𝐑𝐞𝐪𝐮𝐞𝐬𝐭 | Hyunjin ff. | SZÜNETEL!

[ 10. rész ]

Másnap meglepően jó hangulattal keltem és a reggelem is helyén való volt. Az iskola felé tartottam már, mikor üzenet érkezett a telefonomra Minjuntól.

•●•●•●Seo Minjun●•●•●•

Junnie♡
MERRE VAGY??

Körübelül 5 perc és érkezem
Te már bent vagy? Meg se vártál ;(

Junnie♡
Wonjin hívott, hogy akció van, így rohantam
És mint kiderült..
Lehet hogy gyorsabbra kéne venni a lépteidet barátnőm

Hyunjin jelenetet rendez!

●•●•●•●•●•●

Elolvasva az üzenetet ennél több se kellett és sietősre vettem az iramot.
Wonjin Minjun unokahúga, alattunk jár egy osztállyal és általában mindent elmond, ami éppen a suliban publikus helyen történik. Ez a csaj mondhatni mindenhol ott van és mivel új még neki a suli mert ebben az évben jött át hozzánk, így azonnal értesítni unokanővérét.

Vissza térve az eseményekhez, mégis mi az hogy jelenetet rendez? Mit csinál mégis? Tegnap semmi baja nem volt, milyen bajba keveredett?
Amikor beértem az épületbe nem kellet sok folyosón befordulnom ahhoz, hogy tudjam merre zajlanak a történések. Hallani lehetett már messziről a zsivajt.

- Te rohadék! - csapta meg fülemet az ismerős hang, míg végig vergődtem a tumultuson. Út közben megpillantottam barátnőmet, ahogy a fal mellett állva szája elé kapva kezét figyelemmel követ mindent. Mikor meglát megrázza fejét, ezzel jelezve a helyzet álláspontját.

- Véded a kis picsát, aztán semmi közötök egymáshoz Hwang - nevetett fel vérző orrát fogva Haneul.

- Nem tudsz te semmit, egy ujjal ne nyúlj hozzá - mondta idegesen Hyunjin és lendítette kezét, mivel egy újabb ütést szándékozott adni a másik fiúnak. Kivédeni nem tudta, így arcába landolt, viszont vissza támadott és a hozzám közelebb álló fiú se úszta meg épen. Míg felmértem miről van szó láttam, hogy vannak sérülései.
Itt avatkoztam bele, hiszen mint leszűrtem ennek az egésznek a középpontja jó magam.
A két fiú között vehemes távolság volt, így lehetőségem adódott közéjük állni, pontosabban Hyunjinhoz a lehető legközelebb. Válaszokat követelek az intézkedése miatt. Napról napra történnek az események, minden olyan gyors, csak azt szeretném, hogy nyugton tölthessem az év hátralévő részét. De valószínű ez mint csak egy ábránd, nem olyan egyszerű az elképzelést megvalósítani.

- Tessék itt ez a ribanc is - csóválta fejét Haneul. Minden jelzőjét lenyeltem, hiszen tudom, hogy provokálni próbál. Kezemmel Hyunjin mancsához kaptam és próbáltam elhúzni őt onnan, de nehezen akart megmoccanni. Mielőtt bármi is történhetett volna, ugyanis Hyunjin felbőszülten ugrott volna neki, megérkeztek barátai, köztük Seungmin is, aki zavarodottan kapkodta tekintetét.
Az egyik fiú, azt hiszem Changbin a neve Hyunjin mellkasának tette kezét és fülébe súgott valamit, majd megpaskolva vállát pillantott Haneulra.

- Ha most nem lenne jó kedvem már fogad se lenne, csak egy, de az nagyon fájna - emelte fel mutató ujját a termetéhez képest jó erőben lévő fiú.

Eredeti célomat teljesítve, most már kicsit távolabb mentünk a helyszíntől, ott elengedve Hyunjint.

- Mégis mit csináltál? Miért kellett verekedésig eljutni hm? - emeltem fel kicsit hangom, s a bár mindig komoly fiún, most kivetül minden érzelem. Szemei engem fürkésznek, pontosan nem tudja mit akar mondani, ami fel idegesít.
- Mindent színjátékból teszünk, nem szabadna az ilyen helyzetekbe is bele keveredned - sóhajtottam, miközben fejemhez kaptam. Látszólag elködösült tekintete, és kisugárzása is megváltozott.

- Lezáratlan ami köztünk van Haneullal. Provokált és hagyni ezt miért tenném? - dőlt neki a falnak.

- Mivel provokált? - böktem fejemmel abba az irányba, ahonnan jöttünk.

- Veled - mondta komoly és határozott hangnemben, mire köpni nyelni nem tudtam. Koránt sem gondoltam, hogy miattam kockára teszi egészségét.

- Nem kellene ezt csinálni.. - halkultam el.

- Színjáték része ez is - mondta szarkazmussal hangjában, egy nevetést eleresztve mellé.
Sokszor hangzik el a szó, "színjáték", mire valamiért érzékenyen reagálok.
Mintha... fájna hallani? Főleg a személytől..

- Le kell kezelni a sebeidet - léptem közelebb hozzá és felrepedt szájához emeltem volna ujjaimat, viszont oldalra döntötte fejét, így kikerülve közeledésem.

- Ne foglalkozz vele, nem a te dolgod - sóhajtott fájdalmasan, majd sarkon fordult és elment. Fogalmam sincs hova, csak egyedül hagyott, kezeim még lelki szemeimmel az arcát keresték, de valótlanul kutattak utána. Hiszen eltűnt látókörömből.

Beharapva ajkaimat indultam vissza az utóbbi helyszínre, ahonnan jöttünk, s már minden elcsendesült, csak pár diák mászkált a folyosón.
A csengő hangja jelezte az első óra kezdését, így kapkodva siettem a terembe és még a tanár előtt beértem.
Minjun lágyan hátamra simított, mikor leültem mellé.

- Mi történt? - kérdezte suttogva.

- Csak rákérdeztem Hyunjinra, hogy miért csinálta ezt, mi volt az ok. Elmondta, hogy velem provokálta őt Haneul és emiatt keveredett verekedésbe.
Megjegyeztem, miszerint ez mind színjáték, s nem kellene bajba kevernie magát. Aztán faképnél hagyott... - ejtettem ki a szavakat nehézkesen.
Egy nyomasztó érzés fogott el, ami a nap hátralévő részében végig kísért.
Nem láttam Hyunjint egyszer sem a suliban, se szünetben, se az ebédlőnél.

Kezdem aggódni, mert kiléte homályos volt, nem tudni mit csinálhat, és egyáltalán jól van e.
Kockáztatva szándékoztam felkeresni a kis társaságát. Seungmin nem volt most velük, csupán egy fiút ismertem fel, ő volt az, aki fenyegetőzött Haneullal. Nagyot nyelve merészkedtem közelebb hozzájuk, négyen vannak, és sosem beszéltem még velük, így a csomó a torkomban nölni kezdett.

- Sz-sziasztok... Hyunjint nem láttátok  valahol? - néztem végig a társaságon.

- Te vagy a szóban forgó lány, aki miatt megverték egymást reggel Haneullal? - kérdezte a fekete hajú srác, akit már korábban láttam. Bólintottam egy aprót és mosolyogva mért végig.
- Seo Changbin vagyok, ők pedig itt Felix, Chan, nem utolsó sorban pedig Jisung - mutatott be mindenkit és ahogy haladt, az említettek egy bólintással nyugtázták.

- Minseo - hajoltam meg kissé.

- Szóval Minseo, kérdésedre a válasz, most nem tartózkodik a suliban - felelte egyhangúan Changbin.

- Akkor mégis hol? - néztem rá aggódó szemekkel. Ha nincs az épületben, akkor Hyunjin nem lehet jól...

- Akadt pár komolyabb sérülése, és felettébb feldúlt volt reggel, így inkább haza ment - ecsetelte továbbra is a fiú.

- Basszus - fogtam fejemet miközben egyik lábamról a másikra álldogáltam. Kedves ez a Changbin, minden bizonnyal jó társaságban lelt magának helyet Hyunjin.

- Rendes lány vagy, ha gondolod menj el hozzá - pötyögött valamit telefonján, majd felém nyújtotta és egy cím volt kiemelve rajta. Magamhoz térve, megnyitottam a készülékemen lévő jegyzetet és gyorsan felírtam.

- Köszönöm! - mosolyodtam el, s meghajolva köszöntem el a négy fiútól.

Még magam sem tudom, pontosan miért teszem mindezt, de az utolsó óra lepörgése után, a feljegyzett helyet vettem célba...

2023.02.28.