Depresszív versek

Strandról

Suttogó hullámok, ártatlan bárány felhők,

Egy kiabálás elmúló hangja a többi könny között.

Valaki meghallna, de elnyomja hangját az olajos lángos illata.

Talán marad egy időre, vagy megfullad az elvárásokban.

Labda röppen, táncra perdül a hálóval,

Halálos harcot vív, melyben egy tücsök elhallgat.

Csikorgó vizibiciklik halk sírása vegyül a levegővel,

Ők egy társuk halálát gyászolják éppen.

Egy kamera csattanása, egymást ölelgető párok,

A só és a kávé keveredő íze,

Mint valami tűz dobol az egész életen.