BTBT - kim hanbin -

03.

Kisétáltunk az épületből, majd az esti kivilágított utcákon elindultunk csendben, miközben néztünk jobbra-balra, hátha megpillantunk egy helyet ami még nyitva van és tudunk enni. Szép lassan haladtunk, kiélveztük a tavasz végi kellemes szellőt, éppen a kedvenc helyünk előtt mentünk el, mikor a fiú megtorpant mellettem. Visszanéztem rá, ő pedig közelebb lépett az ajtóhoz.
- Megváltozott a nyitvatartás, ilyenkor is nyitva van. Bemegyünk? - nézett hátra rám.
- Még szép - bólintottam közelebb lépve hozzá, bement, én pedig mentem utána.
Rajtunk kívül alig-alig voltak emberek a helységben, így beültünk egy csendesebb sarokba egymással szembe.
- A szokásost hozzam neked?
- Természetesen - bólintottam mosolyogva, mire Hanbin megfordult és elindult előre.
Néhány percbe telt csak, mire a fiú visszatért az ételekkel, letette elém a tálcát és ő is leült velem szemben.
- Jó étvágyat - szóltam, majd a kezembe fogva a pálcikákat kezdtem el enni.
- Jó étvágyat - biccentett és ő is ugyanúgy tett.
Evés közben jó szokásunkhoz híven beszélgettünk mindenről, ami eszünkbe jutott. Most trendelő zenék, saját tervek, projektek, mindennapok. Elég sokszor találkozunk Binnel, de tény, hogy abban a pár napban, amíg nem futunk össze rengeteg dolog történik.
Lassacskán befejeztük az evést, majd a tálcákat letéve elindultunk kifelé. Az utcára érve elindultunk abba az irányba ahonnan jöttünk, és tovább beszélgettünk.
- Még mindig nem vagyok fáradt - sóhajtottam az órámra nézve. Majdnem negyed három.
- Akkor várj egy kicsit. Maradj itt, jó? - mondta, miközben beszállt egy taxiba mellettünk, ami egy kevés párbeszéd után el is indult.
Hiába akartam volna elindulni valamerre, hallgattam Hanbinra. Mások ilyenkor azt gondolnák hogy szívat, de tudom hogy vissza fog jönni.
Talán 10-15 perc telhetett el, mikor egy felém közeledő motort pillantottam meg. Elmosolyodtam, tudtam hogy Bin az. Leparkolt mellettem, lekapta a fejéről a bukósisakot, megrázta a haját majd rám nézett.
- Jössz? - biccentett a motorra amin ott pihent a másik bukósisak. Még mindig mosolyogva bólintottam, felvettem a sisakot majd miután a fiú beült elém, átlendítettem a lábam a motoron és átfogtam a derekát. Elindította a járművet, és néhány másodperc múlva már a kihalt utcákon robogtunk végig.