A holdfényben - [TAEKOOK] <BEFEJETT>

22. Fejezet

Taehyung pov:

Amint hazaértünk otthonunkba a berendezett babaszobába belépve, a csend ami eddig honolt a házban hirtelen megszűnt. Kisfiunk a szobába bekukkantva nevetni kezdett, tetszik neki az új otthona.

Azonnal kicseréltem a pelusát amíg Kookie kiszellőztetett és előpakolt pár dolgot a babának. Az elmúlt hetekben Jiminék segítségével rengeteg baba cuccot beszereztünk. Yoongi még csak a harmadik hónap elején van és a pocakja még csak gömbölyded. Izgatottan segített mindenki megtalálni a legtökéletesebb babaholmikat.

Cumit nem is vettünk, de ellenben az ujját se engedem majd szopizni! Van rágókája ha valami mindenképpen kellene. Igen, ilyen magazin szülők leszünk. Sok mindent összeolvastam "felkészültem" a feladatra. Végülis tuti hogy csak az elején fogom követni azokat a szarokat aztán mindent cska úgy érzésre, mint a főzésnél!

-Baba főzzek valamit? - Simított vállamra míg én a szopttaó fotelben etetem kisfiunkat.

-Nem kell nem vagyok éhes. De te nyugodtan egyél valamit! - Mosolyogtam rá.

-Valamit csak kell enned! Nem hagyom hogy éhezz! - Vizslatott aggódó szemekkel.

-Akkor egy szendvics elég! De nem kívánok most semmit! Amúgy is, nagy a seggem, kell valamit tornázzak! - Fintorodom el magam elé meredve.

-Na még mit nem! - Csattan fel. - Jó a segged! Ne gondolj ilyen faszságokra! És mi az hogy szendvicset? Leszarom azt eszel amit én! Hát mi az hogy nem eszel rendesen? - Ment ki morgolódva.

Bevallom most kicsit megilyedtem..
Szemeim bekönnyesedtek és próbáltam nem sírni. Most mi a baj azzal hogy szerintem csúnya és dagadt vagyok? Akkora valagam van hogy mindjárt leszakad a szék! Amúgy se vagyok éhes! Miért kell emiatt így kiabálni velem??

*Nem vagy dagadt! * - Hallottam meg alfáját.

Persze, persze.. Nem vagyok dagadt, de akkor mivel magyarázza ezt a sok zsírt, súly felesleget és hogy lötyög a valagam?

*Szép nagy feszes feneked van! Mi az hogy lötyög? Meg valag? Neked szexy segged van! Feneked! Érted?? Nem vagy dagadt akárhogy is próbálkozol! Imádlak téged! Junghoon is szeret téged! Ne akard összetörni a saját lelkedet és hülye illúziókkal manipulálni az elmédet! Szeretlek és te vagy a leggyönyörűbb omega akit csak a hátán hordott ez a világ! Mindig melletted leszek!* - Mondta alfája gyengéd hangon.

-Ha ennyire beszélgetni akarsz gyere ide! - Mondtam halkan.

-ODA FOG ÉGNI! - kiabált vissza.

-Akkor is hallom ha nem kiabálsz! - Mondtam a fejemet rázva. Sok ez a mai nap.. Tegnap szültem és még mindig fáradt vagyok, a hasam és a derekam is fáj még egy picit..

Megbüfiztetem Junghoont és betettem ágyikójába, jól betakargattam és a zenélős forgót bekapcsolom. Plüssöket teszek mellé és adok kezeibe, hogy tudjon valamivel játszani és aludni. Egy puszit nyomok homlokára és kibattyogom Kookiehoz.

-Na? Mi finomat csináltál? - Öleltem meg hátulról.

-Jjajangmyeon-t csináltam. - Kezd el tálalni. - Junghoon elaludt? - Kérdezte felém fordulva.

-Nem tudom. - Simítottam vállára. Megbüfiztettem és letettem pihizni. Szerintem elaludt. - Néztem szemeibe. - Ne haragudj.. - Mondom bűnbánóan.

-Miért kéne? - Simított fenekemre.

-Mert szapulom magam és ez tégad felidegesített.. - Kookie hátamra simított és ajkaimra egy lágy csókot hintett.