BTBT - kim hanbin -

20.

Felültünk a pad tetejére, majd egy pár percig szótlanul meredtünk a távolba.
- Nézd - sóhajtottam félig felé fordulva, ő pedig rám nézett. - Elmondom amit gondolok és csak utána beszélj, kérlek ne szólj bele - kértem meg, mire bólintott.
- Nem tudom, neked mennyit jelentett az a csók, de azt le tudtad szűrni hogy nem semlegesek az érzéseim irántad. Sőt, már elég régóta máshogy nézek rád mint egy sima barátra, csak sosem akartam elszúrni vele a barátságunkat. Bár ezek után már mindegy, de el szeretném mondani, hogy sokkal többet érzek irántad mint kéne, és lehet hogy te nem így érzel, ami ha így van mondd el, és tisztázzuk le - fejeztem be a monológomat, a fiú pedig végig nézte ahogy beszélek.
- Nézd Soo - fordult felém. - Nagyon örülök, hogy megtörtént, tényleg. Talán látszott talán nem, de én is máshogy nézek rád, akár hiszed akár nem. Majdnem azóta mióta megismertük egymást. És így, hogy történt valami, nem hiszem hogy emiatt rosszban, vagy rosszabb viszonyban kéne lennünk. Ha akarod és benne vagy, többek is lehetnénk mint barátok - vont vállat, mire kissé ledöbbentem.
Nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon. Néhány perc alatt megpróbáltam összeszedni magam, és végül csak annyit mondtam, hogy:
- Szeretném.
- Mi?
- Szeretném hogy több legyen köztünk - ismételtem el kiegészítve.
- Biztos vagy benne? - bólintottam.
Elmosolyodott, én pedig közelebb csúsztam hozzá és a vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolta a derekam.
[...]
- Mikor kezdünk el forgatni?
- A közös számunkra gondolsz?
- Igen - bólintott.
- Nem tudom - vontam vállat. - Nekem bármikor jó, akár két hét múlva is forgathatunk.
- Akkor két hét múlva forgatunk.
Miután megbeszéltük a részleteket, lassan elindultunk haza.
Hazaérve bejött hozzám, és amíg elindította a liveot, hoztam magunknak inni.
Beszélgettünk azokkal, akik néztek minket, és egy óra elteltével elköszöntünk. Nem terveztük hosszúra az adást, így még egy kicsit beszélgettünk a kanapén fetrengve. Valamikor este 11 körül hazament, én pedig felhívtam a legjobb barátnőmet, hogy elújságoljam a fejleményeket. Miután letettük, elsiettem tusolni, és rövidesen be is feküdtem az ágyba.
[...]
Ez a két hét nagyon hamar elment. Senkinek nem mondtunk semmit arról hogy mi van most köztünk, legyen meglepetés. Kitaláltuk, hol forgatunk és milyen jeleneteket játszunk el. Abból úgyis kiderül a kapcsolatunk legnagyobb esetben. Ma reggel fél kilenckor indul a gépünk Incheonból.
A reptérre együtt érkeztünk Hanbinnel, előre bejelentett utazás volt, közös munkára hivatkozva.
- Készen állsz? - nézett rám oldalra a gépen ülve, mielőtt felszálltunk volna.
- Készen - néztem fel rá elmosolyodva.
Amint leszállt a gép, átvettük a csomagokat és a szállásra mentünk. Miután azt elfoglaltuk, ketten lementünk sétálni a tengerpartra. Csak pár ember volt rajtunk kívül szerencsére, így egész csend volt, csak a hullámokat lehetett hallani, meg a távolból néhány hangot.
- Mindig is el akartam jönni ide - néztem a sötét tenger felé, miközben a lágy szellő bele-belekapott a hajamba. - Nagy álmom volt, így duplán örültem mikor ezt beszéltük meg forgatási helyszínnek.
- Egyszer már voltam itt, de csak üzleti dolgok miatt. Nem nagyon volt se időm, se lehetőségem megnézni a várost, de most lesz bőven - nézelődött zsebre tett kézzel.
- Hol forgatunk először?
- North Beach Oceanside Park. Onnan visszajövünk ide, és miután itt is végeztünk, a külön jeleneteket forgatjuk.
- És azokat hol?
- A tiédből az egyiket a hotelszobában de ott csak a tükör fog kelleni szinte, a másikat a Hobie Island Beach Parkban, az én részem még titok, a közös rész helyszíne pedig lesz még a Miami Beach Yacht Party & Club - sorolta fel.
- Ezek nagyon jók - biccentettem felidézve magamban a helyeket.
- Azok - bólintott. - Volt, amit a srácok ajánlottak, szóval ha nagy sikere lesz a klippnek nekik is legyünk hálásak - nevette el magát.
Mosolyra húztam a szám, és felé pillantottam. Szinte semmi nem látszott az arcából, csak a körvonalai, mögötte a hatalmas, világító épületek álltak sorakozva egymás mellett. Néhány másodperccel később feltűnt neki, hogy nézem, így megállt velem szemben. Egy ideig álltam a tekintetét, de egyszercsak megtörtem, leejtettem a tekintetem és a mögötte lévő homokos partot kezdtem bámulni. Utána már a hüvelykujjával kényszerített, hogy nézzek a szemébe. Felnéztem rá, és amíg a fülemben dobogott a szívem, eltűrte a fülem mögé a hajamat, kezét pedig otthagyta az arcomon.
Féltem, hogy a szívem feladja a szolgálatot, úgy vert. Hirtelen felindulásból óvatosan a nyakába csúsztattam a kezeim, és a válla tetejénél megálltam, így közelebb került egymáshoz az arcunk. Ő volt a gyorsabb és az ajkaimra hajolt. Úgy bántunk egymással, mintha porcelánból lennénk, és bármelyik pillanatban eltörhetnénk. Átöleltem a nyakát, Hanbin pedig a derekamra csúsztatta a kezét, így jobban egymáshoz férhettünk. A szívemet a torkomban éreztem, és félő volt, hogy kidobom a taccsot, jó értelemben. Mint amikor legelőször történt ez, Szöulban.