A holdfényben - [TAEKOOK] <BEFEJETT>

23. Fejezet

Taehyung pov:

3 évvel később~

Az éjszakai levegő kellemesen csípi arcomat s a csillagok gyönyörűen fénylenek az égen. A fenyők illata és a közelben élő farkasok szaga orromba férkőzik. Kortyolok egyet teámból és jobban belebújok pokrócomba.

-Valami nincs rendben Jungkookkal.. - Sóhajtottam magam elé és beindultam a házba.

-Junghoon holnap Yoongiéknál alszik!- Tettem a mosogatóba a bögrémet.

-Szuper. - Hallottam meg unott hangját Szerelmemnek. Már megint.. Csak kifejezéstelen arc, teljesen semmibe vesz!

-Jungkook..? -

-Mivan? - Nézte tovább a tv-t.

-Azt ugye tudod hogy azért nem lesz itthon a fiad mert làzam lesz? - Húzom fel szemöldököm. - Ez pedig azt jelenti hogy neked dolgod van velem, vagy pedig az van mint múltkor, elhúzol engem pedig magamra hagysz és szenvedjek nélküled! - Mentem be hálónkba.

A legutóbbi lázamnál Jungkook egyedül hagyott és elment Junghoonnal Jiminékhez! Egyedül voltam egy kibaszott héten keresztül mert nem akart szexelni velem.. Elmondhatatlanul fájt, és fáj még most is! Fogadok most is ez lesz! Egyfolytában szarik a fejemre! A fia persze mindent megkap.. Szeretem Junghoont és Jungkookot is, és az apa fia idő nagyon fontos de.. Hiányzik a férjem.. Hiányzik az érintése, a szerelme, a csókjai.. Hiányzik Jungkook de.. Ő már nem szeret engem!

-Aaapuuuu! - Szalad be kisfiunk.

-Igen? - Fordulok felé mosolyogva és megsimogatom fekete hajkoronáját.

-Apa miért pityereg? - Kérdezte az ajtó felé mutatva.

-Apa pityereg? - lepődtem meg. Jungkook nem szokott sírni! Az esküvő óta nem sírt! - És apa azért sír mert szomorú? - Kérdeztem aggódva. Erre csak apró kobakjával bólogatott mint őrült.

-Apa nagyon nagyon szomorú! - Amint ezt kimonda meghallottam ahogy Szerelmem hangosan felzokogott.

Junghoon kifutott a szobából és a nappaliba eredt ahol apja volt. Utána sétáltam hogy megnézzem mi lehet, de csak megálltam az ajtóban. Most azért sír mert a fia holnap elmegy és ő meg itt marad.. Vagy azért mert valami filmet néz..? Esetleg az a baja hogy még élek?

-Semmi baj apa! - Hallottam meg fiam hangját.

-De hallom! - Motyogta sírva. - Hallom a gondolatait! - Fújta ki az orrát.

-És apu rosszakat gondol? - Ilyedt meg Junghoon.

-Nagyon rosszakat! - Sírt hangosabban.

-Valaki mással akar lenni? - Riadt meg kisfiunk.

-Nem.. Velem akar lenni de azt hiszi hogy én nem akarok vele lenni! - Mondja szomorúan. Hangja teljesen megtörtnek hangzik.

-De.. Igaza van! - Mondja halkan fiunk ami engem is meglep ahogyan Jungkookot is.

-T-Tessék? - Szökik fel párom hangja.

-Nem töltesz időt apuval.. Sokat szokott sírni amikor nem látod! - Hallottam fiam hangját. - Olyankor nagyon nagyon nagyon szomorú! Múltkor hallottam amikor Yoongi bácsival beszélgettek! Yoongit Jimin bácsi mindig kényzteti te pedig rá se nézel apura! Mikor legutóbb egy hétre Jimin bácsinál voltunk, apu nme volt velünk! Megkérdeztem Jimin bácsit és azt mondta hogy apu most nehéz időszakon megy keresztül amikor nagyon érzékeny ezért neked vele  kellene lenned! - Kezdi el megszídni Jungkookot. - Attól még hogy csak 3 vagyok, értem hogy valami nincs rendben köztetek! - Emeli fel picike hangját. - Elhagytad aput! - Azzal kiszaladt hozzám.