Depresszív versek

Céltudatosság

Zöld lóheréket kergetek az elveszett mezőkön,

És ha találok egyet azt kifogásnak használom fel,

Amiatt, mert a rejtvényt nem kaptam el,

Lehet szórejtvény, vagy sudoku, esetleg egy abszurd dal,

Minden, aminek értelmét a köd hajt.

Egy ismerős dalt hoz fel a rádió,

Egy dallamot, ami a nosztalgia partjaira evez.

Valamit, amitől majd emlékszem a nagymama titkos receptjére,

Mert egy palacsintáért megtettünk mindent.

Feladtuk álmainkat, mert fehér pára fedezte a partot,

Feladtunk mindent, amiért egykoron mindent feladtunk.

Egy szó hijján befejezett sudokut, egy hangot hiányoló komoyú játékot.

Pusztán annyiért, amiért éltünk, de meghaltunk.