𝐑𝐞𝐪𝐮𝐞𝐬𝐭 | Hyunjin ff. | SZÜNETEL!

[ 14.rész ]

Újra indult a hét, egy cseppnyi változás sem történt. Elnyomott kedvvel keltem fel reggel és ültem is végig az órákat egész nap, egyetlen fénypont a tehetetlenség közepette, hogy beültünk a fiúkkal egy aránylag távolabbi városrészben elhelyezkedő kávézóba beszélgetni. Az ötletet Chan dobta fel, s mivel mindenki szabad volt, tanulni való sem feszélyezett senkit sem, így kérdés nélkül bele mentünk.
Több téma is szóba jött, amibe becsatlakoztam, de kivenni úgy igazán a részem nem volt erőm. Gondolataim teljesen másra terelődtek...

- Felix, neked nem írt Hyunjin, hogy mikor jön? - Changbin szavai szinte villámként csaptak belém, s olyan gyorsasággal is kaptam tekintetemet az említettre, bambuláson után. Volt egy olyan érzésem, hogy szándékosnak szánta megemlíteni a nevét.

- Konkrétat nem mondott még, viszont szerintem pár nap - mondatát befejezve rám pillantott és elmosolyodott reakciómat látva. Fájdalmasan felsóhajtottam, majd vissza ereszkedtem a szék támlájának.
- Sok pótolni valója nem lesz a szerencsésnek - dőlt hátra Felix is. Általában ő küldi neki az anyagot, de megerőltetnie most sem kellett magát.

- Bezzeg mikor én kimaradok 2 napra több anyagot kell bemásolnom mint amennyi óra volt - háborodott fel Changbin és keresztbe fonta karjait maga előtt, ezzel megpecsételve kijelentését.

- Ezt úgy nevezik Changbin hogy pech. Rosszkor hiányzol - paskoltam meg a mellettem ülő vállát együttérzően.

- Nem is lógok sokszor - a srácok torok köszörüléséből leesett a tantusz, hogy bizony nagy szavakat használt az előbb.

- Nehogy rád essen valami - tette hozzá Minjun, felszakadó nevetését próbálva elnyomni.

- Utállak titeket... - forgatta szemeit Changbin, majd az asztalra koppintva állt fel és jobbnak látta, ha kér még magának valamit a kiszolgálópultnál.

- Valaki tartsa rajta a szemét, a végén még tényleg történik vele valami - fogott hasára Han a nevetéstől. Bár a párbeszéd nem volt különösebben vicces, a reakció annál inkább, ezt Jisung nevetése pedig csak fokozta.

- Amekkora szája van annyira bajkeverő - csóválta a fejét hitetlenkedve Felix, ahogy barátját nézte.

- Mondod ezt te, aki mindig mellette van és csatlakozik a hülyeségekbe! - pöckölte meg az orrát barátnőm. Őket elnézve csóváltam fejemet, hiszen olyan egyértelműek a jeleik. A pontra leszek kíváncsi, mikor ők is rájönnek cselekedeteik súlyára a másik felé.

Így folytatódott a bájcsevej órákig, míg ránk nem esteledett. Kellően szétszedtük Changbint, már fontolgatta, hogy haza se visz minket és elmegy egyedül, mivel emlegette a házhoz fuvarozásunkat.
Legalábbis minket Minjunnal, meg Hant vállalta be. A két ausztrál származású fiú szinte egy helyre mentek, szóval biztonságban haza találtak. Csendben telt az út, amolyan nyugodt légkör volt, amit Jisung egyhamar megszakított, bár egyikőnk se bánta.

- Amióta Hyunjin távol van, nem is mentél táncolni a terembe? - intézte nekem a kérdést, ami először el sem jutott tudatomig.

- Most így belegondolva, nem igazán jártam a közelébe se - fordultam hátra az anyós ülésben, hogy kényelmesebb legyen a gondolatcsere.

- Holnap órák után ráérsz? Maradhatnánk egy ideig, addig is eltereled a gondolataidat, ami az igazat megvallva nekem se árt - vonta meg vállát sejtelmesen, de mégis mosollyal kísérte mondandóját.

- Programom nincsen szóval mehetünk - fogadtam el az ajánlatot.
- Te is táncolsz amúgy? Sose láttalak az épületben.

- Hyunjin kezdte a társaságból, aztán a barátja Minho vett rá engem is. Igazából csak hobbi, mi hétvégén megyünk be, mert akkor korlátozott ideig van csak mászkálás az iskola területén belül, így rajtunk kívül sokan nem fordulnak meg. Részben Lee miatt is kell kikapcsolnom... - vázolta fel, utolsó mondata után pedig fájdalmas sóhajt engedett ki tüdejéből.