Önmagam árnyéka vagyok,
Csak halkan létezem,
Mégsem olyan, mintha élnék,
Csendben porrá leszek.
Tükörképem sem valódi,
Csak egy ócska látszat,
A karcolás a kezemen?
Olcsó utánzat.
Karikás a szemem,
Pedig álmaim azok vannak,
Ott legalább főszerepben kéne lennem,
A taps mégsem engem illet meg.
Futok, hogy utolérjem magam,
Mégis olyan, mintha az alak aki előttem halad,
Nem én lennék,
Csak valaki, aki nevemben, helyettem él.
YOU ARE READING
Depresszív versek
PoetryIde fogom feltölteni az összes depresszív versem igazából. Előre is köszi, ha elolvasod bármelyiket!
