Depresszív versek

Egy a sokból

Amikor látom a hegyek, dombok változását,

Akkor jövök rá, hogy milyen kicsi a világ,

Akkor jövök rá, hogy mennyire nem számítok,

Nem tűnök ki a tömegből, bármit csinálok.

Pedig én nem akarok csak egy porszem lenni a sivatagban,

Én az akarok lenni, ki majd cipődre tapadhat,

Mondd lehetséges az,

Hogy ne úgy tekints rám, mint a sok századikra?