetem. Érinthetem, amikor szeretkezünk. Ó, istenem!
Fölém magasodik, úgy néz le rám a lejjebb tekert olvasólámpa homályos
fényében. Látom rajta, hogy vár, várjaa döntésemet. A varázsom alatt áll.
Felé nyúlok, és bizonytalanul a szegycsontja fölötti puha szőrcsomóra teszem a
kezem. Felnyög, és összeszorítja szemét, mintha fájdalmai volnának, de ez alkalommal
nem veszem el a kezem. Felviszem a vállára, érzem, hogy remega tenyerem alatt.
Nyögdécsel, én pedig magamra húzom őt, és mindkét kezem a hátára teszem, oda, ahol
még soha nem érintettem, a lapockájára. Fojtott nyögése úgy kelti fel a vágyam, mint
semmi más.
A nyakamba temeti fejét, csókol, szív és harap, majd az orra végigsiklik az
államon, és a nyelve birtokba veszi a szám.Keze ismét a testemen barangol. Az ajka
lefelé halad… le… le a mellemre, s menet közben imádja őket, miközben a kezem ott
marad a vállán és a hátán. Élvezem feszes izmai feszülését és mozgását. Bőre még
mindig nyirkos a lidérces álomtól. Ajka a bimbóra zárul, húz és harap, hogy bimbóm
felállva üdvözli ezt a ragyogó, ügyes szájat.
Felnyögök, és a körmöm végigsiklik a hátán. Christiannak eláll a lélegzete, fojtott
sóhajt tör ki belőle.
– Ó, Ana, basszus! – Félig kiáltás, félig sóhaj. A szívembe hatol, ugyanakkor
mélyen bennem, a derekam alatt minden izom megfeszül. Ó, mi mindent tehetek vele!
Belső istennőm fészkelődik a vágytól, én pedig zihálok már, kínlódva kapkodom a
levegőt, akárcsak ő.
Christian keze lefelé tart, át a hasamon a nemi szervemig – ujja rajtam… bennem.
Felnyögök, mikor az ujjai bennem mozognak, és a medencém felemelkedik.
– Ana – zihálja. Hirtelen elenged, és felül. Leveszi a bokszeralsót, és az éjjeli
szekrényhez hajol óvszerért. Szürkén ragyog a szeme, amikor átadja nekem. – Akarod?
Még mondhatsz nemet. Mindig mondhatsz nemet – mormogja.
– Ne adj lehetőséget, hogy gondolkodjak, Christian. Én is kívánlak. – A fogammal
felszakítom a csomagolást, Christian pedig a lábam közé térdel, s én remegő ujjakkal
tekerem föl rá.
– Nyugalom – mondja. – Kiherélsz, Ana.
Ledöbbent, mire vagyok képes egyetlen érintéssel. Christian elnyúlik fölöttem, és
minden kétségem félrelököm, elzárom elmém sötét, ijesztő mélységeibe.
Megrészegülök ettől a férfitól, az én emberemtől, az én Ötven árnyalatomtól. Ő pedig
hirtelen mozdul, ami teljes meglepetésként ér, és most én vagyok felül. Hűha!
– Tegyél magadévá – mormogja, és vadul csillog a szeme.
Ó istenem! Lassan, igen lassan ereszkedek rá. Christian hátrabiccenti a fejét, és a
szemét lehunyva nyögdécsel. Megmarkolom a kezét, és mozogni kezdek. Kiélvezem,
hogy a birtokomban van, kiélvezem a reakcióit, nézem, ahogy kibomlik alattam.
Istennőnek érzem magam. Lehajolok, és megcsókolom az állát, a fogam a borostás állát
érinti. Csodás íze van. Christian megfogja a csípőmet, és lassít a ritmuson.
– Ana, érints meg… kérlek.
Ó! Előre hajolok, és a mellkasán támasztom meg magam. Ő pedig felkiált, szinte
zokogó kiáltással, és mélyen belém döf.
– Áááá – nyöszörgöm, és a körmöm finoman végigszánt a mellkasán, a mellkas
szőrzetén, s Christian már hangosan nyög, és vadul fordul, hogy újra alatta legyek.
– Elég! – tör ki belőle. – Kérlek, ne többet. – A könyörgés csupa érzelem.
A kezembe fogom az arcát. Érzem bőre nyirkosságát, és magamra húzom, hogy
ajkammal érintsem. A hátára kulcsolom a kezem.
Mély torokhangon hörög, úgy mozog bennem, s hajt fölfelé. Mégsem találok
kielégülést. Túl kába a fejem, tele van az ő problémáival. Túlságosan sok nekem.
– Engedd el, Ana – biztat.
– Nem.
– De igen! – Kicsit megemelkedik, és a csípőjét forgatja, újra meg újra.
Jesszusom… áááá!
– Rajta, bébi! Szükségem van rá. Add meg nekem.
És robbanok. A testem az ő testének rabja. Rátapadok, körbefonom, akár az inda,
és ő a nevemet kiáltva velem élvez. Aztán rám rogy, teljes súlyával a matracba nyom.
A karomban dédelgetem. Fejét a mellemre hajtja, úgy fekszünk a szeretkezés
utáni ragyogásban. A hajába túrok, és hallgatom, mint lassul le normálisra a légzése.
– Ne hagyj el soha – suttogja, én pedig a szememet forgatom, hiszen nem láthat.
– Tudom, hogy a szemedet forgatod – mormogja, és hallom a nevetést a
hangjában.
– Jól ismersz – mondom.
– Még jobban szeretnélek ismerni.
– Én is téged, Grey. Mit álmodtál?
– A szokásosat.
– Mondd el.
Nyel egyet, és megfeszül, mielőtt hosszan, elnyújtottan sóhajtana.
– Úgy hároméves lehetek, és a narkós kurva stricije már megint rohadt pipa.
Egyik cigarettát a másik után szívja, és nem talál hamutartót.
Elhallgat, én pedig megdermedek, hűvös kéz markolja a szívemet.
– Fáj – mondja. – A fájdalomra emlékszem. Ettől vannak a lidérces álmok. Ettől,
és a ténytől, hogy ő nem is próbálta megállítani.
Jaj, ne! Ez elviselhetetlen. Erősebben szorítom, kezem-lábam öleli, és nem
akarom engedni, hogy úrrá legyen rajtam a kétségbeesés. Hogy bánhat bárki is így egy
gyerekkel? Christian felemeli a fejét, átható, szürke tekintete az ágyhoz szögez.
– Nem olyan vagy, mint ő. Ne is gondolj erre.
Megnyugtató ezt hallani. Christian újra a mellemre hajtja a fejét, és azt hiszem, befejezte, de meglepetésemre folytatja.
– Álmaimban néha csak fekszik a földön. És azt hiszem, alszik. De nem mozdul.
Soha nem mozdul. Én pedig éhes vagyok. Nagyon éhes.
Ó, basszus!
– Valami nagy zaj van, a strici visszajött, és megüt, közben a narkós kurvát árulja.
Az első reakciója mindig az volt, hogy az öklét vagy a nadrágszíját használja.
– Ezért nem szereted, ha megérintenek?
Lehunyja a szemét, és szorosabban ölel.
– Ez bonyolult – mormogja. A mellembe dugja az orrát, mélyen belélegez,
elvonja a figyelmemet.
– Mondd el – biztatom.
Sóhajt egyet.
– Az anyám nem szeretett. Én sem szerettem magam.Az egyetlen érintés, amit
ismertem… durva volt. Innen ered. Flynn jobban el tudja magyarázni.
– Beszélhetek Flynn-nel?
Christian felemeli a fejét, és rám néz.
– Az ötven árnyalat rád ragadt?
– És még néhány. Szeretem, ahogy éppen most rám ragad. – Provokatívan
fészkelődök alatta, és elmosolyodik.
– Igen, Miss Steele, ezt én is szeretem. – Odahajol hozzám, és megcsókol. Egy
pillanatig néz.
– Annyira értékes vagy nekem, Ana. Komolyan gondoltam a házasságot. Akkor
jobban megismerjük egymást. Képes vagyok gondoskodni rólad. Te pedig rólam. Ha
akarod, lehetnek srácok is. A lábad elé helyezhetem a világot, Anastasia. Tested, lelked
kívánom és örökre. Kérlek, gondolkodj ezen.
– Gondolkodom rajta, Christian. Ígérem. – Ismét megszédülök. Srácok?
Jesszusom! – Tényleg szeretnék beszélni dr. Flynn-nel, ha nem bánod.
– Amit csak akarsz, bébi. Amit csak akarsz. Mikor szeretnél találkozni vele?
– Minél előbb.
– Oké. Reggel intézkedem. – Az órára pillant. Későre jár. Aludnunk kell. –
Lekapcsolja az olvasólámpát, és magához húz.
Én is az ébresztőórára pillantok. A francba, háromnegyed négy.
Átkarol, a hátamhoz simul, és a nyakamba suttog.
– Szeretlek, Ana Steele, és mindig magam mellett akarlak tudni – mormogja, és a
nyakamba csókol. Most pedig aludjunk.
Lehunyom a szemem.
Mintha ólomból volna a szemhéjam. Vonakodva nyitom kia szemem, és fény tölti
be a szobát. Felnyögök. Kába vagyok, nehezek a végtagjaim, és Christian úgy tapad rám,
mint borostyán a falra. Szokás szerint melege van. Öt körül járhat az idő. Nyújtózkodok,
hogy megszabaduljak Christian melegétől, és megfordulok a karjában, ő pedig álmában
motyog valamit. Az órára pillantok. Háromnegyed kilenc.
A fenébe! El fogok késni. Basszus! Kiugrok az ágyból, ésa fürdőszobába robogok. Négy perc alatt lezuhanyozok.
Christian felül, és alig leplezett nevetéssel figyel. Van benne valami gyanakvás is,
úgy nézi, ahogy megszárítkozom, és összeszedem a ruháimat. Talán azt várja, hogy
reagáloka tegnapira. De most nincs erre időm.
Ellenőrzöm a ruházatomat: fekete nadrág, fekete blúz, az egész kicsit Mrs. R-es,
de nincs időm rá, hogy meggondoljam magam. Sietve fölveszek egy fekete melltartót és
bugyit, s érzem, hogy Christian minden mozdulatomat figyeli. Idegesítő. A bugyi és a
melltartó megteszi.
– Jól nézel ki – dorombol Christian az ágyon. – Tudod, jelenthetnél beteget. –
Rám néz azzal a pusztító, huncut, százötven százalékig bugyi szaggató mosollyal. Ó,
nagya kísértés! Belső istennőm kihívón biggyeszti le száját.
– Nem, Christian. Nem lehet. Én nem csodás mosolyú, megalomániás ügyvezető
vagyok, aki akkor jön és megy, amikor neki tetszik.
– Most szeretnék elmenni, ahogy nekem tetszik. – Önelégülten mosolyog, és
még egy fokkal följebb tekeri azt a csodás mosolyát, most már full HD.
– No de Christian – korholom. Hozzávágom a törülközőt, mire felnevet.
– Csodás mosolyú?
– Igen. És tudod, milyen hatással van rám. – Felveszem az órámat.
– Tényleg? – És ártatlanul pislog.
– Igen, jól tudod. Ugyanolyan hatással van minden nőre. Tényleg unom nézni,
ahogy mind elalél.
– Tényleg? – Fölvonja a szemöldökét. Még jobban szórakozik.
– Ne játssza az ártatlant, Mr. Grey, nem áll jól önnek – morgom szórakozottan.
Lófarokba fogom össze a hajam, és felveszem a fekete, magas sarkú cipőt. Jó lesz így.
Amikor lehajolok hozzá, hogy búcsúzóul megcsókoljam, elkap, és lehúz magához
az ágyra. Fölém hajol, és fülig ér a szája, úgy mosolyog. Ó, istenem! Annyira szép –
huncutul csillog a szeme, kócos, most-dugtam-kócos a haja, és az a kábító mosoly. Most
játékos.
Fáradt vagyok, még kába a tegnapi leleplezésektől, ő pedig csillog, mint a
kristály, és piszokul szexi. Ó, ez a fárasztó Ötven.
– Mit tehetek, hogy maradásra bírjalak? – kérdezi lágyan, és a szívem kihagy egy
ütemet. Maga a kísértés.
– Semmit – morgom, és kiszabadítom magam. – Engedj elmenni.
Duzzog, és feladom. Vigyorogva simítok végig szép ívű ajkán – az én Ötven
árnyalatom. Minden rémes elcseszettségével is annyira szeretem. Pedig még el sem
kezdtem feldolgozni a tegnap történteket és a velük kapcsolatos érzéseimet.
Megcsókolom, és hálát adok gondolatban, amiért fogat mostam. Hosszan csókol
vissza, aztán fürgén talpra segít. Kábán, levegő után kapkodva és kicsit szédelegve állok.
– Taylor elvisz. Gyorsabb, mint parkolóhelyet keresgélni. Odakinn vár. – Christian
megkönnyebbültnek tűnik. Aggódom, hogy milyen leszek ma reggel? A tegnap éjjel…
izé… ma reggel csak bebizonyította, hogy nem futok el.
– Oké. Köszönöm – morgom csalódottan, amiért a lábamon állok. Összezavar a
habozása, és kicsit bosszant, hogy már megint nem vezethetem a Saabomat. De
Christiannak igaza van. Taylorral gyorsabb lesz.
– Lustálkodjon csak nyugodtan, Mr. Grey. Szívesen maradnék, de az, akié a cég,
ahol dolgozom, nem méltányolja, ha a dolgozók a forró szex miatt kerülik a munkát. –
Megfogom a táskám.
– Ami engem illet, Miss Steele, szerintem nem volna kifogása. Kifejezetten
ragaszkodna hozzá.
– Miért vagy még ágyban? Nem jellemző rád.
A tarkóján összekulcsolva a kezét vigyorog rám.
– Mert megtehetem, Miss Steele.
A fejemet csóválom.
– Laters, bébi. – Csókot dobok neki, és már kívül is vagyok az ajtón.
Taylor vár. Úgy tűnik, felfogta, hogy késésben vagyok, mert hajt, mint az őrült,
hogy negyed tízre odaérjek. Hálás vagyok, amikor megáll a járda mellett. Hálás, hogy
élek… ijesztően vezetett. És hálás vagyok, amiért nem késtem túl sokat, mindössze
tizenöt percet.
– Kösz, Taylor – motyogom hamuszürke arccal. Eszembe jut, amit Christian
mondott róla, hogy tankot is vezetett: talán a NASCAR-ban is versenyzett.
– Ana – biccent búcsúzóul, én pedig berohanok az irodába. Amikor kinyitom az
ajtót, akkor kapcsolok, hogy Taylor talán túljutott a hivatalos Miss Steele-en.
Mosolyognom kell.
Claire rám vigyorog, amikor átrobogok a recepción, és leülök az asztalomhoz.
– Ana! Gyere be! – szólít Jack.
Basszus!
– Szerinted hány óra van? – csattan.
– Elnézést. Elaludtam. – Vérvörös vagyok.
– Még egyszer ne forduljon elő. Készíts kávét, aztán meg kell írnod néhány
levelet… – Ugrás! – harsogja, hogy megrándul az arcom.
Miért ilyen haragos? Mi baja? Mi rosszat tettem? A konyhába sietek, és nekilátok
kávét főzni. Talán mégsem kellett volna bejönnöm. Most éppen… hát, valami izgalmasat
csinálnék Christiannal, vagy talán vele reggeliznék, vagy csak beszélgetnénk… micsoda
újdonság lenne.
Jack szinte tudomást sem vesz a jelenlétemről, amikor visszamerészkedek az
irodába a kávéjával. Egy papírlapot lök elém. Kézzel van írva, alig olvasható kézírással.
– Gépeld ezt le, és hozd be aláírni, aztán másold le, és postázd ki az összes
szerzőnknek.
– Igen, Jack.
Rám sem néz, amikor kimegyek. Basszus, tényleg pipa.
Végre leülhetek az íróasztalomhoz. Iszom egy korty teát, és várom, hogy felálljon
a rendszer. Megnézem a postám.
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Hiányzol
Dátum: 2011. június 15. 09:05
Címzett: Anastasia Steele
Kérlek, a Blackberryt használd.
Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Egyesek tudnak élni
Dátum: 2011. június 15. 09:27
Címzett: Christian Grey
Pipa a főnököm.
Te tehetsz róla, amiért nem hagytál aludni a… dolgaiddal.
Szégyellheted magad.
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Dolgaim?
Dátum: 2011. június 15. 09:32
Címzett: Anastasia Steele
Nem kell dolgoznod, Anastasia.
Fogalmad sincs arról, hogy mennyire elborzasztatnak a dolgaim.
De szeretlek ébren tartani ;)
Kérlek, használd a Blackberryt.
És kérlek… légy a feleségem.
Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Munkás élet
Dátum: 2011. június 15. 09:35
Címzett: Christian Grey
Tudom, hogy természetes hajlamod van a zsörtölődésre, de hagyd abba. Beszélnem kell az agyturkászoddal. Csak az után adok választ. Nincs ellenemre, hogy
bűnben éljek.
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: BLACKBERRY
Dátum: 2011. június 15. 09:40
Címzett: Anastasia Steele
Anastasia, ha dr. Flynnről akarsz velem beszélgetni, HASZNÁLD A
BLACKBERRYDET.
És ez nem kérés.
Christian Grey,
Most már pipa Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Ó, a francba! Most már ő is pipa rám. Hát, tőlem füstölöghet. Előveszem a
táskámból a Blackberryt, és kétkedve nézegetem. Ebben a pillanatban csöngeni kezd.
Hát nem képes békén hagyni?
– Igen – szólok bele mérgesen.
– Ana, szia…
– José! Hogy vagy? – Jaj de jó hallani a hangját.
– Minden rendben, Ana. Figyu, még mindig azzal a Greyjel kavarsz?
– Óó… igen… Miért? – Hová akar kilyukadni?
– Hát, mert megvette az összes képedet, és gondoltam, elvihetném őket Seattle-
be. A kiállítás csütörtökön zár, úgyhogy péntek este beugorhatok velük. És ha gondolod,
megihatnánk valamit. És igazából jó lenne egy kégli is.
– Tök buli, José. Persze, biztosan ki tudunk találni valamit. Beszélek Christiannal,
aztán visszahívlak, oké?
– Oké. Alig várom. Szia, Ana!
– Szia! – És már le is tette.
Szent tehén! A megnyitó óta nem beszéltem Joséval, nem is hallottam felőle.
Még azt sem kérdeztem, hogyan sikerült, eladott-e további képeket. Szép kis barát
vagyok!
Szóval pénteken Joséval tölthetném az estét. Mit fog szólni Christian? Azon
kapom magam, hogy olyan erővel rágom az ajkam, hogy már fáj. Ó! Ötvennek kettős
mércéje van.Ő lefürdetheti a gógyis exszeretőjét, amitől én megborzongok – de
valószínűleg magán kívül lesz, amiért meg akarok inni egy italt Joséval. Hogyan kezeljem
ezt?
– Ana! – riaszt fel Jack a gondolataimból. Még mindig haragszik? – Hol a levél?
– Óó… mindjárt. – A fenébe! Ennek meg mi baja?
Villámgyorsan legépelem a levelet, kinyomtatom, és idegesen viszem be az
irodába.
– Tessék. – Az asztalára teszem, és sarkon fordulok, hogy távozzak. Jack
villámgyorsan, kritikusan átfutja.
– Nem tudom, mit művelsz, de azért fizetlek, hogy dolgozzál – vakkant.
– Tisztában vagyok vele, Jack – morgom bocsánatkérőn. Érzem, hogy lassan
elönti a pír az arcomat.
– Ez teli van hibával – csattan fel. – Csináld meg újra.
Basszus. Kezd olyan lenni, mint valaki, akit jól ismerek. De Christian durvaságát
elviselem. Jacktől viszont kezd fölmenni a pumpa.
– És addig is hozhatnál még egy kávét.
– Bocsánat – suttogom, és amilyen gyorsan csak tudok, húzok ki az irodából.
Szentséges basszantyú! Kezd elviselhetetlen lenni. Leülök az íróasztalomhoz,
sietve újragépelem a levelet, amelyben mindössze két hiba volt, aztán gondosan
ellenőrzöm, mielőtt kinyomtatnám. Most tökéletes. Készítek még egy kávét, és a
szememet forgatva jelzem Claire-nek, mi az ábra. Mély lélegzetet veszek, amikor ismét
Jack irodájához közeledek.
– Jobb lett – motyogja vonakodva, és aláírja a levelet. – Fénymásod le, iktasd az
eredetit, és postázd a szerzőknek. Világos?
– Igen. – Nem vagyok hülye. – Valami baj van, Jack?
Felpillant, kék szeme elsötétül, pillantása fel-le siklik a testemen. Megfagy
bennem a vér.
– Nincs. – Rövid, durva válasz. Elbocsát vele. Ott állok, mint egy hülye, aminek az
előbb nem tartottam magam, aztán kiballagok az irodájából. Talán neki is valami
személyiségzavara van. Teli vagyok ilyenekkel.
A fénymásolóhoz megyek, amelyben persze elakadt a papír, és amikor
helyrehozom, akkor látom, hogy ki is fogyott. Ez nem az én napom.
Mihelyt visszaérek az íróasztalomhoz, és elkezdem borítékolni a leveleket,
megszólal a Blackberrym. Az üvegfalon keresztül látom, hogy Jack telefonál. Fölveszem a
telefont. Ethan az.
– Szia, Ana! Hogy telt az éjszaka?
Az éjszaka. Gyors montázsként villannak agyamba a képek: a térdeplő Christian,
a beismerése, a leánykérés, a sajtos makaróni, ahogy sírok, az ő lidérces álma, a szex, s
az, hogy érintem…
– Öö… jól – morgom nem túl meggyőzőn.
Ethan kicsit vár, majd úgy dönt, rám hagyja.
– Remek. Bemehetek a kulcsért?
– Persze.
– Úgy fél óra múlva ott vagyok. Lesz időd egy kávét meginni velem?
– Ma nem. Késtem, és a főnököm olyan, akár egy dühös medve, akinek fáj a feje,
és mérges szömörcét dugtak a seggébe.
– Szarul hangzik.
– És szarul is néz ki – kuncogok. Ethan felnevet, és egy kicsit jobb lesz tőle a kedvem.
– Oké. Fél óra múlva. – És ezzel leteszi.
Felnézek Jackre. Engem figyel. Ó, a fenébe. Úgy teszek, mintha ügyet sem vetnék
rá, és folytatom a borítékolást.
Fél óra múlva jelez a telefonom. Claire az.
– Itt van megint a recepción. A szőke istenség.
A tegnapi félelem és a főnököm által sugárzott rosszkedv után öröm látni Ethant.
De nagyon is hamar búcsút mond.
– Látlak este?
– Valószínűleg Christiannal leszek – pirulok.
– Nagyon bekaptad – jegyzi meg Ethan kedélyesen.
Vállat vonok. És ezzel még keveset is mondott. Ebben a pillanatban döbbenek rá,
hogy mennyire bekaptam. Egyéletre. És döbbenetes, de Christian ugyanezt érzi. Ethan
megölel.
– Laters, Ana.
A felismeréssel küszködve térek vissza az íróasztalomhoz. Istenem, de jó volna
egyetlen napot egyedül tölteni, és nyugodtan végiggondolni ezt az egészet.
– Hol voltál? – Egyszeriben Jack tornyosul fölém.
– Volt egy kis dolgom a recepción. – Most már tényleg kezd az idegeimre menni.
– Az ebédemet akarom. A szokásosat – közli kurtán, és visszavonul az irodájába.
Miért is nem maradtam otthon Christiannal? Belső istennőm összefont karral
biggyeszti le az ajkát; ő is szeretné tudni a választ erre a kérdésre. Felkapom a táskám és
a Blackberryt, és az ajtó felé tartok. Menet közbe megnézem az üzeneteket.
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Hiányzol
Dátum: 2011. június 15. 09:06
Címzett: Anastasia Steele
Túl nagy az ágyam nélküled.
Úgy tűnik, végül is nekem is dolgoznom kell.
Még a megalomániás ügyvezetőknek is muszáj csinálniuk valamit.
x
Christian Grey
A malmozó Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
És van tőle még egy szintén korábbi, ma délelőttről.
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Diszkréció
Dátum: 2011. június 15. 09:50
Címzett: Anastasia Steele
Jobb félni, mint.
Kérlek, légy diszkrét!! A munkahelyi e-mailjeidet ellenőrzik. HÁNYSZOR KELL MÉG
ELMONDANOM NEKED? Igen, harsogó nagybetűkkel, ahogy mondani szoktad.
HASZNÁLD A BLACKBERRYD. Dr. Flynn holnap este fogad minket.
Christian Grey,
Még mindig pipa Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
És egy későbbi… jaj, ne!
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Krikett
Dátum: 2011. június 15. 12:15
Címzett: Anastasia Steele
Nem hallottam felőled.
Kérlek, mondd, hogy minden rendben.
Tudod, mennyire aggódom.
Elküldöm Taylort, hogy nézzen utána!
x
Christian Grey,
Túlságosan is aggódó Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
A szemem forgatom, és már tárcsázok is. Nem akarom, hogy aggódjon.
– Christian Grey telefonja, Andrea Parker vagyok.
Ó! Annyira megzavar, hogy nem Christian veszi fel, hogy megtorpanok, és a
mögöttem jövő fiatalember dühösen morogva kerül ki. Megállok a csemegebolt zöld
vászonernyője alatt.
– Halló? Miben segíthetek? – Andrea hangja tölti ki a kínos csöndet.
– Elnézést… öö… reméltem, hogy Christiannal beszélhetek…
– Mr. Grey jelenleg értekezleten van. – Sugárzik belőlea hatékonyság.
– Hagyhatnék egy üzenetet?
– Megmondaná neki, hogy Ana hívta?
– Ana? Mint Anastasia Steele?
– Öö… igen. – Megzavar a kérdéssel.
– Tartsa, kérem, Miss Steele.
Feszülten figyelek. Hallom, hogy leteszi a telefont, de nemtudom megállapítani, mi történik. Néhány másodperc múlva Christian van a vonalban.
– Minden oké?
– Igen, jól vagyok.
Hallom, mint engedi ki a levegőt. Megkönnyebbült.
– Christian, mi bajom lenne? – suttogom megnyugtatón.
– Általában olyan gyorsan válaszolsz az e-mailekre. Az után, amit tegnap
elmondtam neked, aggódtam – mondja nyugodtan, aztán valaki máshoz beszél.
– Nem, Andrea. Mondja meg, hogy várjanak – utasítja a nőt szigorúan. Ó,
ismerem ezt a hangot.
Andrea válaszát nem hallom.
– Nem. Azt mondtam, várjanak – csattan Christian hangja.
– Nyilván nagyon elfoglalt vagy, Christian. Csak azért hívtalak, hogy tudassam
veled, minden rendben. Én is elfoglalt vagyok. Jack pattogtatja ma az ostort, és… öö…
úgy értem… – Elpirulok és elhallgatok.
Christian egy pillanatig hallgat.
– Csattogtatja az ostort, mi? Hát, volt idő, amikor szerencsésnek neveztem volna.
– Merő szarkazmus a hangja. – Ne engedd, hogy ő legyen felül, bébi.
– Christian! – korholom, és tudom, hogy vigyorog.
– Csak vigyázz vele, ez minden. Nézd, örülök, hogy rendben vagy. Mikor menjek
érted?
– Majd e-mailezek.
– A Blackberryről – mondja szigorúan.
– Igenis, uram – felelem pattogón.
– Laters, bébi.
– Szia…
Még mindig vonalban van.
– Tedd le – korholom mosolyogva.
Nagyot sóhajt.
– Bárcsak ne mentél volna ma dolgozni!
– Én is ezt kívánom. De most dolgom van. Tedd le.
– Te tedd le. – Hallom, hogy mosolyog. Ó, a játékos Christian. Mennyire szeretem
a játékos Christiant! Hmm… szeretem Christiant, és kész.
– Itt már voltunk.
– Az ajkadat harapdálod.
Basszus, igaza van. Honnan tudja?
– Te azt hiszed, hogy még nem ismerlek, Anastasia. De jobban ismerlek, mint
gondolnád – mormogja csábítón, azon a hangján, amelytől elgyengülök és nedves
leszek.
– Christian, később hívlak. Most én is éppen azt kívánom, hogy bárcsak ne jöttem
volna be.
– Várom az e-mailjét, Miss Steele.
– Jó napot, Mr. Grey!
Bontom a vonalat, és a kirakat hűvös, kemény üvegének dőlök. Istenem, hiszen
még telefonon keresztül is ilyen hatással van rám. Megrázom a fejem, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Bemegyek a boltba, és Grey helyett Jackre gondolok. Lehangoló.
Bosszúsan néz rám, amikor visszaérek.
– Nem gond, ha megebédelek? – kérdezem bizonytalanul. Jack felnéz rám, és
még mogorvább lesz az arca.
– Ha muszáj – csattan fel. – Negyvenöt perc. Levonjuk az időt, amit reggel késtél.
– Jack, kérdezhetek valamit?
– Mit?
– Úgy látom, eléggé ki vagy rám akadva ma. Megbántottalak valamivel?
Ferdén néz rám.
– Azt hiszem, nincs kedvem felsorolni az összeset. Nem érek rá – mondja, és a
komputer képernyőjére bámul. Gyakorlatilag kidob.
Hűha… mi rosszat tettem?
Megfordulok, és kimegyek az irodából. Egy pillanatra attól félek, sírva fakadok.
Miért kezdett ilyen hirtelen és ilyen intenzíven utálni? Igen kellemetlen gondolat villan
az agyamba, de elhessegetem. Nincs szükségem erre a szarságra most, van éppen elég
bajom.
Kimegyek az épületből a közeli Starbucksba, lattét rendelek, és leülök az ablak
mellé. Előveszem a táskámból az iPodot, és bedugom a fülhallgatót. Találomra választok
dalt, és megnyomom az ismétlést, hogy újra meg újra ezt játssza. Zenére van szükségem
a gondolkodáshoz.
Kószálnak a gondolataim. A szadista Christian. Az alávetett Christian. Christian
ödipuszi hajlamai. Christian, amint Leilát fürdeti. Ez a kép annyira kínoz, hogy felnyögök,
és behunyom a szemem.
Hozzámenjek ehhez a férfihoz? Olyan nehéz mindent megemészteni. Christian
bonyolult és nehéz ember, de a szívem mélyén tudom, hogy nem akarom elhagyni,
akárhány problémája legyen is. Soha nem hagynám el. Szeretem őt. Ha elhagynám,
mintha a karom vágnák le.
És még soha nem éreztem ilyen élettelinek magam. Zavaros és mély érzések
sorával ismerkedtem meg, új élményekkel. Egyetlen unalmas pillanatom nem volt
Ötvennel.
Visszatekintve, az életem Christian előtt olyasmi volt, mint José képei, fekete-
fehér. Most viszont egész világom gazdag, pompázó, telt színekben pompázik. Szédítő
fénysugárban szállok, Christian szédítő fényében. Még mindig Ikarusz vagyok, aki
túlságosan közel repül a Naphoz. Christiannal repülök – ki tud ellenállni egy férfinak, aki
repülni tud?
Le tudnék mondani róla? Akarok lemondani róla? Mintha egy kapcsolót billentett
volna át bennem, hogy világítsak belül. Tanulságos volt megismernem őt. Sokat
tanultam a testemről, a kemény határaimról, a lágy határaimról, a toleranciámról, a
türelmemről, az együttérzésemről és arról, hogy mennyi szeretet van bennem.
És villámcsapásként hatol belém. Hiszen ezt várja tőlem, erre van szüksége, és
erre van joga is – feltétel nélküli szeretetet. A narkós kurvától soha nem kapta meg, és
szüksége van rá. Képes vagyok feltétel nélkül szeretni? El tudom fogadni annak, ami,
tekintet nélkül arra, amit tegnap éjjel megtudtam?
Tudom, hogy károsodott, nem hiszem, hogy visszavonhatatlanul. Sóhajtok, és eszembe jutnak Taylor szavai. „Ő jó ember, Miss Steele.”
Bőven láttam a jósága bizonyítékait – a jótékonysági munkáját, az üzleti etikáját,
a nagyvonalúságát –, csak ő maga nem látja ezt. Úgy érzi, nem érdemli meg, hogy
szeressék. A múltját és az előzményeket tekintve igazán van fogalmam az önmaga iránti
gyűlöletéről – ezért nem avatott be a titkába senkit. Túljuthatok ezen?
Egyszer azt mondta, hogy nem képes felfogni a romlottsága mélységeit. Hát,
most már elmondta, és tekintettel az élete első néhány évére, nem is meglepő. Igaz,
elég sokkos volt ezt felfogni. De legalább elmondta – és úgy tűnik, boldog tőle. Mindent
tudok.
Ettől kevésbé értékes, hogy szeret? Nem, nem hiszem. Eddig nem érzett így
soha, és nem éreztem én sem. Igazság szerint mindketten nagy utat tettünk meg.
Könnyek szöknek a szemembe. Emlékszem, mint dőltek le tegnap éjjel az utolsó
akadályok is, amikor engedte, hogymegérintsem. Jesszusom, Leila meg az ő őrülete
kellett ahhoz, hogy eljussunk ide.
Talán hálásnak kéne lennem. Most már nem is okoz olyan keserű ízt a számban,
hogy lefürdette. Vajon melyik ruhámat adta rá? Remélem, nem a szilvaszínűt, mert azt
szeretem, és különben is Kate ruhája.
Szóval, képes vagyok feltétel nélkül szeretni ezt a férfit, minden problémája
ellenére is? Mert csak ezt érdemli. Meg kell tanulnia a határokat és olyanokat, mint az
empátia, kevésbé kell uralkodónak lennie. Azt mondja, már nem érzi a késztetést, hogy
fájdalmat okozzon. Talán dr. Flynn meg tudja egy kicsit világítani a helyzetet.
Igazából ez aggaszt leginkább. Az, hogy szüksége van erre, és mindig talál
magának hasonló gondolkodású nőket, akiknek szintén ez kell. A homlokomat ráncolom.
Igen, arra van szükségem, hogy megnyugtasson valaki. A mindene akarok lenni ennek a
férfinak, én akarok lenni az alfája és ómegája – és minden a kettő között, hiszen ő is az
nekem.
Remélem, Flynn-nél a válasz, és talán igent mondhatok. Christian meg én
megtaláljuk a magunk mennyországáta nap alatt.
Kinézek a délidőben nyüzsgő Seattle-re. Mrs. Christian Grey – ki gondolta volna?
Az órámra pillantok. A francba! Felpattanok, és rohanok az ajtóhoz. Egy jó órája ülök itt.
Hogy elment az idő! Jack a plafonon lesz.
Az íróasztalhoz sunnyogok. Jack szerencsére nincs az irodában. Úgy tűnik,
megúsztam. A komputer képernyőjére meredek, de nem is látom, csak igyekszem
munka üzemmódba helyezni a gondolataimat.
– Hol voltál?
Felugrok. Jack összefont karral áll mögöttem.
– A pincében fénymásoltam – hazudom. Jack vékony, meg nem alkuvó vonallá
szorítja össze a száját.
– Fél hétkor indulok a reptérre. Addig itt kell maradnod.
– Oké – mosolygok, amilyen édesen csak tudok.
– Nyomtasd ki a New York-i programomat, és fénymásold le tíz példányban.
Csomagold össze a szórólapokat. És készíts kávét – morogja, és visszamegy irodájába,
Megkönnyebbülten sóhajtok, és nyelvet öltök rá, amint becsukja az ajtót. A
piszok! Négykor Claire, a recepciós csönget meg.
– Mia Grey keres.
Mia? Remélem, most nem akar a bevásárlóközpontban lógni velem.
– Szia, Mia!
– Ana! Szia! Mizúj? – Kínos az izgalma.
– Megvagyok. Zűrös a napom. És te?
– Annyira unatkozom. Muszáj csinálnom valamit, úgyhogy szervezek egy
szülinapi bulit Christiannak.
Christian születésnapja? Jesszusom, sejtelmem sem volt.
– Mikor van?
– Tudtam. Tudtam, hogy nem mondja el neked. Szombaton lesz. Anya és apa azt
akarja, hogy mindenki jöjjön el megünnepelni. Akkor most hivatalosan meghívlak.
– Ó, ez csodás! Köszönöm, Mia.
– Christiant már hívtam, és szóltam neki, ő adta meg az itteni számodat.
– Remek. – Az elmém bukfencezik. Mi a csudát adjak Christiannak a
születésnapjára? Mit lehet venni egy olyan embernek, akinek mindene megvan?
– És talán a jövő héten együtt ebédelhetnénk?
– Persze. Mit szólnál a holnaphoz? A főnököm New Yorkban lesz.
– Az csodás lenne, Ana. Hánykor?
– Mondjuk háromnegyed egykor?
– Ott leszek. Szia, Ana!
– Szia! – és leteszem.
Christian. Születésnap. Mi a csudát vegyek nekik?
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Aggastyán
Dátum: 2011. június 15. 16:11
Címzett: Christian Grey
Kedves Mr. Grey!
Mikor óhajtotta elmondani?
Mit adhatnék az én öregemberemnek a születésnapjára?
Netán új elemet a hallókészülékébe?
A x
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Történelem előtti
Dátum: 2011. június 15. 16:20
Címzett: Anastasia Steele
Ne csúfolódj az idősekkel.
Örülj neki, hogy élsz és rugdalózol.
És hogy Mia megkeresett.
Az elem mindig jól jön.
Nem szeretem megünnepelni a születésnapomat.
Christian Grey,
Töksüket Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Hmmm
Dátum: 2011. június 15. 16:24
Címzett: Christian Grey
Kedves Mr. Grey!
Elképzelem, mint biggyeszted az ajkad ennél az utolsó mondatnál.
Fura dolgokat művel ez velem.
A x
Anastasia Steele
Jack Hyde felelős szerkesztő asszisztense, SIP
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Szemforgatás
Dátum: 2011. június 15. 16:29
Címzett: Anastasia Steele
Miss Steele!
VOLNA SZÍVES A BLACKBERRYJÉT HASZNÁLNI?
Christian Grey,
Viszkető tenyerű Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
A szemem forgatom. Miért olyan háklis az e-mailekre?
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Inspiráció
Dátum: 2011. június 15. 16:33
Címzett: Christian Grey
Kedves Mr. Grey!
Ááá!! A viszketős tenyere nem tud sokáig nyugton maradni, ugye?
Kíváncsi vagyok, mint mondana erről dr. Flynn?
De most már azt is tudom, mit adok neked a születésnapodra – és remélem,
sajgok utána!!
;)
A x
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Szívroham
Dátum: 2011. június 15. 16:38
Címzett: Anastasia Steele
Miss Steele!
Nem hiszem, hogy a szívem vagy akár a nadrágom még egyszer kibírná a
feszültséget, amit egy ilyen e-mail jelent, ami azt illeti.
Viselkedj.
Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Feladó: Anastasia Steele
Tárgy: Próbálkozom
Dátum: 2011. június 15. 16:42
Címzett: Christian Grey
Christian!
Próbálom elvégezni a munkámat az igen kimerítő főnökömnek.
Kérlek, ne zaklass. Az utolsó mailedtől csaknem öngyulladásom volt.
x
Ui. Értem tudnál jönni 6:30-kor?
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Ott leszek
Dátum: 2011. június 15. 16:48
Címzett: Anastasia Steele
Semmi nem adhat nagyobb örömet. Igazából eszembe jut pár dolog, ami nagyobb örömet adna, és ezek mind veled
kapcsolatosak.
Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings Inc.
Elpirulok a választól, és a fejemet csóválom. Nagyon jó játék e-mailben évődni,
de beszélnünk kell. Talán, ha már találkoztam Flynn-nel, leteszem a Blackberryt, és
befejezem a készpénzkassza ellenőrzését.
Negyed hétre kihalt az iroda. Minden előkészítettem Jacknek. Megrendeltem a
taxit, amely kiviszi a repülőtérre, már csak az iratait kell átadnom neki. Idegesen
pillantok az üvegfal felé, de még mindig telefonál, és nem akarom megzavarni. Amilyen
kedve ma van.
Várom, hogy befejezze, és eszembe jut, hogy ma még nem is ettem. Basszus,
ennek nem fog örülni Ötven. Kisietek a konyhába, hogy megnézzem, maradt-e süti.
Éppen kinyitom a közös süti dobozát, amikor Jack jelenik meg váratlanul a
konyha ajtajában. Megriaszt vele.
Ó, mit keres itt?
Jack végigmér.
– Nos, Ana, azt hiszem, itt az alkalom, hogy megbeszéljük a viselkedésedet. –
Beljebb jön, becsukja az ajtót maga mögött, és a szám azonnal kiszárad. A vészjelző
hangosan, áthatóan vijjog a fejemben.
Basszus!
Jack arca groteszk mosolyra húzódik, a szeme mély, sötét kobaltként ragyog. –
Legalább nem zavar senki – mondja, és lassan megnyalja alsó ajkát.
Tessék?
– Nos… jó kislány leszel, és szépen végighallgatod, amit mondani akarok!
