𝐑𝐞𝐪𝐮𝐞𝐬𝐭 | Hyunjin ff. | SZÜNETEL!

[ 8. rész ]

Miután csapódott a terem ajtaja, egy sóhajjal bizonyosodtam meg arról, hogy egyedül maradtam, így mint azt eredetileg is terveztem, koreográfiákat tanultam és gyakoroltam be.
Igazából a stressz levezetéseképpen is hasznos ez a pár óra, míg itt vagyok. Persze nem szűnik meg minden, csupán kirángat a valódi életből, s elvon annak sötét oldalaitól.

Körübelül 2-3 órán át bömböltettem a zenéket egymás után, mikor eljutottam odáig, hogy elég volt a mai napra.
Kifulladva kicsit terültem szét a földön és elkúsztam az üveg vizemért, ami talán 2 méterre lehet tőlem.
Pár korty után feltornáztam magamat, s elhagyni készültem a termet. A kulcsot leadtam a gondnoknak, ezt követően pedig vitt a lábam otthonom irányába.

Igazából mindent problémák nélkül sikerült véghez vinni, egy hosszú séta elteltével haza értem és tekintve, hogy sötétedni kezdett, avagy 7 óra múlt, Mollynak adtam vacsorát, majd zuhanyzás után szinte bedőltem az ágyamba.

•●•●•

Másnap már az iskolapadban ülve vártuk a tanárt Minjunnal az oldalamon. Mellém csapódott út közben, s ezalatt elmeséltem neki a tegnapi napot. Állítása szerint is fura Hyunjin, de "jó" barátnő módjára vigyorgott, mint a tejbetök és fejében többnél több minket shippelő gondolat jelent meg. Ebben azért vagyok ilyen biztos, mert hangoztatja is. Sokat lát bele a dologba, aminek nem igazán tudom, hogy örüljek-e vagy sem.

Mikor kicsengettek óráról, lassú léptekkel közelítettük meg az ebédlőt. Nem szoktunk itt enni, inkább elvonulunk a tömegtől távol, néha az udvarra néha pedig a tetőre.
Végig álltuk a megszokottnál rövidebb sort, majd kézhez kapva pár "finomságot" foglaltunk helyet egy szabad asztalnál.

- Kinézetre nem tűnik rossznak - méregettem a tálcámon elhelyezkedő ételeket, míg Junnie már kóstolgatta.

- Többször kellene ide járnunk, hát ez a koszt most esküszöm finom! - emelte egymást követve szájába a falatokat.

- Lehet csak most van ilyen kivételesen jó kaja. Seungmin beszámolója szerint nem gyakran esik meg az ilyen - nyeltem le én is egy adagot, majd vissza emlékeztem arra, hányszor panaszkodott Seungmin az ebédlőről. Pár hete már nem beszélünk annyit, viszont régebben mindent megosztott velünk. Megértjük amiért másokkal is ismerkedik, megtalálta a kis csapatát, mi pedig ezt nem rontjuk el.

Talán az étkezésünk felénél jártunk, mikor a Minjunnal folytatott beszélgetésünk megszakadt. Tekintetén láttam, hogy követ valakit a szemével, pontosabban mögém néz, így sejtettem mire céloz.

- Haneul, most marhára nincs hozzád kedvem, szóval jobban teszed, ha elmész - mondtam ingerülten, hátra nem fordulva, de továbbra is barátnőm szemét néztem, így besaccolva hol lehet.

- Hát nála biztosan jobb társaság vagyok - suttogta fülembe a személy, akit ettől a ponttól fogva felismertem.

Azonnal felé fordítottam a fejemet, de bár ne tettem volna. Vészesen közel volt hozzám, ami rendesen zavarba ejtett. Sötét szemei rabul ejtettek volna, ha nem kapja el lélektükreit mosolyogva és ül le mellém.

- Ez is a terv része? - bukott ki a kérdés Minjun ajkai közül, így megtörve a csendet.

- Te tudsz róla? - csatlakozott egyből a beszélgetésbe Hyunjin, kissé ridegen.

- Csak felszínesen, de a részleteket nem! - emelte fel védekezően kezeit.
Az igazat megvallva részletek nincsenek, van egy alapja, de konkrétum nincs.