BTBT - kim hanbin -

22.

- Min gondolkodsz ennyire? - hajolt előre egy kicsit Hanbin, hogy lássa az arcomat.
- Hogy hogyan háláljam ezt majd meg - feleltem magam elé bámulva.
- Nem kell meghálálnod - nevetett, és rátette a combomra a kezét. - Te is tudod hogy nem várok el cserébe semmit. Tudom hogy mennyire szereted, és mivel pont most vagyunk itt, miért ne hozhattalak volna el? Megérdemled - nézett rám oldalasan.
- Tényleg nagyon hálás vagyok érte - néztem fel rá.
Nem szólt semmit, csak mosolyogva megrázta a fejét, és mivel lassan közeledtünk a kezdés felé, egyre gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Nem álltam készen arra, hogy lássam élőben az egyik top kedvenc előadómat.
Pontban 20:00-kor felhangoztak az első dallamok, és mivel szinte az egész ülő részleg felállt, mi is így döntöttünk.
[...]
Amikor felcsendült a Die For You, hatalmas sikítás szakadt fel szerintem az stadionban lévő összes lányból, de lehet még fiúkból is.
Körülöttünk mindenki énekelte a szöveget, valaki egyszerűen, valaki totál beleélte magát. Az első volt Hanbin, a második én. A refrénnél éreztem, hogy Hanbin engem néz, majd mikor annak vége lett, oldalra pillantottam.
- I'm findin' ways to manipulate the feelin' you going through - énekelte a szöveget Bin egyenesen a szemembe nézve, mire elmosolyodtam.
- But, baby girl, i'm not blaming you, just don't blame me too, yeah - folytatta, majd legközelebb már én vágtam közbe.
- You know what i'm thinkin'.
- See it in your eyes - húzta mosolyra a száját Hanbin miközben énekelt.
- You hate that you want me - vontam fel a szemöldököm, afféle "ez így van" stílusban.
- Hate it when you cry - és a következő sorokat már együtt, egymást nézve énekeltük el.
[...]
Mikor felhangoztak az After Hours első dallamai, egyszerre morajlott fel a stadion. Végig, egy sort sem kihagyva énekeltem végig a dalt, majd közeledtünk az ikonikus részhez.
- 'Cause this house is not a home - vettem egy levegőt, majd a mellettem 30 cm-re álló fiúra pillantottam. - Without my baby - Hanbin rám nézett, majd a mosolyát elfojtva a derekamnál fogva magához húzott, beállt mögém, és a hasamnál fűzte át a kezét, úgy ölelt. A pillangóim tomboltak, egy hőhullám is megcsapott mikor magam körül éreztem. Mintha mi sem történt volna, énekeltem tovább az utolsó pár sort.
[...]
Miután véget ért a koncert, mindenki egyöntetűen elindult kifelé, hatalmas tumultus lett, így úgy döntöttünk, úgysem sietünk sehova, megvárjuk a nagy tömeget. Addig is elfoglaltuk magunkat, csináltunk egymásról képeket a színpaddal és a stadionnal a háttérben, illetve megkértünk egy lányt, hogy csináljon rólunk közös képeket. Ezek is nagyon jók lettek, de természetesen csak azokat posztoljuk amin egyedül vagyunk.
Mikor mi is ki tudtunk szabadulni a helyről, beszálltunk a kocsiba, de nem indultunk. Szótlanul ültünk az autóban, körülöttünk néhány ember járkált, és csak csendben ültünk egymás mellett. Hanbin a vezetőülésben, én mellette.
Talán 5 perc telhetett el úgy hogy szinte meg sem mozdultunk. Előszedtem a telefonom a zsebemből, és megnéztem az időt.
Éjfél múlt néhány perccel. Tudtuk, hogy mennünk kéne vissza a hotelbe, mert korán kell kelni a forgatás miatt, de nem mentünk. Hanbin egyszer csak beindította a kocsit, és elhajtott egy irányba. Nem tudtam hogy merre megyünk, de szerintem ő sem. Amikor találtunk egy bezárt áruházat, behajtott az üres parkolóba, és a belső szélén megállt. Bin össze-vissza nyomkodta a kocsiban található gombokat, mikor egyszer csak megmozdult a tető. A fejemet kapkodva néztem ahogy már csak a szélvédő maradt előttünk, a többi része eltűnt. Hátramásztunk a hátsó ülésre és miközben szólt a zene, beszélgettünk össze-vissza mindenről egymás felé fordulva.
- Köszönöm - szólaltam meg.
- Mégis mit?
- Ezt a koncertet. Meg fogom hálálni, akárhogy is de meg fogom.
- Soo - fogta meg a kezeim és magunk közé húzta. - Nem. Kell. Megérdemled. Komolyan. Nem ismerek olyat aki nálad jobban megérdemelné. Különben meg, ez az én hálám volt neked.
- Mégis miért?
- Az egészért, ami köztünk van. Nem kötődtem meg senkihez úgy mint hozzád azóta a nap óta, amikor először találkoztunk.
Elmosolyodtam, majd odébb csúsztam az ülésen, megfordultam és háttal az ölébe dőltem. Amint ezt megtettem, felcsendült a Stargirl Interlude. Ahogy Lana énekelni kezdett, úgy énekeltem én is Hanbin ölében tartva a fejem. Ő a hajamban turkált, a másik kezét a combom tetejénél tartotta.
Mikor jött volna Abel része, énekelni kezdett;
- I just want to see you shine, 'cause I know you are a Stargirl.
Ő lenézett rám, a haja a szeme elé hullott, én pedig hevesen dobogó szívvel néztem fel rá. Amint vége lett a számnak, felültem.
- Mikor indulunk vissza? - háromnegyed egy.
- Még hallgassunk meg pár számot, utána indulhatunk - bólintott, én pedig vártam a következő számot. Azt hittem, akkorát dobbant a szívem hogy meg is állt. Hajszál pontosan egyszerre néztünk egymásra, amikor megszólalt a Meddle About. Kirázott a hideg, a következő pillanatban pedig azt hittem megsülök a pulcsimban. Közel ültünk egymáshoz, összeértek a lábaink, de mégsem elég közel. Feltérdeltem az ülésre, a másik lábam pedig átraktam a másik oldalra, így kényelmesen ültem Hanbin ölében. Ő a derekamra tette a kezét, én pedig a nyakában kapaszkodtam meg. Odahajoltam, és nekitámasztottam a fejem a homlokának. Még mindig nem szakítottuk meg a szemkontaktust, szinte beleláttunk a másik lelkébe. Most én voltam aki gyorsabban döntött, és az ajkaira hajoltam. Ezúttal is úgy bántunk a másikkal mintha porcelán lenne, de miután ezen túljutottunk, kezdett változni a helyzet. A derekamat szorongatta, abban kapaszkodott, az én kezem pedig az arcán volt. Utána elváltunk egymástól, néztük egymást egy pár másodpercig és átöleltem. Szorosan körém fonta a karját, én pedig a nyakát öleltem át. A nyakamba puszilt, majd ekkor döntöttünk úgy, hogy indulunk vissza. Átmásztunk az eredeti helyünkre, majd Hanbin rövidesen el is indult vissza a hotel felé. Amint odaértünk, egymást váltva gyorsan letusoltunk, és nem kellett sokat várni, hogy elnyomjon minket az álom.