BTBT - kim hanbin -

14.

Fogalmam sincs, meddig ültünk ott, órákig, de mikor úgy éreztük, hogy mehetünk, szinte egyszerre álltunk fel és hazamentünk. A házam előtt leparkolt, leszálltam és levettem a sisakot. Elköszöntünk egymástól, majd ő elhajtott, én pedig bementem, és rövidesen lefeküdtem aludni.
[...]
Hogy őszinte legyek, az elmúlt 3 hétben szinte csak a díjátadóra próbáltunk. Legtöbbször kora reggeltől késő estig, majd következő nap is ugyanúgy, egy körforgás volt. Úgy, hogy ma van a fellépés már nem tűnik annyira vészesnek az egész.
Hanbinnel külön érkezünk a helyszínre, de azt még senki nem tudja hogy együtt lépünk fel. Én leszek kiírva mivel én kezdem a dalt, aztán csatlakozik Bin is.
Úgy öltözök, hogy amiben táncolok egy kabát szerűség alatt lesz amíg énekelünk, és amíg leviszik a székeket, ledobom magamról és előrerohanunk a táncosokkal.
Miután kellően elkészültem, taxiba szálltam és a díjátadó helyszíne felé vettem az irányt. Miután túlestem a vörösszőnyeges részen, bementem és köszöntöttük egymást a sminkesekkel. Még volt 2 óra a kezdésig. Beültem a sminkszékbe, és hagytam hogy a lány átvegye az arcom felett az irányítást. Talán 10 perc telhetett el, mikor Chae lépett be a szobába mögötte a tagokkal.
- Szia Soo! - köszönt a legjobb barátnőm és közelebb jött.
- Szia - néztem rá mosolyogva a tükörben.
- Hát a herceged?
- Nem a hercegem - forgattam a szemeim. Illetve forgattam volna, ha nem éppen a szemhéjamat festette volna a sminkes, így csak csukott szemmel tudtam megforgatni.
- Az lesz amit mondtam, hogy lefotózzuk a lányokkal hogy hogy néz rád.
- Mi értelme ennek? - sóhajtottam kinyitva a szemeim.
- Hogy végre észrevedd ahogy néz rád. Hiába nem hiszel nekem Soo, a képek nem fognak hazudni.
- Jó - forgattam mostmár ténylegesen meg a szemeim.
A banda elment, én pedig ahogy végeztem kiültem a folyosón lévő székek egyikére, és pörgetni kezdtem az instámat. Miután storyba kitettem egy szelfit a friss sminkemmel, odaült mellém valaki.
- Na mi a helyzet Soo?
- Félek - mondtam őszintén, miközben sóhajtva letettem a telefonom.
- Ugyan mitől? Az elmúlt hetekben csak ezzel foglalkoztunk. Menni fog, bízz bennem.
- Bízok benned, csak félek hogy nem fogom tudni kiénekelni a dal egy részét.
- Soo - hajolt lejjebb, hogy rám tudjon nézni. - A próbákon is ment, a rengetegből talán 3-szor volt olyan hogy elhibáztad. Nem ez lesz a negyedik, higgy nekem.
- Jó, hiszek neked - sóhajtottam.
Mivel egyre csak közeledett a kezdés, így bemehettünk a hatalmas helyre, majd elfoglaltuk a helyünket. Bal oldalamon Hanbin ült, a jobbomon pedig Bibinek volt foglalva a hely. Izgatottan vártam hogy megérkezzen, majd ahogy közel ért gyorsan felálltam és meghajoltam előtte. Ugyanígy tett, majd mosolyogva leült mellém. Amíg vártuk a kezdést, Binnel beszélgettem, majd mikor elsötétült a hely mindketten a színpad felé néztünk.
[...]
Épp a TXT volt a színpadon, mikor szóltak nekünk hogy mennünk kell. Felálltunk, majd mentem elöl, Hanbin pedig jött mögöttem. A hátsó részbe érve megigazítottam a hosszú, bokáig érő kabátot magamon, és a táncosokkal beszélgetve vártuk, hogy mehessünk.
Amint az öt srác lejött a színpadról, meghajoltunk és megtapsoltuk őket. Bemondták a nevemet, hogy én következek, majd szóltak a lépcső tetejéről, hogy mehetünk, így mentünk elöl Binnel, mögöttünk pedig a táncosok álltak készenlétben. A sötét színpadon leültünk az imént lerakott székekre, és a mikrofonokat bekapcsolva vártuk, hogy felkapcsolódjanak a reflektorok és elkezdődjön a dal.