𝐑𝐞𝐪𝐮𝐞𝐬𝐭 | Hyunjin ff. | SZÜNETEL!

[ 15.rész ]

■ Érzékeny rész lehet egyeseknek, saját felelősségre olvassa el az aki tovább megy!♡
Rövid felnőtt tartalmat is magába zár a fejezet🔞 ■

Óvatosan léptem hátrébb és a szekrényekhez húzódtam. Szívem hevesen vert, de nem azért mert repdes az örömtől. Ajkaim kissé elnyíltak egymástól, s a pánik úrrá lett testemen. A gondolataim őrülten kezdtek cikázni, amiből nem sok jó keveredett előtérbe.

Kang Haneul állt az ajtóban levakarhatatlan vigyorral, és elsötétült szemekkel mért végig.

- Ketten maradtunk szépségem - ezt a három szót olyan gyomorforgató lejtéssel mondta, hogy a hideg is kirázott. Féltem, de nem szabad kimutatnom gyengeségemet...

- Te mi a faszt keresel itt? - emeltem fel a hangom, bár a bizonytalanság érezhető volt. Feltűnés mentesen kerestem menekülési útvonalat az öltözőből, bár egyetlen reményem az volt, ha valaki a közelben tartózkodik, jelen esetben több esély van arra, hogy Jisung érkezik meg...

Sok mindenre nem tudtam gondolni, hiszem időm se volt, mire újra megszólalt.

- Azt hittem hűséges fajta vagy, most viszont a Han gyerekkel kavarsz - közelített felém, mire én annyi lépést tettem meg hátrafelé a mosdó ajtajához.

- Neked semmi közöd hozzá kivel, milyen kapcsolatot ápolok - a mondandóm befejeztével fogtam rá a kilincsre és elfordítottam. Ez olyan reményt keltett bennem, mint kovakőből tüzet csiholni, szikrázik és hamar ki is alszik, mert Ő túl gyors volt. Bár bejutottam a kisebb helységbe, az állapot nem változott.

- A-a nincs kiút - csapta be az ajtót és felnevetett. Villám gyorsasággal lépett mellém, és karomnál megfogva rántott magához közelebb.
- Nem tetszik, hogy ketten próbálnak kiszedni a kezeim közül - vezette tekintetét az idegességtől összeszorított ajkaimra, s szorítása helyett végig szántott ujjaival alkaromon.

- Te engem ne fogdoss! - döntöttem oldalra a fejemet, ezzel kikerülve szándékait. Amennyi erőm volt úgy próbáltam ellökni magamtól. Viszont ez ugyancsak nem tetszett neki.

- Most nincs ki megvédjen édes, jobb ha nem ellenkezel, így hogy bánjak veled gyengéden? - utolsó megjegyzésén cinikusan forgattam meg szemeimet. A tettei a legelejétől, sőt minden cselekedete rosszindulatú, Ő beszél a visszafogottságról.

- Hagyj békén, és keress mást! - sziszegtem fogaim között, de nyakamra fogott.

- Elég kiszolgáltatott helyzetben vagy, nem gondolod? - nyalta meg ajkait.

- Hozzám ne merj ér- ebben a pillanatban fogta be számat, majd fülemhez hajolt.

- Hwang most nincs itt. Vesztett - nevetett fel ördögien és kezeimet fejem fölé szorította szabad kezével. Mivel szándékai intimebbek kezdtek lenni, felszabadította az arcomon pihenő kezét, s állam alá nyúlt. Undorodtam az egésztől, teljesen magatehetetlennek éreztem magam, és rá kell jönnöm, hogy bizony erősen dominál felettem.

- Nem akartam erőszakhoz folyamodni, de sajnos kénytelen vagyok - simított végig testemen és elködösült tekintettel állapodott meg ajkaimon. Éreztem mi következik újra, ezért vergődni kezdtem, hátha enged kezei szorításából, viszont mindez sikertelenül. Bekövetkezett. Erőszakosan nyomta párnáit enyémnek, és ellenállásom megtörve falta őket. Ekkor hullott darabokra a halványan pislákoló remény, s az első könnycsepp elhagyni készült szemem fogságát, mit egyre több és több követett. Elveszett voltam és nem akartam a következményekre gondolni.
Gyorsabban kezdett haladni, s testem minden szegletét feltérképezték ujjai. Ajkaimtól nem megválva simított végig combomon és nadrágomba kezdett volna benyúlni, mikor reflex szerűen szorítottam lábaimat össze, meggátolva a bejutást. Ez nem tántorította el felmordulva furakodott közelebb, amint befejezte szám ostromolását és lerángatta rólam a zavaró anyagot. Hangot adva nem tetszésemnek sikítottam fel és könnyeim megállás nélkül járták útjukat, de mindez semmissé vált.
A fehérneműmet kikerülve éreztem meg ujjait. Nem finomkodott, ugyanis kettővel indított. A hirtelen fájdalom és kellemetlenség miatt ajkaimba haraptam.