Depresszív versek

Vihar előtti csend

Felhő van, szürke, esős gomolyag,

Felhő van és menni kell szaladva, rohanva.

Mert mi vár itt rád?

Mégis mire vársz?

Itt csak reménytelenséget találsz,

Meg kétségeket, romokat,

El nem varrt szállakat.

Rohanj, mentsd a bőröd,

Emléked megőrzöm!

Fuss messze innen,

A többit majd intézem!

Mielőtt a vihar ideér,

Hogy a túlsó partot elérd!

És ne felejts el engem,

Mert kettőnk helyett te folytatod ezt.

Ezt a meg sem kezdett,

De befejezett versenyt,

Remélem sikerül megnyerned!