Egy kellemetlen, és ijesztő egyoldalú "szerelmi" játszma, majd egy kérés, mely megváltoztatja Minseo főszereplőnk történetét...
• feltűnhetnek trágát szavak
• 18+, de előre jelzem, hogy melyik részben/részekben lesz!
Kezdés: 2022.12.24. ~
Hogy mit fogok neki mondani, ha vele szemben állok majd? Fogalmam sincs. Csak sodródom az árral, gondolataim elködösítették elmém, így túlzottan tiszta eszmefuttatásom nincs. Talán aggódom érte? Meglehet, hiszen nem véletlen ment haza és úgy, hogy senki nem tud róla pontosan semmit, s ez felkelti bennem a kíváncsiságot. Pár nap leforgása alatt a fiú többet jár a fejemben, mint kellene és hiába homályos számomra is, egy valamiben biztos vagyok. Az előtt sosem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt valaki fontos lesz számomra, de kétség kívül vonz Hwang Hyunjin...
Minjunnak ugyan nem mondtam, miért nélkülem kell haza mennie, de nem is kérdzett rá, így annyiban hagytam.
Igazából nem volt messze a lakhelye az iskolától, bizony viszonylag közel is lakik hozzám. Az én kis szerény hajlékommal ellentétben, most egy panelház előtt álltam, már akkor is gyanítottam, mikor Changbin emeletet és ajtót is írt fel nekem.
Felsétáltam a lépcsőn pár emeletet és az idegességem miatt bent tartott levegőmet kifújtam. Kezemet emeltem kopogás gyanánt, de egy egyszerű, s gyors mozdulattal nyomtam meg a csengőt helyette. Idegőrlő másodpercek teltek el, mire kinyílott az ajtó és pontosan az a személy állt előttem, akire számítottam. Melegítő nadrágba átvetkőzve és egy fekete póló fedte testét. Tipikus otthoni viselet.
- Hát te? - lepődött meg, mikor szembesült velem.
- Cs-csak nem tudtam hogy vagy, és látszólag voltak sérüléseid is, telefonon pedig nem tartjuk a kapcsolatot így... Changbin megadta a címedet - tűrtem fülem mögé egy tincset magyarázkodásom közben. Végig mért, majd egy apró sóhajt kieresztve állt oldalra az ajtóhoz, így utat nyitva.
- Gyere be - tessékelt a lakásába. Csendesen sétáltam beljebb az egészen nagy térségbe. Egy kis előszoba fogadott, majd abból nyílt a nappali onnan pedig különböző helységek. Egybe volt a konyhával, de annak is hangsúlyt adtak, hogy mégis eltérjenek egymástól. Levettem cipőmet, vékony kardigánomat pedig Hyunjin elkérte és felakasztotta a fogasra. - Kérsz vizet vagy valamit? - dobta fel a megszokott kérdést.
- Egy pohár víznek örülnék, köszönöm - mosolyodtam el, majd leültem a kanapéra. Mancsaimmal magam mellett dobolva nyugodt pillanatok teltek el, míg vissza tért hozzám és kezembe nyomta a poharat.
- Órák után egyből ide jöttél? - ült le ugyan arra a garnitúrára, de kissé távolabb tőlem.
- Felszívódtál és aggódtam, aztán megkerestem Changbinékat - adtam részletesebb választ.
- Aggódtál? - húzta fel szemöldökét, kissé oldalra biccentve fejét.
- Persze! Nézz magadra, az arcodat sem kímélte Haneul... - mértem végig és rá kellett jönnöm, hogy bizony így is helyes maradt a fiú. Itt-ott seb fedte arcát, de az összképet mégsem rontotta el, csupán egy rosszfiúsabb kinézetet adott neki.
- Jó erőben van, de ügyesnek nem mondanám - nevetett fel, viszont abban a pillanatban oldalához kapott. Aggódva kúsztam közelebb és talán az ösztönök késztettek arra, hogy a fájó ponton lévő kezére ráhelyezzem macskaimat. A fiú szemei csillogni kezdtek, így néztünk egymás szemébe egy ideig, míg nem megtörtem a csendet.
- Nagyon fáj? - néztem kezeinkre, s próbáltam lenyugtatni szívverésem.
- Azzal nem foglalkoztam - motyogta lehajtott fejjel.
- Hülye vagy Hwang - forgattam meg szemeimet gúnyosan.
- Kis jelentéktelen dolgokkal nem törődök - vonta fel vállait drámaian.
- Mindjárt adok olyan kis dolgot - emeltem fel játékosan a kezemet és karjára csaptam. - Merre van az elsősegély doboz? - tértem a lényegre, s feltápászkodtam mellőle.
- A fürdőszekrényben, de ne aggódj, jól vagyok - dőlt hátra a kanapén, úgy beállítva a dolgokat, mintha minden rendben lenne.
- Hwang Hyunjin! Sérüléseid vannak amiket le kell ápolni, magadnak meg nem vagy hajlandó megcsinálni akkor had segítsek - mondtam ellenkezést nem tűrően, s megadóan bólintott. - Melyik a fürdőszoba? - álltam meg egy pillanatra mikor rájöttem, hogy azt se tudom melyik ajtót kellene kinyitnom.
- Pont szembe állsz vele - válaszolt, majd folytatva tovább utamat bementem, és kizárásos alapon egy nagyobb szekrény volt, így abban kutakodtam. Sokáig nem kellett nézelődnöm, szinte szemen szúrt a piros doboz. Mikor vissza értem a nappaliba Hyunjin ugyan abban a pózban volt elhelyezkedve, de mikor közeledni kezdtem feltornázta magát valami emberibb pozícióba. Leültem mellé és ölembe tettem a kis tárolót, mit ezt követően ki is nyitottam.
- Legalább az arcoddal foglalkozhattál volna - szidtam le, mikor elő vettem a kenőcsöt, amivel óvatosan közeledtem hozzá, hogy kezdetét vegyem a leápolásnak. Nem szólt egy szót se, csak ragyogó szemekkel bámult és nyugodtan tűrte minden mozdulatomat. A szája alatt, a szeménél és a szemöldöke fölött volt egy kisebb seb. Miután befejeztem, várakozóan néztem szemeibe, de először nem esett le neki mit akarok, csak szemezett velem, majd mikor oldala felé böktem észhez tért.
- Még azt is le akarod..? - értetlenkedett, de arckifejezésemből látta, hogy komolyan gondolom. Magam sem tudom miért teszem ezt, de kötelességemnek éreztem, hogy itt legyek és mellette legyek.
- Vedd úgy, mintha egy orvos lennék - rántottam meg vállaimat, bár nekem sem volt egyszerű. Megadva magát húzta fel oldalán a pólóját, teret adva nekem, s bár hasfala nem látszódott, mégis ki lehetett venni, hogy nagy hangsúlyt fektet a testmozgásra. Biztos voltam arcom elvörösödésében, s abban, hogy láthatóvá vált enyhe zavarom. Egy pillanatig becsukva szemeimet ismételgettem magamban, hogy nyugodjak le.
- Ez lehet csípni fog - figyelmeztettem és óvatosan kenegetni kezdtem. Mikor elidőztem egy-egy helyen, néha beharapta ajkait és felszisszent, de jól viselte. - Készen vagyunk - csaptam össze kezeimet, majd vissza pakolásztam a dobozba. Éreztem magamon tekintetét, s mivel nem válaszolt rá vezettem tekintetem. Ugyan abban a helyzetbe voltunk mint az előtt, csupán közelebb kerülve egymáshoz. Csillogó szemei letévedtek ajkaimra, majd vissza lélektükreimbe. Arcomra simított kezeivel, s közelebb hajolt, de nem tett semmit.
Az agyamban még nem realizálva a dolgokat hagytam magam, hogy érzéseim elvigyenek, de még mielőtt bármi történhetett volna hirtelen nyílt a bejárati ajtó, ami félbeszakította pillanatunkat. A fiú frusztráltan csukta be szemeit és kapta el fejét az ajtó irányába.
- Megjöttem - kiáltozott a személy, s látszólag Hyunjinnak már nyilvánvaló volt, hogy ki az, így felállva mellőlem sétált az előszoba irányába.
- Az időzítésed jobb sem lehetne Yongbok.. - sóhajtott a fiú fejét fogva, de egy öleléssel fogadta barátját...
•●•●•●•●•●•●•
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
