BTBT - kim hanbin -

16.

Reggel - hétvége lévén - elég későn keltem, így háromnegyed 11 volt, mire kikászálódtam az ágyamból. A telefonomat a kezembe fogva lementem a konyhába, ahol nekiálltam - a reggeli kimaradásával - ebédet csinálni. Egy idő után egyszer csak megcsörrent a nappaliban lévő telefonom. Gyorsan megtöröltem a kezem, aztán besiettem a telefonért.
- Szia Chae - szóltam a készülékbe miközben kihangosítottam, hogy közben tudjak a konyhában sürögni.
- Szia Soo! Mit csinálsz ma?
- Nem tudom még. Jelenleg kaját, de délután és este még nem tudom.
- Na akkor már van is programod.
- Mi?
- Menjünk el bulizni. Mégha nem is bulizunk annyira, igyunk.
- Mikor lettél te ekkora alkoholista? - nevettem fel.
- Nem vagyok az! Csupán rád is rád férne a pihenés, már mióta, de sosem hallgatsz rám.
- És hova akarsz menni?
- Tudod, ahol tavaly nyáron is voltunk egyszer. Ott mindig jó zenék mennek.
- Felőlem mehetünk - sóhajtottam.
- Na végre! Egy fél óra és ott leszek, addig hívd fel a herceged hogy jöjjön ő is, vagy én fogom.
- Ne járjon a szád, inkább gyere - forgattam a szemeim mosolyogva.
- Fél óra! - majd letette.
És úgy lett ahogy ígérte, fél óra múlva benyitott az ajtón.
- Na mi a kaja? - jött be vigyorogva a konyhába.
- Tteokbokki - tettem le elé a tálat. - Most ehhez volt kedvem.
- Már megérte eljönnöm - fogta meg vigyorogva a pálcikákat és enni kezdett.
Miután végeztünk, felmentünk a szobámba és amíg én elterültem az ágyamon, Chae a szekrényemet nyitotta ki.
- Na most pedig keresünk neked egy ruhát, amit felvehetsz ma és leesik a herceged álla.
- Ugyan már, erre megy ki a játék?
- Nem megy ki semmire, csak nem akarom tovább nézni, ahogy szenvedtek pedig látszik, hogy odáig vagytok egymásért. Különben is, halljam a vallomásodat, és ne mondd azt hogy nem vagy belezúgva!
Sóhajtottam, majd belekezdtem.
- Nem azt mondom hogy nem vagyok belezúgva. Ki ne lenne? Csupán annyi az egész, hogy nem lesz köztünk semmi. 5 év van köztünk, nem nézné senki sem jó szemmel ha együtt lennénk. És alapból is testvéri viszony van köztünk, nem hiszem hogy ő is pont tőlem akarna többet - tettem a tarkóm alá a kezemet miközben a plafont bámultam.
- Hogy érted?
- Te is tudod, hogy rengeteg lány legyeskedik körülötte, egy szavába kerül és már az ágyában vannak - forgattam a szemeim.
- Az lehet, hogy így lenne, de Soo. Szerinted akkor veled töltené az összes szabadidejét? Jut eszembe - húzta elő a telefonját. - Itt a kép, ezt csináltuk, ahogy egymást nézitek - dobta oda nekem, én pedig felvettem magam mellől és megnéztem a képet.
- Szóval állj fel, menj tusolni, addig keresek egy ruhát amiben teljesen meghódítod végleg - küldött el fürödni. Szót fogadtam neki, mit tudtam volna csinálni? Letusoltam, majd törölközőbe tekertem magam és kimentem a szobámba, ahol már 3 ruha volt az ágyamra terítve, egyet pedig a kezében fogott.
- Na - tette le és összecsapta a tenyerét. - most hívd fel a herceged, hogy jöjjön ő is velünk - adta a kezembe a telefonom. Sóhajtva elindítottam a hívást, majd egy pár csörgés után fel is vette.
- Szia Soo - hallottam a hangját a vonal végén.
- Szia Bin - köszöntem, majd figyelmen kívül hagyva a legjobb barátnőm vigyorát tovább beszéltem. - Ma este ráérsz?
- Persze. Miért?
- Chae és én elmegyünk arra a helyre, ahol tavaly voltunk bulizni. Jössz velünk?
- Naná. Mikorra legyek kész?
- Mikorra legyen kész? - fogtam le  telefont.
- Nyolcra - felelt Chae.
- Nyolcra - szóltam a telefonba.
- Kész leszek. Ott találkozunk - elköszöntünk, majd letettük, és sóhajtva az ágyra dobtam a készüléket.
- Na, ezeket próbáld fel - mutatott a három darabra. - Ezt pedig én hoztam. Biztos vagyok benne hogyha a többi nem, akkor ez tökéletes lesz.
Igaza lett. A három ruhában mindig volt valami, ami nem volt jó, így már csak az az opció maradt.
- Mintha rád szabták volna - vigyorgott Chae.
És tényleg. Egy fekete, nyitott vállú, hosszú ujjú, combközépig érő szűk ruháról volt szó.
- Ha ezzel nem hódítod meg, akkor semmivel - rázta a fejét.
Ezután leültem a székemre, és hagytam, hogy kisminkeljen. Miután végzett, a tükrömbe nézve konstatáltam, hogy igazán van tehetsége a sminkekhez, ahogy még minden máshoz is. Megfogtam a kedvenc szájfényemet, letekertem a kupakját és a számra kentem. Amikor végeztem, készen néztem a tükörképemet, majd sóhajtva a legjobb barátnőmre néztem.
- Biztos jó ötlet ez?
- Miért ne lenne az?
- Nem tudom. Nem biztos hogy tetszeni fogok neki, és hiába volt az egész - sóhajtottam.
- Soo, biztos tetszeni fogsz neki, és biztos vagyok benne, hogy nem csak neki, hanem az összes hímneműnek, aki ott lesz.
Megforgattam a szemem, majd felálltam, és a kis táskámat megfogva elindultunk lefelé. Az időt nézve pont jók voltunk. Innen 15 perc a szórakozóhely, és mégcsak fél nyolc volt.
Hívtunk taxit, és amint megjött, be is szálltunk. Előbb, talán 2 sarokkal előbb kiszálltunk, hogy legalább annyit sétáljunk. Ahogy közeledtünk a bejárat felé, jópár ember igyekezett befelé, de nem volt köztük Hanbin. Néhány méterre lehetett a bejárat, mikor megpillantottam a fiút. Ha azt mondom brutál jól nézett ki, még bőven keveset mondtam. Tekintetünk rögtön összekapcsolódott, majd mikor odaértünk, mosolyogva öleltem át.
Miután köszöntöttük egymást, bementünk, és egyből a pulthoz indultunk.