Depresszív versek

Sötét

Minden rendben van,

Felelem miközben végigkarcolom bőröm.

Nyugi, semmi, nincsen baj,

Csak könyeim rányomják bélyegük párnámra.

De igen, én szeretem magam,

Akkor is, ha éppen a tükörképem szidom,

Vagy azt hajtogatom, hogy milyen férfias vagyok.

Sőt akkor is, amikor az kiabálom, hogy nem vagyok elég,

Amikor bőrömbe vésem, hogy egy csalódás vagyok,

Egy hiba, amit a rendszer ki akar javítani,

Igen, én akkor is csak imádatomat fejezem ki.

Mert hogy utálhatnám magam?

Meg van mindenem.

Mégis mikor azt kérdezik, hogy mi az az egy dolog amin változtatnék,

Azt felelem, hogy semmin.

Mert úgy vagyok rossz, ahogy vagyok.

És ezen változtatni már nem igen tudok.

Pedig hidd el megpróbláltam,

Minden egyes nap arra gondoltam, hogy holnap jobb leszek,

Aztán ugyanabba a gödörbe estem bele,

A síromba, ami valamiért már régen meg van ásva...