Depresszív versek

Benyomás

Kék mezőkön találom meg a szabadságot,

A boldogságot,

Mely annyit jelent,

Mint konstans szomorúság után,

Még szarabbul lenni.

Piros dallamokban érzem meg az ízét.

Ez valahogy pontosan olyan,

Mint egy függőség.

Csak nem éppen az.

Inkább csak valami olyanba kapaszkodok, ami biztosabb.

Egy Nap színezte sárga folyó rohan el mellettem.

Ez az élet múlására kéne, hogy emlékeztessen.

Ehhez képest én csak rád gondolok.

Te meg eléggé szilárd vagy.

Mondjuk szerintem csak nekem,

És fizikai valódban, amíg ezt leírtam,

Már rég eltűntél az ezüstszínű ködben.