𝐑𝐞𝐪𝐮𝐞𝐬𝐭 | Hyunjin ff. | SZÜNETEL!

[ 5. rész ]

Kicsit több ideig tartott míg a cukrászdára rátaláltam, de sok futkosás után az épület előtt álltam.
Az ajtón benyitva egy csengő jelezte, hogy vendég jött. Elindultam a sorok között, és szememmel egy ismerős alakot kerestem, kit nem sokkal később meg is találtam. Talán ez az én szerencsém, hogy nincs most vele senki.
Bevallom kicsit izgultam. Kicsit nagyon...
Olyan nyugodtan iszogatta a forró csokiját zene hallgatás közben, hogy inkább vissza fordultam volna, minthogy most megzavarjam. Egy mély levegőt vettem és elindultam.
Az asztal felé sétálva hirtelen köszöntem neki, de tudtam, hogy nem hallja, ezért a vállára tettem a kezem, amitől kicsit megugrott a váratlan érintés gyanánt. Kikapta fülhallgatóját, és végig nézett rajtam, amit nem tudtam hova tenni.

- Bocsi, hogy a szívbajt hoztam rád..- zavartan próbáltam mosolyt erőltetni arcomra.
- Leülhetek? - még mindig kicsit meglepetten, de bólintott egyet, és ráérősen bele kortyolt a bögre tartalmába, majd végül rám vezette minden figyelmét.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - vonta fel szemöldökét. Én pedig egy egyszerű magyarázatot próbáltam össze rakni. Persze, hazudtam..

- Csak erre jártam, aztán beugrottam inni valamit, de ekkor megláttalak téged...

- És minek köszönhetem társaságod? Gyanítom nem "csak úgy" jöttél ide hozzám - rajzolt macskakörmöket ujjaival, majd hátra dőlt.

Most mit mondjak? Konkrétan kellene kitálalnom neki, hiszen innen nincs menekvés, bármennyire is el szeretnék inkább tűnni a helyzetből...

- Öhmm... - egy kis csend után, magabiztosabban szólaltam meg ismét. - Egy kérésem lenne...-
kérdőn nézett rám. Gondolom várta, hogy jobban kifejtsem.
Becsuktam a szemem és gyorsan elhadartam gondolván, hogy legalább hamarabb túl leszek rajta.

- Ez egy nagyon nagy kérés és tudom, hogy ismerni se ismerjük egymást, de..- doboltam ujjaimmal az asztalon idegességemben. Persze, még csak leplezni se tudom előtte, mennyire beszari vagyok.
- Nem tudnál valameddig a barátom lenni?? - ez nagyon kínos..

Lassan arcára néztem és egyből kiszúrtam pimasz mosolyát.
Most tényleg nem vesz komolyan?

- Milyen barátod? - kérdezte, ezzel nehezebbé téve számomra a válaszolást.

- Hát uhm... mintha lenne köztünk valami? - mosolyogtam rá kínomba, de tudtam, hogy ez nem sokat dob a beszélgetésen.

- Remélem számításaidba benne volt az, hogy nem vagyok ilyen dolgokra könnyen kapható. Miért lenne nekem ez jó? - el sem hiszem amit mond, tán benne lenne?

- Bármit megteszek!! Nem kell tényleges kapcsolatnak lennie, csak párszor csinálj úgy Haneul jelenlétében.. - szavaim után kissé idegesen kaptam el tekintetem.

- Ahha, hogy mindent miatta tervezel. Nem jó dolog vele bármilyen kapcsolatban is lenni. - jegyezte meg, mire láttam rajta, hogy komoly indokkal neheztel a másik fiúra. 

- Éppen ezért, szerinted miért folyamodok ehhez? Nincs más választásom, abba kell hagyja a hülye játékát... - hajtottam le fejemet az asztalra, de azonnal fel is kaptam, mikor mozgolódást hallottam.

- Aish...- állt volna fel, de hirtelen csuklója után kaptam. Nem nézett rám, csak egy sóhajt kiengedve ajkai közül megvárta míg mondok valamit.

- Kérlek...- próbálkoztam utoljára, minek hatására bele fúrta tekintetét az enyémbe. Mintha egy pillanatra elgondolkozott volna, enyhén megingatta fejét és lehámozta kezeimet magáról. Csalódottan néztem utána. Nem vártam, hogy igent mondjon, de fájt, hogy ennyire semmibe vett. Az elején még azt hittem, ha nem is feltétel nélkül, de belemegy. Hát csalódnom kellett.

Barátnőmnek elmondtam mindent, hogy s mint történtek a dolgok. Őt is teljesen elhagyta a remény utolsó szikrája miközben végig hallgatott. Tényleg nem volt jobb ötlet ennél, és úgy látszik továbbra is magamat kell kimentenem a bajból. Nem azt mondom, hogy annyira rá vagyok szorulva... csak bele fáradtam.

Otthon ledobáltam a cuccaimat, és cipőmet szétrugdosva tipegtem a konyhába. A pulton támaszkodva emésztettem magam. Teljesen tanácstalan vagyok.

•●•●•

Másnap reggel a suli kapuja felé lépdelve kissé ideges lettem. Semmi változás nincs, ugyan úgy szenvednem kell Haneul jelenlétében.. Minjun, mint mindig mellettem volt, így mentünk volna fel a termünkbe, de előtte elment mosdóba, én pedig kint megvártam. Lehet nekem is be kellett volna mennem...

- Hello szépségem - mosolygott kacéran Haneul.

- Hányszor kértelek, hogy ne nevezz így?! - emeltem fel a hangom. Fittyet hányva mindenre támasztotta meg magát karjával a fejem mellett, ezzel közelebb kerülve.

- Olyan rosszul viselkedsz.. ezt a dolgot egyszerűen tudnánk orvosolni - simított végig combomon és keze vándorolt volna egyre fentebb, mikoris valaki megállította ezt a cselekedetét...

2023.01.03.