Depresszív versek

Feketeség

Önyilkosnak lenni könnyű, mondják, 

A meghalás a gyáváknak való, mondják,

Ott hagyni mindent könnyű, mondják,

Másra is gondolj, mondják.

Tényleg könnyű lenne mindenről lemondani?

Talán könnyű lenne önkéntesen meghalni?

Csak a gyáváknak való?

Mondd akkor miért van ennyi öngyilkos?

"Akkor öld meg magad!" suttogta fülembe.

Én meg undorodva löktem el magam tőle.

"Látszik, hogy csak figyelemre vágysz!"

Hát miért nem adod meg akkor, mire vársz?

Miért kell mindenkinek folyton könyörögni?

Magától észre senki sem veszi?

"Tőled én már semmire nem vágyok!"

"Szívedből én már semmit nem látok!"

"Megváltoztál." ezt hallom tőled mindig,

De igazából én nem változtam csak kicsit,

"Te változtál" mondom halkan,

Egy éve már minden máshogy halad.

Ha megtenném mindenki mondaná,

"Nem vettük észre" állna a bál,

De mindenki látta, tudom.

Cselekedni senki nem tudott.